Ismerje meg Olzsasz Szulejmenovot, a nukleáris kísérletek végének hangját

Dániel Szabó

Ismerje meg Olzsasz Szulejmenovot, a nukleáris kísérletek végének hangját

Olzsasz Szulejmenov szovjet és kazah író és közéleti személyiség maradandó örökséget hagyott az irodalom és az aktivizmus metszéspontjában. A Nevada-Semipalatinsk mozgalom vezetőjeként világszerte ismertté vált, kulcsszerepet játszott a világ első nukleáris kísérleti telepének bezárásában.

Olzsasz Szulejmenov Kazahsztán modernkori történelmének egyik legbefolyásosabb alakja – egy író, akinek hatása messze túlmutat az irodalomon, a politikai és civil élet területére is.

1936-ban született Almatiban. A 20. század második felében kulturális személyiségként és erkölcsi tekintélyként lépett fel, a nukleáris kísérletekkel szembeni ellenállás globális szimbólumává vált.

Ahhoz, hogy megértsük életének és befolyásának mértékét, először meg kell értenünk annak a tragédiának a mértékét, amely egykor a kazahsztáni sztyeppén bontakozott ki.

A Kazahsztán északkeleti részén, Szemej (korábban Szemipalatyinszk) város közelében található szemipalatyinszki nukleáris kísérleti telep a Szovjetunió egyik legszigorúbban őrzött katonai létesítménye volt.

Több mint 18 000 négyzetkilométeren négy évtizeden át a szovjet nukleáris fegyverek elsődleges kísérleti helyszíneként szolgált.

1949 és 1989 között több mint 450 nukleáris kísérletet hajtottak végre itt, köztük légköri, felszíni és földalatti robbanásokat. A közeli falvak lakóit gyakran nem figyelmeztették a tesztekre.

A szovjet időszak végére lehetetlenné vált a következmények figyelmen kívül hagyása vagy eltitkolása. Az emberek szennyezett vizet ittak, és egyre gyakoribbá váltak a rákos megbetegedések és más súlyos betegségek.

A Nevada-Semipalatinsk mozgalom születése

1989-ben Olzsasz Szulejmenov a közvélemény növekvő aggodalmát szervezett civil mozgalommá alakította át a Nevada-Semipalatinsk kampány kezdeményezésével. A kezdeményezés szimbolikusan összekapcsolta Kazahsztán tragédiáját az amerikai Nevada állammal, egy másik jelentős nukleáris kísérleti helyszínnel.

A mozgalom gyorsan a késő szovjet időszak egyik legjelentősebb civil mozgósításává vált. Írókat, tudósokat, orvosokat, munkásokat és az érintett régiók lakosait tömörítette.

Kiemelkedő támogatói közé tartozott Keshirim Boztaev, Mukhtar Shakhanov, Sagadat Nurmagambetov, Saim Balmukhanov és Bakhia Atchabarov.

Augusztus 29.: globálissá vált dátum

Augusztus 29-e különleges helyet foglal el a nukleáris leszerelés történetében. 1991-ben ezen a napon hivatalosan bezárták a szemipalatyinszki kísérleti telepet, ezzel véget ért a világ egyik legnagyobb és legpusztítóbb nukleáris kísérleti programja.

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése – felismerve globális jelentőségét – augusztus 29-ét a nukleáris kísérletek elleni küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította.

Az eseményeket követően Szulejmenovot nemzetközi körökben az atomellenes mozgalomban betöltött szerepéért potenciális Nobel-békedíj-jelöltként emlegették, bár ő elutasított minden jelölést.

AZ i Ya

Polgári szerepvállalása mellett Szulejmenov jelentős irodalmi örökséget épített ki. Leghíresebb és legvitatottabb műve, az AZ i Ya a szláv és a török ​​történelem új értelmezését kínálta nyelvi és szövegelemzésen keresztül.

„Az i Ya egy név, amit én találtam ki. Ez a felfedezések könyve. Sok szláv és türk tudós kezdte újraolvasni Igor hadjáratának történetét” – mondta Szulejmenov.

Az 1975-ben megjelent könyv széles körű vitát váltott ki tudományos, kulturális és politikai körökben, megosztotta a véleményeket a kritikusok és a támogatók között.

2001 és 2014 között Szulejimenov Kazahsztán állandó UNESCO-képviselőjeként tevékenykedett a kulturális diplomáciában és a nemzetközi együttműködésben.

Költészetét és prózáját számos nyelvre lefordították, többek között angolra, franciára, németre, spanyolra, törökre és másokra, amivel széles körű nemzetközi elismerést szerzett.

Ma Almatiban él. Májusban lesz 90. életévének közel egy évszázada, amely nemcsak Kazahsztán kulturális identitását, hanem az atomkorszak egyik legfontosabb civil mozgalmát is formálta.

Hagyatéka túlmutat az irodalmon és a közszolgálaton. Ez a történet arról szól, hogyan válhatnak a szavak tettekké, és hogyan változtathatják meg a társadalom által támogatott eszmék a történelem menetét.

Dániel Szabó

Dániel Szabó

Szabó Dániel vagyok, újságíró és elemző. A társadalmi változások és a politikai narratívák metszéspontjai érdekelnek, különösen közép-európai kontextusban. A 2022 Plusznál hiszek abban, hogy a jó kérdés néha fontosabb, mint a gyors válasz.