Gunther Krichbaum (CDU) magas rangú német politikus, a Külügyminisztérium európai államminisztere szerint az EU-nak most újra kell gondolnia és új utakat kell törnie mind a bővítés, mind a költségvetés terén.
Állítólag az EU újra növekedni fog, de még mindig vannak nézeteltérések a hogyanról. Friedrich Merz kancellár kitart amellett, hogy Ukrajna, Moldova és a nyugat-balkáni országok, nevezetesen Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia társult EU-tagsági státuszt kapjon.
A kritikusok arra panaszkodnak, hogy ez egy „váróterem” vagy a másodosztályú tagság egy formája lenne. Gunther Krichbaum ellenzi, hogy láthatóan még nem értették meg a modellt.
A Szövetségi Külügyminisztérium Európáért felelős államminisztere számára ez egyértelmű elkötelezettségről szól. Kifejti: „Miért ne adnánk lehetőséget ezeknek az országoknak, amelyek akkor – bár szavazati jog nélkül – társult tagok lennének, hogy részt vegyenek az Európai Parlament ülésein? Ez egyetlen euróba vagy centünkbe sem kerül.”
Krichbaum szerint ez egyértelmű jelzést küldene Kínának, Oroszországnak és más országoknak is, megmutatva: „Ezek az országok hozzánk, az Európai Unióhoz tartoznak.”
Ez szerinte azt éreztetné a tagjelöltekkel, hogy bizonyos mértékig már „részei a klubnak”. Fontos ezeket az államokat közelebb hozni és integrálni.
„Új lépcsős rendszer” az EU-bővítéshez
Ezzel összhangban van Friedrich Merz német kancellárral és francia kollégájával, Emmanuel Macronnal, akik a június eleji montenegrói EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón szintén a folyamat felgyorsítását szorgalmazták.
Krichbaum is nagyobb tempót kér, de úgy véli, most van itt a megfelelő pillanat arra is, hogy kritikusan gondolkodjunk a csatlakozás módjáról.
A jelenlegi modellről már nem sokat gondol: „A csatlakozási eljárásokat egyfajta magasugró versenyként szervezzük. A mérce 1,50 méterben van, vagyis az úgynevezett közösségi vívmányok, az összes jogi szabály, a teljes uniós joganyag 1,50 méter, és az országoknak ezt tisztázni kell. A valóságban ez a közösségi vívmány5 már nem teljesül. 2,10 méteren, mert az elmúlt tíz-húsz év során minden törvényi szabályt szigorítottak és új előírásokat egészítettek ki.”
Magyarázatképpen: az úgynevezett acquis communautaire az Európai Unió teljes joganyagára vonatkozik – minden érvényes jogszabályra, szabályra és kötelezettségre, amelyet a csatlakozó országnak maradéktalanul át kell fogadnia.
Krichbaum szerint számos új szabály került beillesztésre, például a fogyasztó- és környezetvédelemre vonatkozóan. Az egész keretrendszer már nem hasonlítható össze a korábbi szabványokkal. Pedig már 1,50 méter is komoly kihívást jelentett a tagjelölteknek. Számára egy dolog világos: „El kell távolodnunk ettől a magasugró versenytől.”
Egyfajta lépcsőházat vagy lépcsőzetes rendszert javasol, hangsúlyozva, hogy ez semmiképpen nem lenne zsákutca: a „végső cél, a végállomás az Európai Unió teljes jogú tagja és az is marad”.
De mi a helyzet az EU-bővítés költségeivel? Az EU nettó befizetői továbbra is vállalhatják? Krichbaum úgy véli, hogy megtehetik, mivel minden a meglévő költségvetésen belül történik, és a korábbi kedvezményezett országok mára donorokká váltak.
A mai Lengyelország például semmiben sem hasonlít ahhoz az országhoz, amely az EU-csatlakozás idején volt. „A lengyel gazdaság virágzik” – mondja Krichbaum.
Ez nem minden európai országban így van. Németország 2026-ra vonatkozó növekedési előrejelzése például visszafogott. Ez természetesen hatással van a Brüsszelhez fűződő kapcsolatára. Krichbaum hangsúlyozza, hogy a mozgástér korlátozott. Az EU-tagállamok ezt a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretről szóló, továbbra is rendkívül összetett tárgyalásokon fogják érezni.
Új prioritások a jövőbeli uniós költségvetésben
Valójában a már „EU-klubban” szereplő országok jelenleg a következő uniós költségvetéssel vannak elfoglalva. Az Európai Bizottság hét évre 1700 milliárd eurós kiadási plafont határozott meg – magyarázza Krichbaum. Berlin drasztikus, 400 milliárd eurós lefaragást kér.
Krichbaum számára a kulcskérdés a pénz elosztása: hol legyenek a prioritások?
Újragondolásra, vagy inkább újrakezdésre szólít fel: „Ha ma újra feltalálnánk az Európai Uniót, és elméletileg lenne egy reset gomb, amit megnyomhatnánk, nem kezdenénk az agrárpolitikával. Kétségtelenül ez volt a helyes döntés a múlt század második felében. De ma már olyan kérdések állnak a középpontban, mint a biztonság, a védelem, a kiberbiztonság, de természetesen ezek a területek a világűrtől és a versenyképességtől is generálnak. a jólétünk öt, tíz, tizenöt vagy húsz év múlva.”
Más prioritások mellett érvel, és azt javasolja, hogy a kohéziós politikát és az agrárpolitikát egyetlen fejezetbe, egy pillérbe vonják össze.
Ezt követően a tagállamok dönthetnek arról, hogyan osztják el a finanszírozást ezen belül. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradna, de a hangsúlyt más területekre is át kellene helyezni.
Itt is, akárcsak az EU-bővítésnél, a gyorsaság a lényeg. Krichbaum reméli, hogy még az év vége előtt sikerül megállapodásra jutni az új uniós költségvetésről.
Hozzáteszi: „Sok okból remélem, mert még mindig meg tudjuk jósolni, hogy mi fog történni az idei év hátralévő részében, 2026-ban. De nem tudok mindent megjósolni, ami 2027-ben fog történni. És akkor a megállapodás megkötése még nehezebbé válhat. Más szóval, ez már elég bonyolult. Úgy gondolom, erős érdekünk fűződik ahhoz, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások ez év végére valóban lezáruljanak.”
