A 8,5 milliárd évvel ezelőtti állapotú galaxis azt mutatja, hogy a korai univerzum keményebb volt, mint azt a tudósok korábban gondolták.
A kutatók a NASA James Webb űrteleszkópjának adatai alapján azonosították, mi lehet a valaha megfigyelt legtávolabbi medúzagalaxis.
A felfedezés, amelyet a Astrophysical Journal, a Waterloo Egyetem egyik csapata készítette, akik mélyűri megfigyelések elemzése közben vették észre a szokatlan objektumot.
A NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrügynökség (CSA) együttműködésével 2021-ben elindított JWST a legnagyobb, legerősebb és legkifinomultabb teleszkóp, amelyet valaha az űrbe küldtek.
Mi az a medúza galaxis?
A medúzagalaxisok becenevüket a hosszú, áramló gázáramokról kapták, amelyek csápokként húzódnak mögöttük.
Ezek a galaxisok gyorsan mozognak rendkívül forró gázzal teli, zsúfolt galaxishalmazokon.
Ahogy haladnak, a környező gáz szembeszélként viselkedik, elsodorja az anyagot a galaxistól, és áramló szálakat hagy maga után egy úgynevezett ram-nyomás-eltávolítás során.
Amit az új felfedezésről tudunk
Az újonnan azonosított galaxis vöröseltolódása z = 1,156. Ez azt jelenti, hogy fényének körülbelül 8,5 milliárd évbe telt, mire elérte a Földet – tehát amit látunk, az a galaxis képe, amikor az univerzum sokkal fiatalabb volt.
A csapat a galaxist a COSMOS mező – a Cosmic Evolution Survey Deep mező – tanulmányozása közben találta meg, amely az égbolt egyik legintenzívebben tanulmányozott foltja. A csillagászok ezt a régiót részesítik előnyben, mert távol fekszik a Tejútrendszer forgalmas síkjától, ami azt jelenti, hogy a közeli csillagok és por kevesebb interferenciát okoz.
„Nagy mennyiségű adatot néztünk át az égboltnak erről a jól tanulmányozott régiójáról abban a reményben, hogy olyan medúzagalaxisokat fedezhetünk fel, amelyeket korábban nem vizsgáltak” – mondta Dr. Ian Roberts, a Természettudományi Kar Waterloo Asztrofizikai Központjának munkatársa. „A JWST-adatok keresésének kezdetén egy távoli, dokumentálatlan medúzagalaxisra bukkantunk, amely azonnali érdeklődést váltott ki.”
Maga a galaxis viszonylag tipikus korong alakú. Ami kiemelkedik, az a fényes kék csomók, amelyek elszórtan húzódnak az utófolyók mentén. Ezek az izzó csomók rendkívül fiatal csillagok.
Életkoruk arra utal, hogy a galaxis fő testén kívül alakultak ki, a leválasztott gázban. Az ilyen típusú csillagkeletkezés összhangban van azzal, amit a csillagászok várnak a kosnyomás-csupaszításon átesett medúzagalaxisokban.
A lelet jelentősége
A felfedezés azért fontos, mert sokkal hátrébb tolja a nyomónyomás-csupaszítás bizonyítékait az időben.
Sok kutató azt feltételezte, hogy a galaxishalmazok 8,5 milliárd évvel ezelőtt még fejlődtek, és még nem voltak elég sűrűek vagy szélsőségesek ahhoz, hogy ilyen hatékonyan elvonják a gázt. Ez a galaxis arra utal, hogy a halmazok már zord környezetek voltak, amelyek képesek voltak a galaxisok átalakítására.
„Az első az, hogy a halmazkörnyezetek már eleve elég kemények voltak a galaxisok eltávolításához, a második pedig az, hogy a galaxishalmazok a vártnál korábban jelentősen megváltoztathatják a galaxis tulajdonságait” – mondta Roberts.
Így folytatta: „A másik az, hogy a felsorolt kihívások mindegyike szerepet játszhatott a halott galaxisok nagy populációjának felépítésében, amelyet ma galaxishalmazokban látunk. Ezek az adatok ritka betekintést nyújtanak a galaxisok átalakulásába a korai univerzumban.”
A kutatók most további megfigyelési időt kértek a James Webb Űrteleszkóppal, hogy közelebbről megvizsgálhassák és további bizonyítékokat szolgáltassanak.
