Az atomenergia a Holdon számos, a napenergia által támasztott korlátot kezelne, mint például a napfény nélküli hosszú holdéjszakák és a korlátozott küldetési tartományok.
Az űrkapacitások jelentősen megnőttek az elmúlt néhány évben, a NASA Artemis II missziója során Reid Wiseman, Christina Koch, Victor Glover és Jeremy Hansen űrhajósokat vitte a Holdra az első holdküldetés során több mint 50 éve.
Az amerikai űrkutatási hivatal most egy még ambiciózusabb cél előtt áll: 2030-ig atomreaktorokat helyeznek a Holdra a hasadási felszíni energiaprojekt révén, és 2028-ra egy közepes teljesítményű reaktort kívánnak pályára állítani.
Ehhez a nagy megrendeléshez a NASA-nak egyesítenie kell erőit az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumával és a Védelmi Minisztériummal.
A Fehér Ház Tudományos és Technológiai Hivatala (OSTP) már új iránymutatásokat osztott meg a szövetségi ügynökségek számára az űrnukleáris technológia ütemtervének kidolgozásához.
„Az atomenergia az űrben biztosítja számunkra a tartós elektromosságot, fűtést és meghajtást, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy állandóan jelen legyünk a Holdon, a Marson és azon túl” – mondta az OSTP az X-en közzétett bejegyzésében.
Miért korlátozott a napenergia a térben?
Ez az elmozdulás főként azért van, mert a napenergia és más hagyományos energiaforrások nem lesznek elegendőek a Holdon vagy más bolygókon, például a Marson, hosszú távú emberi települések megbízható fenntartásához.
A holdéj a fő oka ennek, mivel egyetlen éjszaka a Holdon körülbelül 14 napig tart a Földön. Ez idő alatt a napelemek nem használhatók, és az akkumulátorok kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy a hideg, sötét időszakokban a teljes bázist eltartsák.
Ha kizárólag a napenergiára támaszkodunk, az olyan programok számára, mint az Artemis, megnehezíti a tartósan árnyékolt régiók, például a Hold déli sarkának felfedezését, amely soha nem lát napfényt, de értékes vízjeget tartalmaz.
Ezzel szemben az atomreaktorok többnyire folyamatos, bőséges energiát biztosítanak éveken át a maghasadás révén, időjárástól, napfénytől vagy helytől függetlenül. A nukleáris elektromos meghajtás az űrhajókat is segíthet összetett, hosszú távú küldetések végrehajtásában anélkül, hogy kockáztatná az üzemanyag kimerülését.
„Eljött az idő, hogy Amerika megkezdje az atomenergiát az űrben” – tette közzé Jared Isaacman, a NASA adminisztrátora az X-en.
A Fission Surface Power Project várhatóan 40-100 kilowatt villamos energia tervezési kapacitással rendelkezik, ami elegendőnek kell lennie egy kis holdi élőhely fenntartásához tudományos laboratóriumokkal és erőforrás-kitermelő berendezésekkel több évig.
Ez a projekt várhatóan segíteni fogja az Egyesült Államokat megerősíteni űrtechnológiai pozícióját Kínához és Oroszországhoz képest, miközben holdi tesztpadot biztosít a jövőbeli Mars-küldetések technológiájának fejlesztéséhez.
A rendszer várhatóan autonóm módon fog működni, minimális karbantartást igényel az űrhajósok, miközben skálázható és moduláris marad. Számolnia kell azokkal az alkalmazásokkal, amelyek támogathatják az űrhajtást és a jövőbeni életet a Holdon.
