Jamaica ikonikus bobcsapata – amely a Cool Runnings című sikerfilmet ihlette – tizedik alkalommal jelenik meg a 2026-os Milano Cortinában a téli olimpián.
Közel négy évtizeddel azután, hogy Jamaica debütált az 1988-as calgaryi olimpián, amely a Cool Runnings című kultikus filmet inspirálta, a karibi ország bobosai most a tizedik olaszországi téli játékokra készülnek.
A 2026-os Milano Cortina téli olimpián Jamaica női és férfi bobversenyeken is indul február 15. és 22. között.
A női monobobban a zöld, fekete és sárga zászlót Mica Moore viseli majd – az egykori brit sportoló, aki hűséget váltott.
A férfiaknál Jamaica két legénységet indít. A négyfős bobcsapatban Shane Pitter, Andrae Dacres, Junior Harris és Tyquendo Tracey szerepel majd.
A kétfős versenyen Pitter lesz a pilóta, a fékező pedig Joel Fearon, Junior Harris vagy Nimroy Turgott lesz.
Folytatják honfitársaik örökségét, akik 1988-ban történelmet írtak Calgaryban.
Valószínűtlen vállalkozás
A történet a történelmet írt legénységgel kezdődik: Dudley Stokes pilótával, Michael White fékezővel, valamint Devon Harris és Chris Stokes lökhárítókkal – a négyessel, amellyel Jamaica debütált a négyes bobban.
A sportolók egy részét az 1988-as szöuli olimpiára készülő versenyzők közül választották ki, míg másokat a jamaicai hadsereg soraiból választottak ki.
A valószínűtlen vállalkozás mögött George Fitch állt, aki akkoriban kereskedelmi attasé volt az Egyesült Államok kingstoni nagykövetségén, és még mindig a „trópusi” bob építészének tartották.
Amilyen rendhagyó volt az ötlet, hogy Jamaica belépjen a téli sportba, maguk a sportolók is voltak. White a hadseregben volt sprinter, Harris 800 méteren versenyzett, Dudley Stokes pedig helikopterpilótaként kezdte pályafutását.
Bár a négyfős legénység nem kvalifikálta magát a negyedik futamra, Jamaica téli olimpiai debütálása – és az érintett sportolók személyes történetei – már maradandó nyomot hagytak, még a Cool Runnings című Disney-filmet is inspirálták. A film nagyrészt kitalált, de még mindig a legismertebb része a jamaicai bobtörténetnek.
E sportolók példája más meleg időjárási országokat is ösztönzött, mint például Mexikó, Puerto Rico és Brazília saját bobcsapat létrehozására.
Utcai szekérversennyel indult
Bár a csapat jelenleg az Egyesült Államokban, a wyomingi Evanstonban edz, legkorábbi kísérletei Jamaicában zajlottak, ahol a sportolók robbanásszerű indítást gyakoroltak, szánok helyett rögtönzött utcai kocsikkal.
Fitchnek és vállalkozótársának, William Maloney-nak egy hagyományos lesikló kocsiverseny nézése közben született meg először egy jamaicai bobcsapat létrehozásának ötlete, meggyőződésük, hogy a sziget legnagyobb sportértéke – világszínvonalú sprintsebessége – adaptálható a téli versenyhez.
A kezdeti edzések, amelyeket Pat Brown amerikai edző vezette az Egyesült Államokban és Ausztriában, kihívást és gyakran elbátortalanító volt.
A sportolók eltökéltsége mégis felkeltette a nemzetközi szövetség figyelmét, amely végül 1998-ban jóváhagyta Jamaica részvételét Calgaryban.
Nem sokkal a verseny előtt a csapat kudarcot szenvedett, amikor a legénység tagja, Allen Caswell sérülés miatt kénytelen volt visszavonulni.
Helyére Stokes, egy sprintertárs érkezett, aki elsősorban azért utazott Calgaryba, hogy bátyját, Dudley-t, a csapat pilótáját támogassa.
A sporteredmények jól ismertek. Dudley Stokes és Michael White kettes szánja a 30. helyen végzett, míg a négyes legénység hadjárata drámai módon, az utolsó előtti előfutamban történt balesettel ért véget – ez az incidens a pályán tapasztalt csalódások ellenére is hozzájárult a csapat kitartó helyének megszilárdításához az olimpia történetében.
Jamaica eddigi legjobb eredménye továbbra is a 14. hely az 1994-es lillehammeri játékokon a férfi kettes bobban.
Az elmúlt években azonban a sportág fejlődése – különösen a női monobob bevezetése – új lehetőségeket nyitott meg, lehetővé téve a programnak egy strukturáltabb, hosszú távú megközelítés kialakítását.
