Az 2022 Plusz Business az OECD 2026-os jelentése alapján alaposabban megvizsgálja az éves bruttó átlagbéreket Európában. A számok jelentős eltéréseket mutatnak mind nominális, mind vásárlóerő tekintetében.
2025-ben Európa-szerte élesen eltérnek az átlagbérek. A vásárlóerőt figyelembe véve a különbség csökken. De továbbra is mély a szakadék a kontinens legjobban és legrosszabbul fizető országai között.
Tehát melyik országok fizetnek a legtöbbet? Hol vannak a legmagasabb és a legalacsonyabb bérek Európában? Hogyan változtatja meg a fizetések képét a vásárlóerő?
Az OECD Taxing Wages 2026 jelentése szerint az éves bruttó átlagbérek a törökországi 18 590 eurótól a svájci 107 487 euróig terjednek. Az adatok 27 európai országot tartalmaznak, amelyek közül 22 EU-tag.
Svájc az egyetlen ország, ahol a bruttó átlagbér meghaladja a 100 000 eurót.
Izland a második helyen áll 85 950 euróval. Luxemburg 77 844 euróval az EU élén áll, ezzel a harmadik helyen áll az összesítésben.
Dánia (71 961 euró) és Hollandia (69 028 euró) zárja az első ötöt. Nem sokkal marad le a 68 420 eurós Norvégia sem.
Európa öt legnagyobb gazdasága között Németország vezet 66 700 euróval, szorosan mögötte az Egyesült Királyság 65 340 euróval. A másik három nagy gazdaság jelentősen elmarad.
Franciaország 45 964 euró, Olaszország 36 594 euró, Spanyolország 32 678 euró. Az átlagbérek Németországban és az Egyesült Királyságban több mint kétszerese a spanyolországinak.
Ausztria (63 054 euró), Belgium (62 348 euró), Írország (60 258 euró), Finnország (55 462 euró) és Svédország (50 338 euró) e két csoport közé esik, mindegyik 50 000 euró felett.
Kilenc uniós ország esik a 30 000 eurós küszöb alá
Szlovákiában a legalacsonyabb éves bér az EU-ban, 19 590 euró. A listán szereplő 22 EU-tagország közül kilenc 30 000 euró alá esik.
Magyarország (21 257 euró), Lettország (21 321 euró), Csehország (23 685 euró), Portugália (24 254 euró) és Lengyelország (24 490 euró) 25 000 euró alatt van. Észtország (25 603 euró), Görögország (26 563 euró) és Litvánia (28 474 euró) meghaladja ezt a küszöböt, de 30 000 euró alatt marad.
Nominálisan az észak- és nyugat-európai országok uralják a rangsor felső végét. Dél- és Kelet-Európa az alja felé csoportosul.
Mi okozza az országok közötti bérkülönbségeket?
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szakértői, akik az 2022 Plusz Business-nek beszélgettek, azt mondják, hogy az európai bérkülönbségek nagyrészt három tényezőt tükröznek: a termelékenységet és a gazdasági szerkezetet, a munkaerő-piaci intézményeket és a megélhetési költségeket.
A magas hozzáadott értékű ágazatokkal, például a pénzügyekkel és a technológiával rendelkező országok általában többet fizetnek, csakúgy, mint az erős szakszervezetekkel és kollektív tárgyalásokkal rendelkező országok. A magasabb árszintek általában a nominális béreket is emelik.
Vásárlóerőben a bérszakadék Európa-szerte csökken a nominális adatokhoz képest.
A vásárlóerő-paritás (PPP) a valuta átváltási árfolyama, amely kiegyenlíti a különböző valuták vásárlóerejét azáltal, hogy megszünteti az országok közötti árszínvonalbeli különbségeket. Az itt szereplő számok amerikai dolláron alapulnak, mivel az euró alapú PPP-adatokat még nem hozták nyilvánosságra.
PPP-ben kifejezve az éves bruttó átlagbér a szlovákiai 38 118-tól a svájci 106 532-ig terjed. Németország (93 985), Luxemburg (93 203) és Hollandia (92 905) egyaránt meghaladja a 90 000-et. Dánia (88 454) és Norvégia (87 722) szorosan követi.
Európa öt legnagyobb gazdasága között a rangsor változatlan a nominálishoz képest. A köztük lévő távolságok azonban eltolódnak. Az Egyesült Királyság 82 329-en, Franciaország 67 273-on áll, míg Olaszország eléri a 60 503-at, Spanyolország pedig 57 517-et.
Törökország és Németország a legnagyobb nyertesek a PPP-rangsorban
Ha a névleges és a PPP-rangsort hasonlítjuk össze, Törökország a legnagyobb előrelépő, kilenc helyet ugrott az utolsóról a 18. helyre. Németország szintén öt helyet emelkedik, a 7. helyről a 2. helyre.
A legnagyobb esést Izland a 2. helyről a 9. helyre, valamint Észtország a 20. helyről a 25. helyre esett vissza.
Az átlagos bérbecslések a kiválasztott iparágakban, főként állami szektorban dolgozó teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkoznak. Ezek a gazdaság nagy részét lefedik – beleértve a gyártást, az építkezést, a kiskereskedelmet, a közlekedést, a pénzügyi és egyéb üzleti szolgáltatásokat –, de nem tartoznak bele a mezőgazdaságba, a közigazgatásba, az oktatásba és az egészségügybe.
A személyi jövedelemadó mértéke jelentősen eltér Európa-szerte, ami azt jelenti, hogy a nettó bérek egészen eltérhetnek a bruttó adatoktól.
