Az iráni támadások a katari LNG-termelés felfüggesztéséhez és a Hormuzi-szoroson keresztüli szállítás jelentős fennakadásához vezettek. Mely uniós országokat érintheti a leginkább?
Bár az Európai Bizottság szerint nincs azonnali gázhiány, a holland TTF referenciaérték – a földgáz elsődleges árazási referenciaértéke Európa-szerte, amelyet a kereskedők, a közszolgáltatók és a kormányok használnak a szerződések megkötéséhez – az elmúlt napokban megugrott, tükrözve a piaci aggodalmat a globális LNG-ellátás szűkösödése miatt.
Szaad al-Kábi katari energiaügyi miniszter a Financial Timesnak azt mondta, hogy a közel-keleti háború „ledobhatja a világ gazdaságait”, ami a növekedést és az energiahiány miatti energiaszámlákat sújtja.
A katari miniszter azt is hozzátette, hogy még ha a konfliktus azonnal véget is érne, Katarnak „hetekbe-hónapokba” telne a szállítások normalizálása, miután a Ras Laffan nevű LNG-exportkomplexumot leállították a héten iráni drónok által.
A Gas Infrastructure Europe szerint az EU gáztárolási szintje 30% körül van, a blokk a készletek jövő tél előtti újratöltésének kritikus időszakába lép.
A helyzet újraéleszti a 2022-es energiasokk fájdalmas emlékeit, amelyet az Ukrajna elleni orosz invázió okozott, de az orosz vezetékes gáztól való sokkal nagyobb diverzifikáció hátterében következik be.
Az Európai Bizottság szerdára sürgősségi koordinációs csoportokat hívott össze, és megállapította, hogy a jelenleg az import legnagyobb részét kitevő amerikai LNG-szállítások, valamint a norvég vezetékes gáz egyelőre stabilan tartják az ellátást.
Dan Jørgensen, az EU energiaügyi biztosa is kiemelte az Azerbajdzsánból a Déli Gázfolyosón keresztül történő megnövekedett szállítások értékét.
Egyes EU-országok azonban különösen ki vannak téve a zavaroknak, mert jelentős LNG-importőrök, nagymértékben támaszkodnak a katari készletekre, vagy szokatlanul alacsony tartalékaik vannak.
A legtöbb veszítenivaló EU-országok
A brüsszeli Bruegel agytröszt szerint 2025-ben az EU több mint 140 milliárd köbméter LNG-t importált.
Az Egyesült Államok volt az EU legnagyobb LNG-szállítója, a teljes LNG-import közel 58%-át adta, ami 2021 és 2025 között megháromszorozódott.
Az EU legnagyobb LNG-importőrei Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia és Belgium.
Az öt közül Olaszországra és Belgiumra nehezedik a legnagyobb nyomás, mivel nagyobb mértékben függenek a katari utánpótlástól.
A Kpler elemzőplatform szerint Katar az olaszországi LNG-import mintegy 30%-át, míg Belgium tavalyi importjának 8%-át tette ki.
Míg például Franciaországnak és Spanyolországnak erősebb hozzáférése van a norvég készletekhez a többi szolgáltató mellett.
Ezen túlmenően, miközben Lengyelország nem tartozik az EU öt legnagyobb LNG-importőrei közé, 2025-ben gázimportjának 17%-a Katarból származott, ami azt jelenti, hogy az ország hasonló kihívásokkal néz szembe a támaszkodással kapcsolatban.
A legnagyobb problémával Belgium szembesülhet a tartalékszintek tekintetében. Az ország gáztárolója 25,5% körül van, ami az EU 30%-os átlaga alatt van, ami tovább bonyolítja a katari mennyiségek pótlására irányuló erőfeszítéseket.
Olaszország és Lengyelország is jelentős mértékben ki van téve a katari LNG-nek, bár ezek tárolási szintje viszonylag magasabb, 47%, illetve 50%.
