Az Európai Unióban folytatódik a biztonságosabb mobilitás felé tett haladás, de lassú és vitathatatlanul elégtelen ütemben.
Az Európai Bizottság által közzétett legfrissebb adatok szerint 2024-ben hozzávetőleg 19 940 ember vesztette életét az EU útjain.
Ez szerény, 2 százalék körüli csökkenést jelent az előző évhez képest. Noha a csökkentés fokozatos javulásra utal, azt is alátámasztotta, hogy a haladás eddig lassú maradt.
Az európai döntéshozók ambiciózus hosszú távú célokat tűztek ki: 2030-ra felére kell csökkenteni a közúti halálos áldozatok számát, 2050-re pedig megközelíteni a nulla halálesetet.
A jelenlegi tendenciák alapján azonban e célok eléréséhez még mindig fel kell gyorsítani mind a politikát, mind a magatartást.
Állandó kockázatok az úttípusok között
A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a halálesetek előfordulási helye továbbra is egyensúlytalan.
A vidéki utak továbbra is a hálózat legveszélyesebb szegmense, a halálesetek többségéért felelősek. 2024-ben az összes halálos áldozat több mint fele – körülbelül 10 600 – a városi területeken kívül történt.
Az olyan tényezők, mint a magasabb átlagsebesség, a kevésbé elnéző úttervezés és a hosszabb vészhelyzeti reakcióidő hozzájárultak a magasabb kockázati szinthez ezekben a régiókban.
A városi környezet eltérő, de ugyanolyan összetett biztonsági kihívást jelent. Míg az általános sebesség alacsonyabb, a városok egyre inkább veszélynek teszik ki a veszélyeztetettebb úthasználókat.
A gyalogosok, kerékpárosok és motorosok együttesen a közlekedési balesetekben meghaltak növekvő hányadát teszik ki. 2024-ben a halálos áldozatok között több mint 2500 gyalogos, több mint 1000 kerékpáros és körülbelül 1360 motoros volt.
Egyenetlen előrehaladás a tagállamok között
Az EU-országok között továbbra is jelentős különbségek vannak. Az észak- és nyugat-európai országok, például Svédország, Dánia és Luxemburg jelentette a legalacsonyabb közúti halálozási arányt világszerte.
Ezzel szemben a többi tagállam továbbra is jelentősen magasabb kockázattal szembesül.
Az olyan országokban, mint Bulgária, Románia és Lengyelország, a halálozási arány továbbra is jelentősen emelkedett – egyes esetekben akár négyszer magasabb, mint a legbiztonságosabb országokban.
Ezek a különbségek az infrastruktúra minősége, a végrehajtás és a közúti közlekedésbiztonsági kultúra strukturális egyenlőtlenségeire mutatnak rá az Unióban.
Ennek ellenére az Európai Unió továbbra is viszonylag jól teljesít nemzetközi viszonylatban.
Az évi 20 000 halálos áldozat magas száma ellenére az EU-ban körülbelül 44 közúti halálesetet regisztráltak egymillió lakosra vetítve, ami jóval elmarad a 174-es globális átlagtól.
