Közép-Ázsia döntő demográfiai szakaszba lép, gyors népességnövekedéssel és meredeken bővülő munkaerővel, míg Európa elöregedő társadalmakkal és munkaerőhiánnyal néz szembe.
Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) szerint Közép-Ázsia lakossága 2050-re várhatóan meghaladja a 114 millió főt.
A régió más irányba halad egy olyan időszakban, amikor Európában és Kelet-Ázsiában csökken a születési arány, és egyre idősebb a lakosság.
A közép-ázsiai családok számára ezek a demográfiai trendek a kultúra, a gazdaság és a személyes döntések által alakított mindennapi valóságok.
Közép-Ázsiában a demográfusok szerint ritka demográfiai ablak tapasztalható. Az UNFPA jelentése szerint az előrejelzések szerint a 15-64 éves munkaképes felnőtt lakosság száma a régióban a jelenlegi körülbelül 50 millióról körülbelül 71 millióra fog növekedni 2050-re.
A következő negyedszázadban több mint 20 millióval több nő és férfi fog belépni a munkaerőpiacra.
Nigina Abbaszade, az UNFPA üzbegisztáni képviselője szerint ez a demográfiai lendület korlátozott, de kritikus lehetőséget teremt a régió számára.
Közép-Ázsia lakosságának csaknem egyharmada 15 év alatti, ami azt jelenti, hogy az oktatási rendszerekre, a munkaerőpiacokra és a szociális intézményekre a következő évtizedekben tartós nyomás nehezedik.
„Az, hogy ez a növekedés gazdasági és társadalmi haszonnal jár-e, attól függ, hogy az országok mennyire készülnek most fel” – mondta Abbaszade.
„Az oktatásba, az egészségügybe és a tisztességes foglalkoztatásba való befektetés, különösen a nők és a fiatalok esetében, elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a növekvő népesség produktívan járuljon hozzá a társadalomhoz” – tette hozzá.
Abbaszade szerint a nők oktatáshoz és munkához való hozzáférésének bővítése kulcsszerepet játszik a hosszú távú demográfiai és gazdasági eredmények alakításában.
Kultúra, gazdaság és valóság
A regionális adatok mögött mélyen személyes döntéseket hozó családok állnak.
Az 59 éves üzbegisztáni háziasszony, Sayyora Mamaraimova nagycsaládban nevelkedett abban, hogy saját gyermekei legyenek.
„A családunkban nyolcan voltunk. Mindig támogattuk egymást” – mondta. „Ezért akartam, hogy a gyerekeimnek legyenek testvérei, hogy soha ne érezzék magukat egyedül.”
Mamaraimovának öt lánya volt, miközben alaposan mérlegelte az egészségügyi és anyagi korlátokat. „Nem számít, hány gyermeke van, akkor is gondolnia kell az oktatásra, az étkezésre és a jövőre” – tette hozzá.
A szintén üzbegisztáni Feruza Saidhadjaeva az anyaságot hosszú szakmai karrierrel ötvözte. Folyamatosan dolgozott, miközben négy gyermeket nevel, és úgy véli, hogy a tervezés és a nők függetlensége elengedhetetlen.
„Az anyagi felelősség számít. Soha nem akartam senkitől függeni” – mondta Saidhadjaeva. „A nagycsaládoknak sok pozitívuma van, de fegyelmet, tervezést és egyenlő felelősséget igényelnek.”
Üzbegisztán népességnövekedése
Üzbegisztán Közép-Ázsia legnépesebb országa. 2024-ben 37,4 millió lakossal a régió lakosságának csaknem felét teszi ki. 2050-re ez a szám az előrejelzések szerint eléri az 52 milliót.
Az ország demográfiai növekedését a napi statisztikák is tükrözik. 2026 első 24 órájában 1815 gyermek született Üzbegisztánban, köztük 894 lány és 921 fiú. A legtöbb születést a Szurkhandarja régióban jegyezték fel, 243 újszülöttet.
Üzbegisztán demográfiai profiljának meghatározó jellemzője a fiatalság. A lakosság mintegy 60%-a 30 év alatti, ami erőteljes lendületet ad a gazdasági növekedésnek, az innovációnak és a munkaerőpiac bővülésének.
Az ország lakossága évente körülbelül 2%-kal növekszik, ami közel kétszerese a globális átlagnak. Az üzbegisztáni nemzeti statisztikai bizottság szerint a népesség évente nagyjából 740 000 fővel növekszik, a legmagasabb születési rátát pedig a dél-üzbegisztáni Szurkhandarja régióban regisztrálták.
Ez a növekedés rávilágít az oktatásba, a készségfejlesztésbe és a munkahelyteremtésbe való tartós befektetés fontosságára, mivel a munkaképes polgárok száma évente körülbelül 350 000-rel növekszik.
Kazahsztán demográfiai átalakulása
Kazahsztán más demográfiai képet mutat. 2025-ben 20,3 millió lakossal, 1992 óta 23%-kal nőtt, és az előrejelzések szerint 2050-re eléri a 26 milliót.
Kazahsztán lakosságának jelentős része szintén fiatal. Kazahsztán lakosságának körülbelül 29-30%-a 0-14 éves, ami azt jelzi, hogy a gyermekek és serdülők erősen jelen vannak a korstruktúrában.
