Ha az együttműködés vagy Grönland függetlensége kudarcot vall, a megelőző uniós csapatok bevetése elkerülheti az Egyesült Államok konfrontációját a szigeten – érvel Szergej Lagodinszkij német zöldpárti EP-képviselő az Euronewsnak írt véleménycikkében.
Kilenc hónappal ezelőtt Nuukba utaztam. Ötórás utazás után a havas sziget feltűnt – csakhogy a gép hirtelen éles fordulatot vett a köd miatt.
Újabb öt órával később befejeztük oda-vissza útunkat. Tíz órába telt, míg Koppenhágából Koppenhágába értem. Grönland rejtély maradt: könnyű beszélni róla, nehéz elérni.
Olyan volt, mint egy jelenet az 1970-es évekből. Ez a valóság azonban korántsem elavult. A Donald Trump amerikai elnök által formált új világban a NATO-nak nemcsak a keleti, hanem egyre inkább a nyugati szélét is figyelemmel kell kísérnie.
Napokon belül egy venezuelai pillanatból nyugati félteke, grönlandi pillanat és végül NATO-válság momentum lett. Ukrajna már távoli háborúnak érzi magát.
Az EU számára Grönland fenyegető dilemmát jelent: túlterjeszkedni vagy engedni. Ez egy NATO által létrehozott válság, tag a tag ellen, és egzisztenciális jellegű.
Nincs helye üres „mély aggodalmaknak” vagy izgató kijelentéseknek. Az előrelátás, a felkészültség és a cselekvés legyen a válaszunk. Ezt a választ testre kell szabni. Három forgatókönyvre kell felkészülnünk, és mindegyikből nehéz, hosszú távú következtetéseket kell levonnunk.
Az Egyesült Államok és Grönland együttműködés az előremutató út
A preferált út az együttműködés. Egy normális világban Grönland területi státusától függetlenül meg lehet felelni az amerikai aggályoknak.
A három védelmi szerződés – kezdve az 1941-es vitatható grönlandi egyezménytől, a máig érvényes és NATO-kompatibilis 1951-es megállapodással, majd annak 2004-es Igaliku módosításával, amely Grönland beleszólását biztosította – szilárd és rugalmas alapot képez a mélyebb együttműködéshez és az amerikai hadsereg szélesebb körű jogaihoz.
Ezeken a megállapodásokon belül lehetőség van az Egyesült Államok katonai jelenlétének bővítésére. Meg lehet erősíteni a NATO-együttműködést az Északi-sarkvidéken, ahogy a skandináv külügyminiszterek nemrégiben hangsúlyozták.
Egy másik lehetőség az Egyesült Államokkal való gazdasági együttműködés, különösen mivel Grönland nem tagja az EU-nak.
De az együttműködésnek előfeltételei vannak. Az Egyesült Államoknak hivatalosan el kell ismernie Dánia szuverenitását és Grönland önrendelkezési jogát.
Tekintettel Trump megbízhatóságának hiányára, csapdává válhat az USA jelenlétének bármilyen kiterjesztése a dán uralom és a grönlandi jogok hivatalos megerősítése nélkül. Az Egyesült Államok nagyobb jelenléte egy későbbi hatalomátvétel előjátéka lehet.
Kétlem, hogy az együttműködési forgatókönyv a jelenlegi adminisztráció vágya lenne. Az amerikai kormányzat nem úgy hangzik, mintha együttműködni akarna. Birtokolni akar.
Ilyenkor a forgatókönyvek zűrzavarossá válnak, de európai szemszögből bizonyos feltételek mellett még elfogadhatónak tűnik az ember.
Grönland függetlensége lehetséges
Az elfogadható forgatókönyv próbára tenné az EU és Koppenhága hitelességét Grönland önrendelkezési jogának tiszteletben tartásában.
Grönland független állammá tétele lehetséges és legitim a 2009-es önkormányzati törvény értelmében.
Számos amerikai tisztviselő és üzletember lelkesen kívánja elősegíteni ezt a függetlenséget, és később szoros kapcsolatot létesíteni Grönlanddal, például a Marshall-szigetek mintájára.
