A Hormuzi-szoros bezárása megrendíti a globális piacokat, az energiaárak szárnyalását és az ellátási hiánytól való félelmet táplálja. Az 2022 Plusz kifejti:
Az Egyesült Államok és Izrael közös erőfeszítésben Irán elleni katonai csapásai – amit Teherán megtorló támadásai követtek az Öböl-menti energiainfrastruktúra ellen – a feszültség jelentős eszkalálódását idézték elő, ami a Hormuzi-szoros szinte teljes lezárásával tetőzött.
A vízi út a világ egyik legkritikusabb energiaforrása, amely a globális olajszállítmányok nagyjából egynegyedét-harmadát és a cseppfolyósított földgáz (LNG) körülbelül egyötödét kezeli.
Bezárása sokkhullámokat küldött a globális piacokon. Az EU becslései szerint a gáz ára 70%-kal, az olajé pedig 50%-kal emelkedett, ami további 13 milliárd eurós számlát jelent a fosszilis tüzelőanyagok behozatalára.
Március 30-án a G7 vezetői – Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok – kijelentették, hogy készek „minden szükséges intézkedést” megtenni az energiastabilitás és a globális ellátás megőrzése érdekében.
Az 2022 Plusz által közölt levél szerint az európai energiaügyi miniszterek ma üléseznek, hogy felmérjék az ellátási kockázatokat, és mérlegeljék a kereslet visszaszorítását célzó sürgősségi intézkedéseket.
Milyen közvetlen hatásai voltak a Hormuz-válságnak?
A legközvetlenebb hatás az energiaárak meredek emelkedése volt; a hirtelen fellépő kínálati hiány és a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy meddig tartanak fenn a zavarok.
Irán március 18-i csapásai a jelentések szerint az Öböl-menti olajfinomító kapacitás 30-40%-át károsították, és a becslések szerint napi 11 millió hordót vont ki a globális kínálatból.
Emiatt a Brent nyersolaj hordónkénti ára 119 dollár körülire emelkedett, szemben a konfliktus kezdete előtti nagyjából 70 dollárral. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az árak jelentősen tovább emelkedhetnek a legrosszabb forgatókönyvek esetén, párhuzamot vonva az 1970-es évek olajválságával.
A földgáz ára is emelkedik, attól tartva, hogy visszatérhetnek a 2022-es energiaválság idején tapasztalt szintre, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Mennyire van kitéve Európa a közel-keleti háborúnak?
Az Európai Unió közvetlen függése a közel-keleti kőolajtól továbbra is viszonylag korlátozott – 2024-ben az import mintegy 8%-a Szaúd-Arábiából származott.
A blokk azonban jobban függ a finomított üzemanyagoktól, például a dízeltől és a repülőgép-üzemanyagtól, többek között Szaúd-Arábiából és Kuvaitból, így ki van téve a finomítói üzemzavaroknak.
Ugyanakkor az eredetileg Európába tartó LNG-szállítmányokat Ázsiába irányítják, ahol a vásárlók hajlandóak magasabb árat fizetni.
Meddig tarthatnak fennakadások?
Az Öböl-menti energiainfrastruktúrában okozott kár jelentős.
Elemzők becslése szerint a leállított létesítmények újraindítása több hónapig is eltarthat, míg a sérült területek teljes újjáépítése akár három évig is eltarthat.
Még ha az ellenségeskedések gyorsan véget is érnének, az európai vezetők arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági és energetikai hatások még egy ideig elhúzódhatnak, ami az inflációhoz és az ipari költségekhez vezethet.
Milyen intézkedéseket tesznek az árak enyhítésére?
A Nemzetközi Energia Ügynökség 400 millió hordó olaj kibocsátását koordinálta március 11-én a piacok stabilizálása érdekében, bár ez eddig nem bizonyult elegendőnek.
Szaúd-Arábia alternatív útvonalakon próbálja fellendíteni az exportot, ideértve a Vörös-tengerig tartó Yanbu-vezetéket, amely jelenleg már közel üzemel.
Folyamatban vannak a diplomáciai erőfeszítések is, olyan országok, mint Pakisztán és Törökország közvetítőként Washington és Teherán között – de egyelőre korlátozott előrelépéssel.
Mik a kockázatok?
Az egyik fő kitörési pont az iráni Kharg-sziget, amely az ország nyersolajexportjának körülbelül 90%-át adja.
Bár a közelmúltbeli amerikai sztrájkok a helyszínt célozták meg, az ottani energiainfrastruktúrát megkímélték. Irán azóta arra figyelmeztetett, hogy megtorlásként az Öbölben található sótalanító üzemeket célozhatja meg – ez a lépés milliók vízellátását veszélyeztetheti, és elmélyítheti a válságot.
Milyen készenléti intézkedéseket határoznak meg az EU számára?
Az EU legalább 90 napi fogyasztásnak megfelelő vészhelyzeti olajtartalékot tart fenn, a teljes európai készleteket pedig körülbelül 100 millió tonnára becsülik.
A gáztárolási szabályok jellemzően novemberre 90%-ra írják elő a tartalékokat, bár ezeket a követelményeket 75%-ra enyhítették a pánikszerű vásárlás elkerülése érdekében.
Miért jelent ez a válság különösen nagy kihívást Európának?
Az energiasokk nehéz időszakban jön az európai gazdaság számára.
A konfliktus előtt az uniós országok már magas energiaköltségekkel és csökkenő ipari versenyképességgel küszködtek. Az olyan energiaigényes ágazatok, mint az acél, a vegyipar és a cement sürgős támogatást kértek.
A jelenlegi válság további árcsúcsokat és potenciális üzemanyaghiányt kockáztat, ami feltárja a blokk energiarendszerének mögöttes sebezhetőségeit.
Hogyan reagálnak az egyes uniós országok?
A kormányok számos intézkedést hoznak a hatás enyhítésére.
Olaszország megnövelt gázszállításra törekszik Algériából, míg a belga Fluxys szállítási szolgáltató alternatív LNG-forrásokat kutat, köztük az Egyesült Államokat és Nigériát.
Ugyanakkor az uniós országok adócsökkentéseket, támogatásokat és piaci beavatkozásokat vezetnek be, hogy megvédjék a fogyasztókat és a vállalkozásokat.
Néhányan tovább mennek: Szlovénia bevezette az üzemanyag-adagolást, míg Ausztria csökkentette az üzemanyagadókat és korlátozta a kiskereskedők haszonkulcsát.
Az EU pénzügyminiszterei szélesebb körű intézkedéseket is fontolgatnak, beleértve az olajár felső határát és az energiavállalatokra kivetett rendkívüli adókat.