Ez az arány segít fenntartani a demográfiai lendületet még akkor is, amikor az ország fokozatosan demográfiai átalakuláson megy keresztül.
Míg a termékenység továbbra is viszonylag magas, körülbelül három gyermek jut egy nőre, az ország a demográfiai átmenet előrehaladottabb szakaszába lép. 2050-re a 65 éves és idősebbek aránya várhatóan közel megkétszereződik: 8%-ról közel 15%-ra.
A népesedési trendek Kazahsztánban eltérőek, a növekedés délre és nyugatra koncentrálódik, míg az északi régiókban népességcsökkenés és lassabb gazdasági aktivitás tapasztalható.
A kazahsztáni Azhara Kabitova, hatgyermekes anya, köztük ikrek és hármasikrek, leírja, hogyan alakítják a család méretét a kulturális értékek és a mindennapi valóság egyaránt.
„Kulturálisan ösztönözzük a sok gyermekvállalást” – mondta Kabitova. „A családoknak azonban alaposan át kell gondolniuk a pénzügyeket és a hosszú távú tervezést.”
„Az embereknek gyakran erős a véleménye” – magyarázta. „Lehetnek feltételezések a felelősségről vagy a függőségről, különösen az anyákkal szemben.”
Kabitova hozzátette, hogy ezek az attitűdök hangsúlyozzák a hagyomány és a reális tervezés közötti egyensúly fontosságát, különösen a költségek növekedése és az életmód változása miatt.
Egy régió növekszik, amikor mások zsugorodnak
Közép-Ázsia demográfiai pályája ellentétben áll az európai trendekkel. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy az EU teljes termékenységi rátája körülbelül 1,38 születés/nő, ami jóval elmarad a 2,1-es helyettesítési szinttől, miközben a várható élettartam tovább emelkedik.
Ezek a trendek együtt formálják át a munkaerőpiacokat, a jóléti rendszereket és a szociálpolitikát szerte a kontinensen.
Az Európában élő családok esetében szembeötlő a kontraszt.
Ilkhom Khalimzoda, egy Finnországban élő üzbég állampolgár azt mondta, hogy Európa egyénre szabott életmódja megnehezíti a nagycsaládosokat.
„Minden gyerek több időt, energiát és pénzt igényel, a szülők pedig szinte mindent maguk csinálnak” – magyarázta Khalimzoda. „Nincs olyan családtámogatás, mint Üzbegisztánban.”
Jonas Astrup, egy dán háromgyerekes apa megjegyzi, hogy Észak-Európában egy-két gyermek a jellemző, míg a nagyobb családokat gyakran kivételnek tekintik.
Európában a nők termékenységgel kapcsolatos döntései szorosabban kötődnek a karriertervezéshez, a lakhatási költségekhez, valamint a munka és a magánélet egyensúlyához.
Közép-Ázsiában a családok méretét továbbra is erősebben befolyásolják a kulturális normák és a generációk közötti támogatás, bár ez fokozatosan változik.
Választás, nem nyomás
Abbaszade hangsúlyozta, hogy az Európában és más régiókban megfigyelhető csökkenő termékenységi trendeket nem szabad pusztán a személyes értékek elmozdulásaként értelmezni.
Azt mondja, sok esetben az emberek döntéseit a szélesebb gazdasági és társadalmi feltételek határozzák meg, nem pedig a preferencia.
Ezt a perspektívát európai kontextusban tükrözi Fabio Losa, az UNFPA regionális demográfiai ellenállóképességi és politikai tanácsadója. Felhívta a figyelmet a gyakorlati korlátokra, köztük a pénzügyi bizonytalanságra, a lakhatási költségekre, a gyermekgondozási költségekre és a munka és a magánélet egyensúlyára vonatkozó nyomásra, mint olyan kulcstényezőkre, amelyek megakadályozzák, hogy az emberek annyi gyermeket szüljenek, amennyit szeretnének.
Összességében ezek a nézetek azt sugallják, hogy az egyes régiókban a termékenységgel kapcsolatos döntéseket kevésbé befolyásolja a családhoz való viszonyulás, sokkal inkább az emberek életkörülményei.
A stabil foglalkoztatáshoz, megfizethető lakhatáshoz, gyermekgondozáshoz és támogató munkakörnyezethez való hozzáférés biztosítása központi szerepet játszik abban, hogy az egyének és a családok gazdasági vagy társadalmi nyomástól mentesen dönthessenek.
A század közepére Közép-Ázsia növekvő népessége egyre nagyobb nyomást fog gyakorolni a vízkészletekre, a földterületre és a városi infrastruktúrára, különösen az olyan sérülékeny területeken, mint az Aral-tó régió és a Fergana-völgy.
Elegendő munkahelyteremtés, oktatás és szociális védelem hiányában a kockázatok közé tartozik a munkanélküliség, a migrációtól való függés, a környezeti terhelés és a társadalmi széttagoltság.
A humán tőkébe és a munkaerőpiacba történő tartós befektetések révén a régió jobb helyzetben lehet ahhoz, hogy integrálja növekvő fiatalságát egy olyan időszakban, amikor sok európai ország munkaerőhiánnyal néz szembe.