Ez az út jogos. De ez bizonyos figyelmeztetéseket tartalmaz, és egyértelmű előfeltételeknek kell megfelelnie.
Először is, a folyamat nem gyors. A Dánia és Grönland közötti tárgyalásoknak a két kormány közötti megállapodáshoz kell vezetniük, amelyet a grönlandi parlament is megerősít, és Grönland lakossága népszavazással pecsétel meg.
A megállapodást ezután a dán parlamentnek is meg kell erősítenie. A folyamat létezik, és ez számít.
Ahhoz, hogy ez a lehetőség elfogadható legyen, két előfeltételnek kell teljesülnie. Ha tiszteletben kell tartani a grönlandiak és a dán vezetés szabad akaratát, akkor ennek szabadnak és tájékozottnak kell lennie.
Először is, az Egyesült Államok kormányának le kell állítania a katonai akciókkal való fenyegetéseit. A nemzetközi jog szerint az erőszakkal való fenyegetés ugyanolyan illegális, mint az erőszak alkalmazása. A kényszerrel folytatott tárgyalások elfogadhatatlanok.
Másodszor, nem szabad propagandának lenni. Az EU-nak már el kell kezdenie a dezinformáció elleni stratégiai erőfeszítéseket, hogy felkészüljön a külső nyomásra és manipulációra, különösen a közösségi médián keresztül.
Csak ha a fenyegetéseket felszámolják és a dezinformációt semlegesítik, akkor válhat a függetlenség járható út ezzel az amerikai kormányzattal.
Tekintettel a függetlenségi tárgyalásokhoz szükséges időre és az amerikai félidős választások előtti szűk politikai ablakra, egy harmadik lehetőség csábítónak tűnhet Washingtonban, de mindenki számára pusztító lenne. Ez a konfrontációs forgatókönyv: egy erőteljes hatalomátvétel.
Két pont számít. Először is, a legvalószínűbb forma egy pillanatnyi kész tény lenne.
Ez azt jelentené, hogy a Pituffik Űrbázison jelenleg 150 fős amerikai csapatok száma meredeken emelkedne.
EU csizma a földön
Ennek a forgatókönyvnek az ellensúlyozására az európai csapatokat, akár dánokat, akár másokat, előre Grönlandon kell elhelyezni. Ez megemelné azt a küszöböt, hogy Európát a helyszínen elért tényekkel mutassuk be.
Másodszor, elengedhetetlen a következmények tisztázása. Senki sem hiszi, hogy az USA és az EU közötti háború kívánatos vagy megnyerhető.
Az EU elleni katonai lépés azonban pusztító következményekkel járna a védelmi együttműködésre, a piacokra és az Egyesült Államokba vetett globális bizalomra – nemcsak a közigazgatásban, hanem magában az országban is. A következmények listájának elkészítése komor, de szükséges.
Aztán jön a házi feladat. Európának tudnia kell, mit és hogyan tud kompenzálni, ha katonai, gazdasági vagy pénzügyi függőséget használnak fel ellene.
A stratégiai lehetőségek, technológiák és piaci struktúrák alternatíváit nehéz megtervezni. De ebben az esetben az EU-nak nincs más választása. Az előkészületeknek gyorsan előre kell haladniuk.
A struktúráinkat is újra kell gondolnunk. Európának gyors és stratégiai védelmi döntési központra van szüksége.
Ezért egy kicsi, de erős Európai Biztonsági Tanács mellett állok – a legbefolyásosabb országokból az Európai Parlament elnökével együtt, amely képes dönteni a hajlandók koalíciója mellett.
Végül, Európának nem szabad feladnia a Washingtonnal való együttműködést. De nem élhet tartósan készenlétben, a Mar-a-Lago-i hangulatoktól függően.
Kulcsfontosságú, hogy az Egyesült Államok a NATO-n belül maradjon – de csak erősebb európai képességek és autonóm döntéshozatal teszi lehetővé Európa biztonságos alvását éjszaka.