Összességében ezek az országok valószínűleg jobban ki vannak téve az árak ingadozásának, mivel alternatív rakományokért versenyeznek a globális azonnali piacon.
Baird Langenbrunner, a Global Energy Monitor kutatási elemzője arra figyelmeztetett, hogy a katari Ras Laffan LNG-export komplexum leállítása jelentős piaci hatást gyakorolhat, megjegyezve, hogy kevés közvetlen helyettesítő létezik ezeknek a mennyiségeknek.
EU-országok, amelyek ezt látták
Ezzel éles ellentétben más uniós országok sokkal jobban el vannak szigetelve a jelenlegi zűrzavartól.
Portugália különösen kiemelkedik pozitívan, mivel 2020 óta nem szerzett gázt a Közel-Keletről, amikor az utolsó kis katari szállítása mindössze 129 000 köbmétert tett ki.
A portugál Energiaügyi és Geológiai Főigazgatóság szerint a fő beszállítói 2025-ben Nigéria és az Egyesült Államok voltak, a biztonságos útvonalakkal messze a Hormuzi-szorostól.
Az ország emellett rendkívül magas, 76% feletti tárolási szintet tart fenn, és a szakértők szerint szükség esetén viszonylag könnyen növelheti az Egyesült Államok LNG-szállításait.
Spanyolország is részesül a diverzifikáltabb forrásokból, és a tartalékok 56% körül vannak, ami kényelmes helyzetbe hozza.
Ez a blokkon belüli eltérés rávilágít arra, hogy a 2022 óta végrehajtott nemzeti energiastratégiák most nagyon eltérő mértékű sebezhetőséget eredményeznek.
A rövid távú javítások nem oldják meg a hosszú távú függőséget
Brüsszel jelezte, kész a szolidaritási intézkedések aktiválására, ha a helyzet romlik.
A tárgyalt lehetőségek között szerepelnek összehangolt keresletcsökkentési célok, felgyorsított közös LNG-vásárlási programok, ideiglenes árbiztosítékok és pénzügyi támogatási mechanizmusok a leginkább érintett tagállamok számára.
Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy továbbra is szoros napi nyomon követést fog folytatni a nemzeti kormányokkal, és készen áll arra, hogy felgyorsítsa az állami támogatások jóváhagyását, vagy szükség esetén megkönnyítse a határokon átnyúló tárolási megosztást.
Chris Bernkopf, a Podero, a bécsi székhelyű energiarugalmassági szoftvercég vezérigazgatója, amely olyan jelentős európai közszolgáltatókkal dolgozik, mint az E.ON és a TotalEnergies, ugyanazt a felhívást hangoztatta, mint ahogyan sok szakértő is hangot adott a megújuló alternatívákra való gyorsabb átállásra.
„Az igazi probléma nem az árképzési rendszer volt, és nem is az, hanem az alatta lévő gázfüggőség” – mondta.
„A megoldások kevésbé drámaiak, de tartósabbak: több megújuló energiát építsenek tárolással, okosan kezeljék a keresletet, és digitális eszközökkel koordinálják a háztartási eszközöket, például hőszivattyúkat és elektromos járműveket, hogy csökkentsék a hálózat terhelését.”
Bernkopf azzal érvel, hogy bár a rövid távú intézkedések, például az árak befagyasztása megvédhetik a háztartásokat a válságtól, nem javítanak semmi strukturálisan.
Hangsúlyozza, hogy valódi energiabiztonságot és alacsonyabb árakat csak a megújuló energiaforrások bővítése, a hálózatok rugalmasságának javítása és az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való általános függés csökkentése eredményez.
Az elkövetkező hetek mind a nemzeti felkészülést, mind az EU-szintű szolidaritás hatékonyságát próbára teszik egy olyan időszakban, amikor az energiaellátást fenyegető geopolitikai kockázatok ismét nyilvánvalóvá váltak.
