Egyes uniós országok támogatják az Európai Bizottság javaslatát, amely lehetővé teszi az EU elöregedő villamosenergia-hálózatának korszerűsítését célzó projektek hallgatólagos jóváhagyását, míg mások arra kérték az EU ciprusi elnökségét, hogy ne tegye kötelezővé ezt a rendelkezést.
Az 2022 Plusz által megismert dokumentum szerint az új energetikai projektek engedélyeinek hallgatólagos jóváhagyása az egyik politikailag legrobbanékonyabb kérdéssé vált az EU elöregedő villamosenergia-hálózatainak megújításáról folytatott tárgyalásaiban.
Az EU új európai hálózati csomagjára vonatkozó javaslatok értelmében_ a blokk villamosenergia-hálózatának felújítását célzó energetikai infrastrukturális projektek engedélyezési folyamatának bizonyos szakaszai automatikusan folytatódhatnak, ha a nemzeti hatóságok nem válaszolnak a meghatározott határidőn belül.
Az ilyen projektek csendes hozzájárulásának gondolata nyugtalanítja az uniós fővárosokat, amelyek attól tartanak, hogy Brüsszel csendben megpróbálja átvenni a hatalmat a nemzeti hatóságoktól.
A Grids-csomag jogszabályi szövegei „bevezetik a hallgatólagos jóváhagyás rendszerét az engedélyezési eljárások és adminisztratív döntések közbenső lépéseihez. A tagállamok aggodalmukat fejezték ki ezzel a megközelítéssel kapcsolatban, és jelezték, hogy nagyobb rugalmasságra lehet szükség” – olvasható a hivatalos dokumentumban.
Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy a villamosenergia-hálózati és megújulóenergia-projektek felgyorsítására javasolt szabályok célja a környezetvédelem és a sürgős éghajlat- és energiacélok egyensúlyának megteremtése.
Decemberben benyújtott javaslatában az EU végrehajtó testülete kijelenti, hogy a grid-projektek elsődleges közérdekű vélelmet kaphatnak, vagyis feltételezhető, hogy fontos közhasznot hoznak, hacsak nem bizonyítják az ellenkezőjét.
Az intézkedés célja, hogy felszámolja az EU egyik legnagyobb akadályát az éghajlatsemlegesség 2050-re való elérése útjában – a projektek évekig adminisztratív bizonytalanságban rekedtek.
A Bizottság jogalkotási javaslata mellett tavaly decemberben nyilvánosságra hozott hatásvizsgálata azt mutatja, hogy a villamosenergia-projektek az elosztóhálózatok esetében körülbelül 3,5–7,5 évig, az átviteli hálózatok esetében pedig 7–10 évig tartanak, és a lassú engedélyezést jelölte meg a késések fő okaként, amelyek több mint feléért felelősek.
A javaslat szerint, ha a nemzeti hatóságok a projekt összetettségétől függően két vagy három éven belül nem lépnek fel, a köztes engedélyek vagy a folyamat során végzett intézkedések automatikusan jóváhagyottnak minősülnek.
Az EU vezetői hangsúlyozták a blokk elektromos hálózatának megújításának fontosságát, amely az éghajlati célok elérésének feltétele. Azzal érvelnek, hogy az EU nem tudja felvillanyozni gazdaságát, kivonni a fosszilis tüzelőanyagokat, vagy iparilag versenyezni a hálózati infrastruktúra soha nem látott sebességű kiépítése vagy korszerűsítése nélkül.
A megújuló energia szektor is érintett, a szélerőművek éveket várnak a hálózati csatlakozásra. A határokon átnyúló rendszerösszekötők továbbra is elakadtak az engedélyezési eljárás során, és a nemzeti közigazgatások gyakran túl lassan haladnak ahhoz, hogy megfeleljenek az EU éghajlat-változási céljainak.
Erőátvitel?
Európa fővárosaiban a kormányok egyre inkább nem adminisztratív racionalizálásnak tekintik a javaslatot, hanem a hatalom csendes átadását a nemzeti hatóságoktól Brüsszelbe.
