„A véleménynyilvánítás szabadságának támogatása soha nem volt ennyire fontos.” A cannes-i, locarnói, londoni, san Sebastian-i, tokiói és torontói filmfesztiválfőnökök levelet írtak alá a Berlinale főnökének, Tricia Tuttle-nek támogatásáról, attól tartva, hogy kirúghatják a Palesztina melletti támogatásukat kifejező filmesek miatt.
A nemzetközi filmfesztiválok rendezői, köztük a cannes-i Thierry Frémaux, a sundance-i Eugene Hernandez, a londoni Kristy Matheson és a torontói Cameron Bailey nyilatkozatot tettek közzé, amelyben támogatják a Berlinale főnökét, Tricia Tuttle-t, miközben a hírek szerint kirúgják.
Tuttle, akinek jelenleg két éve ötéves mandátuma van, politikai visszhangra talál a palesztinbarát beszédek miatt az idei Berlinale díjátadó ünnepségen.
„Támogatjuk Tricia Tuttle azon óhaját, hogy továbbra is a Berlinale Fesztiváligazgatója legyen, teljes bizalommal és intézményi függetlenséggel” – kezdődött a levél, amelyet a világ legrangosabb filmfesztiváljainak élén 32 vezető írt alá.
„A kultúra őrzőiként betöltött szerepünk egyik alapvető szempontja, hogy megteremtsük és megóvjuk a filmesek, művészek, szakemberek és közönség találkozási terét” – folytatódik a levél. „Ebbe beletartoznak azok az emberek, akik nemcsak a mozi iránti közös szeretetet hozzák magukkal, hanem sokféle megélt élményt és nézőpontot is.”
„Óvatosan kell eligazodnunk abban is, hogy „mindenkibe” beletartozhatnak olyan politikai és személyes nézeteket valló emberek, amelyek nem mindig illeszkednek egymáshoz, vagy társadalmilag elfogadott vagy politikailag mandátumozott pozíciókkal rendelkeznek.
Görgessen le a levél teljes elolvasásához.
Az aláírók között van még Jung Hanseok (Busani Nemzetközi Filmfesztivál), Ilda Santiago (Riói Fesztivál), Vanja Kaludjercic (Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál), Karel Och (Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál), Giona A. Nazzaro (Locarnói Filmfesztivál), Lucía Olaciregui (San Francesney Wallinger Filmfesztivál) és S. (Tellurid Filmfesztivál).
Eleinte a Berlini Filmfesztivált azzal vádolták, hogy cenzúrázza a politikai beszédet, amikor a prominens résztvevők, köztük Wim Wenders, a zsűri elnöke nem volt hajlandó politikáról beszélni.
A vita a záró estén robbant ki, amikor néhány díjnyertes elfogadó beszédével Palesztina és Gáza támogatását fejezte ki.
Carsten Schneider német szövetségi környezetvédelmi miniszter távozott az ünnepségről Abdallah Al-Khatib palesztin rendező után, akinek filmje Krónikák az ostromból elnyerte a Perspektívák szekció fődíját, azzal vádolta a német kormányt, hogy „partner volt az izraeli gázai népirtásban” – részben arra utalva, hogy Németország a történelmi bűnösség súlyában gyökerező, kitartóan Izrael-barát álláspontot tart fenn.
A nyíltan Izrael-párti Bild német konzervatív bulvárlap azt sugallta, hogy Tuttle-t kirúgják. Gunnar Schupelius jobboldali újságíró egy rovata azzal vádolta Tuttle-t, hogy „a gázai propagandának pózolt”, hivatkozva Tuttle Al-Khatibbal és a Chronicles From The Siege stábjának fotójára a film Berlinale világpremierjén. Azzal vádolta Tuttle-t, hogy megengedte, hogy a Berlinalét az „antiszemita” aktivisták eszközként használják.
Ezeket a vádakat Tuttle támogatása ellensúlyozta – nemcsak a Berlinalén, hanem több mint 3000 filmes szakembertől is, akik nyílt levelet írtak alá, amelyben kijelentik, hogy a Berlinale erőssége „az a képességében rejlik, hogy eltérő nézőpontokat képes megtartani és láthatóságot biztosítani a hangok sokaságának”.
Tuttle a német sajtónak nyilatkozva elismerte, hogy a fesztivál felügyelőbizottságának múlt heti ülésén Wolfram Weimer német kulturális miniszterrel „megbeszélték a kölcsönös lemondásom lehetőségét”, de eltökélt szándéka, hogy továbbra is a munkahelyén maradjon.
„Nagyon büszke vagyok a csapatomra és a fesztiválra, és teljes bizalommal és intézményi függetlenséggel szeretném folytatni a megkezdett munkát” – mondta Tuttle a dpa német sajtóügynökségnek.
Íme a fesztivál vezetőinek teljes támogató levele:
Filmfesztiválok rendezőiként és vezetőiként támogatjuk Tricia Tuttle azon óhaját, hogy továbbra is a Berlinale Fesztiváligazgatója legyen, teljes bizalommal és intézményi függetlenséggel.
A 2026-os Berlinalét és más kulturális és művészeti eseményeket övező vitákban az előző hónapokban felismerjük, hogy a filmfesztiválokra nehezedő nyomás nehezedik mindenhol, hogy eligazodjanak a változékony időkben, miközben fenntartják a biztonságos teret a mozi és az eszmecsere számára.
Kulturális őrzői szerepünk egyik alapvető szempontja, hogy megteremtsük és megóvjuk a filmesek, művészek, szakemberek és közönség találkozási helyét. Ide tartoznak azok az emberek, akik nemcsak a mozi iránti közös szeretetet hozzák magukkal, hanem sokféle megélt élményt és nézőpontot is. Ez adja filmfesztiváljaink életerejét, relevanciáját és értékét, és ez az, amiből a fesztivál szelleme épül fel.
Óvatosan kell eligazodnunk abban is, hogy „mindenkibe” beletartozhatnak a nem mindig egymáshoz igazodó politikai és személyes nézeteket valló, vagy társadalmilag elfogadott vagy politikailag mandátumozott pozíciójú emberek. És bár a hosszú életű és látogatott filmfesztiválok elpusztíthatatlan találkozóhelyeknek tűnhetnek, ezek a terek gyakran törékenyek, nehezen kivívott és bonyolult megőriznivalók.
Az általunk ismert filmfesztiválok, amelyekre szükségünk van, egyre nagyobb kihívást jelent fenntartani egy olyan légkörben, ahol az árnyalatok értékelése összeomlóban van. Soha nem volt még fontosabb a véleménynyilvánítás valódi szabadságának támogatása, beleértve a tökéletlen vagy népszerűtlen vélemények megfogalmazásának szabadságát. Fenn kell tartanunk azokat a tereket, ahol felkarolják a kényelmetlenséget, ahol a viták kiterjedtek lehetnek, ahol új ötletek terjedhetnek, és ahol a váratlan – és olykor egymásnak ellentmondó – perspektívák láthatóvá válnak.
Szükségünk van minden érintettünkre – közönségre, alkotókra, fesztiválcsapatokra, állami és magán partnereinkre, iparra, médiára, társintézményekre –, hogy a film szeretetén keresztül összekapcsolódó közösségekként és hálózatokként mutassák meg egymásnak a kegyelmet, tiszteletet és szolidaritást, különben azt kockáztatjuk, hogy teljesen elveszítjük ezeket a tereket. Sokkal könnyebb rombolni, mint építeni.
