Felejtsd el a napenergiára való támaszkodást: a NASA atomreaktorok telepítését tervezi a Hold felszínén

Dániel Szabó

Felejtsd el a napenergiára való támaszkodást: a NASA atomreaktorok telepítését tervezi a Hold felszínén

Az atomenergia a Holdon számos, a napenergia által támasztott korlátot kezelne, mint például a napfény nélküli hosszú holdéjszakák és a korlátozott küldetési tartományok.

Az űrkapacitások jelentősen megnőttek az elmúlt néhány évben, a NASA Artemis II missziója során Reid Wiseman, Christina Koch, Victor Glover és Jeremy Hansen űrhajósokat vitte a Holdra az első holdküldetés során több mint 50 éve.

Az amerikai űrkutatási hivatal most egy még ambiciózusabb cél előtt áll: 2030-ig atomreaktorokat helyeznek a Holdra a hasadási felszíni energiaprojekt révén, és 2028-ra egy közepes teljesítményű reaktort kívánnak pályára állítani.

Ehhez a nagy megrendeléshez a NASA-nak egyesítenie kell erőit az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumával és a Védelmi Minisztériummal.

A Fehér Ház Tudományos és Technológiai Hivatala (OSTP) már új iránymutatásokat osztott meg a szövetségi ügynökségek számára az űrnukleáris technológia ütemtervének kidolgozásához.

„Az atomenergia az űrben biztosítja számunkra a tartós elektromosságot, fűtést és meghajtást, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy állandóan jelen legyünk a Holdon, a Marson és azon túl” – mondta az OSTP az X-en közzétett bejegyzésében.

Miért korlátozott a napenergia a térben?

Ez az elmozdulás főként azért van, mert a napenergia és más hagyományos energiaforrások nem lesznek elegendőek a Holdon vagy más bolygókon, például a Marson, hosszú távú emberi települések megbízható fenntartásához.

A holdéj a fő oka ennek, mivel egyetlen éjszaka a Holdon körülbelül 14 napig tart a Földön. Ez idő alatt a napelemek nem használhatók, és az akkumulátorok kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy a hideg, sötét időszakokban a teljes bázist eltartsák.

Ha kizárólag a napenergiára támaszkodunk, az olyan programok számára, mint az Artemis, megnehezíti a tartósan árnyékolt régiók, például a Hold déli sarkának felfedezését, amely soha nem lát napfényt, de értékes vízjeget tartalmaz.

Ezzel szemben az atomreaktorok többnyire folyamatos, bőséges energiát biztosítanak éveken át a maghasadás révén, időjárástól, napfénytől vagy helytől függetlenül. A nukleáris elektromos meghajtás az űrhajókat is segíthet összetett, hosszú távú küldetések végrehajtásában anélkül, hogy kockáztatná az üzemanyag kimerülését.

„Eljött az idő, hogy Amerika megkezdje az atomenergiát az űrben” – tette közzé Jared Isaacman, a NASA adminisztrátora az X-en.

A Fission Surface Power Project várhatóan 40-100 kilowatt villamos energia tervezési kapacitással rendelkezik, ami elegendőnek kell lennie egy kis holdi élőhely fenntartásához tudományos laboratóriumokkal és erőforrás-kitermelő berendezésekkel több évig.

Ez a projekt várhatóan segíteni fogja az Egyesült Államokat megerősíteni űrtechnológiai pozícióját Kínához és Oroszországhoz képest, miközben holdi tesztpadot biztosít a jövőbeli Mars-küldetések technológiájának fejlesztéséhez.

A rendszer várhatóan autonóm módon fog működni, minimális karbantartást igényel az űrhajósok, miközben skálázható és moduláris marad. Számolnia kell azokkal az alkalmazásokkal, amelyek támogathatják az űrhajtást és a jövőbeni életet a Holdon.

Dániel Szabó

Dániel Szabó

Szabó Dániel vagyok, újságíró és elemző. A társadalmi változások és a politikai narratívák metszéspontjai érdekelnek, különösen közép-európai kontextusban. A 2022 Plusznál hiszek abban, hogy a jó kérdés néha fontosabb, mint a gyors válasz.