Az ajtó mögötti tárgyalások során az uniós országok arra figyelmeztettek, hogy az automatikus eljárási jóváhagyások jogbizonytalanságot teremthetnek, gyengíthetik a környezetvédelmi felügyeletet és alááshatják a hazai közigazgatási rendszereket.
Az EU ciprusi elnöksége által terjesztett kompromisszumos dokumentumok szerint több ország „nagyobb rugalmasságot” követelt a hallgatólagos jóváhagyási szabályok kialakításában, beleértve a csendes beleegyezés nem kötelezővé tételét is.
Míg az olyan országok, mint Dánia, Hollandia, Lengyelország és Szlovénia ésszerűnek találták a Bizottság javaslatát, Franciaország és Németország ellenezte az új energetikai projektekkel kapcsolatos engedélyezési és adminisztratív döntések kötelező hallgatólagos jóváhagyását egy uniós tisztviselő szerint.
Más tagállamok arra kérték az elnökséget, hogy hagyja az egyes uniós országokra annak eldöntését, hogy a hallgatólagos jóváhagyás kötelező vagy választható lenne – ezt az intézkedést a ciprusi elnökség valószínűleg elfogadja.
„A Bizottság azt szeretné, ha ez mindenre kötelező lenne, míg az elnökség azt javasolta, hogy ez csak a végső döntésre vonatkozna (az engedélykérő projektek esetében)” – mondta egy második uniós diplomata az Euronewsnak.
A vita az egyik meghatározó politikai törésvonal az EU úgynevezett Grids-csomagjáról folyó tárgyalások során. Sok tagállamban az engedélyezési határozatok politikailag robbanásveszélyes területeket érintenek – földjogok, helyi ellenzék, környezetvédelmi peres eljárások és regionális tervezési hatóság.
A kormányok attól tartanak, hogy belföldön hibáztatják őket olyan projektekért, amelyeket úgy tűnik, hogy az EU nyomására „gumipecséttel” kaptak.
Az érzékenység különösen éles azokban az országokban, ahol a földhasználat tervezését központi nemzeti hatáskörnek tekintik, mint például Ausztriában és Németországban. A tárgyaló felek egyszerre harcolnak a külön rendelkezések miatt, amelyek korlátoznák, hogy a kormányok milyen széles körben jelölhetnek ki területeket, ahol a megújuló energiával kapcsolatos projektek tilosak.
A sürgősség érzése kontra nemzeti szuverenitás
Az intézkedések együttesen egyes delegációk vádjait táplálták, miszerint Brüsszel az energiaátállást arra használja fel, hogy kiterjessze hatókörét a hagyományosan nemzeti hatalmi szférákba. Egy ilyen nehéz helyzet miatt a ciprusi elnökség megpróbál kompromisszumot kötni két, egyre inkább összeegyeztethetetlen nyomás – a sürgető érv és a nemzeti szuverenitás – között.
A Tanács már követelt egy „ambiciózus grid-csomagot”, amely megerősíti Európa infrastrukturális rugalmasságát és felgyorsítja az engedélyezési eljárásokat az egész blokkban. Az EU illetékesei arra figyelmeztettek, hogy radikális gyorsítás nélkül Európa szűk keresztmetszete az ipari versenyképesség és a szén-dioxid-mentesítés egyik legnagyobb fenyegetésévé válhat.
A kormányok azonban eltökéltek, hogy megőrzik nemzeti mérlegelési jogkörüket a politikailag érzékeny infrastrukturális döntésekkel kapcsolatban.
Az EU egyre inkább szinkronizálni akarja a koordinációt az energiabiztonság és az éghajlatsemlegesség elérése érdekében. A tagállamok azonban továbbra is vonakodnak átadni az ellenőrzést e célkitűzések saját területükön történő végrehajtása felett.
Az EU ciprusi elnöksége arra törekszik, hogy az energiaügyi miniszterek közelgő, június 26-i brüsszeli találkozóján általános megállapodás szülessen, ami gyakorlatilag meghatározza a Tanács tárgyalási pozícióját az év későbbi szakaszában az Európai Parlamenttel folytatott intenzívebb tárgyalások előtt.
