Az Európai Bizottság tisztviselője a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférést „létfontosságú befektetésnek” minősítette a hosszú távú gazdasági ellenálló képességhez, ami segít az Európai Uniónak elkerülni a jövőbeli ellátási sokkokat.
A kritikus nyersanyagokért folyó globális verseny már nem az ásványi anyagokhoz való hozzáférésről, hanem a hatalomról szól – mondta Koen Doens, az Európai Bizottság nemzetközi partnerségekkel foglalkozó osztályának vezetője szerdán, miközben az EU erősen függ Kínától.
A magas rangú bizottsági tisztviselő megjegyzései arra utalnak, hogy az Európai Unió azon fáradozik, hogy diverzifikálja a kritikus nyersanyagok kínálatát, ami kulcsfontosságú a tiszta technológiák fejlesztése szempontjából. Az EU könyvvizsgálói a közelmúltban arra figyelmeztettek, hogy a blokk alááshatja a sikeres energiaátmenetet, miközben továbbra is nagymértékben függ Kínától.
„A hatalom azok kezében lesz, akik irányítják a kitermelést, a finomítást, a feldolgozást, a szállítási szabványokat, a finanszírozást és végső soron az ipari kapacitást” – mondta Doens a brüsszeli EIT nyersanyag-csúcstalálkozón.
A belga tisztviselő a ritkaföldfémek iránti megnövekedett geopolitikai érdeklődésre hivatkozva amellett érvelt, hogy a klímasemlegesség felé folyó versenyben az ásványok, mint a lítium, a kobalt és a grafit, ugyanolyan stratégiai értékkel bírnak, mint a 20. században az olaj és a gáz. Azzal érvelt, hogy a stratégiai autonómia nem védekezési költség, hanem létfontosságú befektetés az EU hosszú távú gazdasági ellenálló képességébe.
„Ha ma felárat fizetünk a biztonságért, akkor nem leszünk túszok a holnapi sokkhatás miatt” – mondta Doens. Az igazi kihívás – figyelmeztetett – az ellátási láncok kiépítése a bányától a piacig, hogy valóban biztosítsuk az EU stratégiai autonómiáját.
Az EU kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos stratégiája
A napelemek, akkumulátorok vagy szélturbinák gyártásának fellendítése érdekében az EU hazai célokat tűzött ki a kritikus nyersanyagok elérhetőségének növelésére 2030-ra – a kitermelés 10%-a, a finomítás 40%-a és az újrahasznosítás 15%-a – a 2024-ben elfogadott szabályok szerint.
Azonban néhány kulcsfontosságú nyersanyag, például a ritkaföldfémek, amelyek nem találhatók meg Európában, arra késztették az EU-t, hogy eddig 16 partnerséget kössön különböző nemzetekkel, köztük a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Dél-Afrikával, az Egyesült Államokkal és Zambiával.
Ezekről az ügyletekről az EU külföldi infrastrukturális beruházásokra vonatkozó stratégiai terve, az úgynevezett Global Gateway keretében született megállapodás, amely a jelentős költségvetési különbségek ellenére versenyezni kíván a kínai Belt and Road kezdeményezéssel.
„Már nem engedhetjük meg magunknak az exportkockázatot, az importfüggőséget, és abban reménykedünk, hogy a piac egyedül fogja garantálni az ellátás biztonságát” – tette hozzá Doens, utalva arra, hogy Kína globális dominanciája a kritikus nyersanyag-ellátási lánc egészében.
„Ambícióinkat nem korlátozhatjuk a nyersanyagokhoz, nyersanyagbányákhoz való hozzáférés biztosítására sem, miközben mások uralják a finomítást, a feldolgozást, a gyártást és a technológiát” – tette hozzá.
Kína dominanciájának lebontása
Kína adja a kritikus nyersanyagok globális termelésének 60%-át és a finomítói kapacitás 90%-át, és az Európai Parlament kutatási osztálya szerint az EU összességében Pekingtől függ nyersanyagainak nagyjából 90%-a és ritkaföldfém mágnesei 98%-a. Az elmúlt években, legutóbb 2025-ben, Peking ismételten leállította vagy korlátozta a ritkaföldfémek EU-ba irányuló exportját.
A függőségek megoldása érdekében az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézete (EU ISS) egy „szövetséges ipari blokk” létrehozását javasolta „kereskedelmi partnerek” helyett, amelyek célja a kínai tőkeáttételnek való kitettség csökkentése.
„A koalíciónak nyílt meghívást kell adnia a nem rivális országoknak a csatlakozásra, feltéve, hogy ugyanazokat a védelmet alkalmazzák. A hangsúlyt az anyaggyártókra vagy a betéttulajdonosokra kell helyezni, mint Malajzia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Brazília és Indonézia, valamint az olyan nagy szakképzett munkaerővel rendelkező országok, mint India” – olvasható az EU ISS dokumentumában.
Tekintettel arra, hogy a kínai erőfölény valódi forrása nem csupán a bányászat, hanem az anyagok ipari méretekben történő finomításának és feldolgozásának képessége, az EU ISS-dokumentuma azt javasolja, hogy Európának jelentős befektetéseket kell végrehajtania a hazai finomítási infrastruktúrába, még akkor is, ha a környezetvédelmi előírások és a munkaerőköltségek rövid távon kevésbé versenyképesek.
A tanulmány azzal is érvel, hogy Európának szüksége van a kritikus ásványi anyagok stratégiai készleteire, ugyanúgy, ahogy az államoknak olajtartalékokat vagy katonai lőszerraktárakat tartanak fenn. A javaslatot olyan hipotetikus forgatókönyvek támasztják alá, mint például a hirtelen embargó, a tajvani eszkaláció vagy a kínálat összeomlása.
Az EU ISS talán legvitatottabb elképzelése az, hogy Európának gyorsabban kell haladnia, mint ahogy azt a demokratikus rendszerek preferálnák. A tanulmány gyakran hivatkozik a „geopolitikai sürgősséggel” összeegyeztethetetlen engedélyezési késedelmekre, széttagolt szabályozásra és környezetvédelmi engedélyezési eljárásokra.
A kritikus hazai nyersanyagok kitermelésének felgyorsítása érdekében a Bizottság a közelmúltban javasolta a nemrégiben elfogadott uniós vízügyi szabályok megnyitását, amelyet „kockázatmentesítési stratégiának” nevezett az ellátás diverzifikálására.
A kritikus nyersanyag-kitermelési, finomítási és újrahasznosítási tevékenységek szorosan kapcsolódnak a vízhasználathoz és a vízminőséghez.
A víz-keretirányelv újbóli megnyitásáról szóló bizottsági határozat 27 törvényhozót késztetett arra, hogy levelet küldjenek Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek és más biztosoknak a növekvő vízhiányra, a vízminőség romlására és az éghajlattal összefüggő növekvő kockázatokra hivatkozva.
„Az Unió vízügyi szabályozásának sarokkövének újranyitása azzal a veszéllyel jár, hogy rossz jelzést küld a polgároknak, a befektetőknek és mindazoknak, akik az uniós jog gyakorlati végrehajtásán dolgoznak” – áll a képviselők levelében.
Úgy tűnik azonban, hogy az EU végrehajtó testülete eltökélten folytatja a környezeti dereguláció útját, hogy növelje a blokk versenyképességét.
„Meg kell határoznunk a kulcsfontosságú projekteket, meg kell akadályoznunk az adminisztratív késedelmeket, mozgósítanunk kell az állami és magánfinanszírozást, és meg kell mutatnunk, hogy Európa kiváló, fenntarthatóbb és érdekesebb ajánlatot tud tenni mások számára” – mondta Doens bizottsági tisztviselő.
