Donald Trump amerikai elnök újraválasztása óta sokat tettek arról, hogy ő és más leendő autoritárok hogyan örökölték Viktor Orbán magyar miniszterelnököt a demokrácia aláásására.
A hasonló forgatókönyvek működtetésére megkísérelve Trump és szövetségesei megfélemlítik és együttmûködtek a független kormányzati ágazatokat, politizálják az egyetemeket, elfojtották a médiában az egyetértést, a barátokat és a családot a kormány nagyságrendjével, valamint a tech mogulok új, otthoni oligarchia hagyásával a Kleptocray -n.
Nagyon kevés azonban látja a playbook elkerülhetetlen eredményeit: a romló gazdaság és az alapszolgáltatások összeomlása, amelyek fenntartják a közvélemény kormányba vetett hitét. Szóval, mikor fordul az árapály?
A történész Anne Applebaum azon kevés között van, akik egyértelműen felhívják ezt a linket, megjegyezve, hogy Maga és más Trumpi utánzók szerelmesek Orbán Illiberal „Playbook -ba”, főleg azért, mert a demokrácia gépeivel foglalkozik, ahelyett, hogy közvetlenül megtámadnák. De amit nem vesznek észre, a korrupció, a szegénység, a csökkentett életszínvonal-és alapvetõen-a megsavanyított közönség hosszú távú következményei.
Manapság a magyarországi Orbánnal szembeni elégedetlenség mértéke, amely évek óta épül az autoritárius felület alatt, végül nyilvános nézetben van. Ezt a budapesti büszkeség felvonulása során bizonyították, amely a miniszterelnök arra irányuló erőfeszítéseit követően tömeges orbán elleni gyűlésré vált, és most már látható az ellenzéki jelölt, Magyar és Tisza pártjának jelenlegi támogatásának alapjain.
Orbán hatalmi évtizede alatt a magyar endemikus korrupció és a miniszterelnök demokráciára irányuló manővereit nagymértékben elfedték-vagy tolerálták-, mint az EU-vezette erőforrások infúzióját, és az egyidejű gazdasági növekedés megerősítette azt a felfogást, hogy az „Orbán átadja”.
Most azonban az ország egészségügyi rendszerének összeomlása és az oktatási rendszerrel szembeni növekvő elégedetlenség, valamint a magas lakhatási költségek, az emelkedő árak és a csökkentett életszínvonal mind az Orbán által vezetett Fidesz-pártra vonatkoznak.
A független magyar kutató cég politikai megoldásainak közelmúltbeli szavazása szerint a nagy többségek Orbán hivatali idejét társítják a gazdagok és a szegények közötti növekvő szakadékkal (63 százalék), valamint az egészségügyi ellátás romlásával (67 százalék), az oktatás (63 százalék) és a gazdaság teljes állapota (57 százalék). A szavazók többsége Orbánnak is felelős a korrupció (60 százalék) és a Magyarország csökkenő nemzetközi testületének (58 százalék) növekedéséért. Ezenkívül Magyar a jövő évi nemzeti választások előtt Orbán előtt szavaz, és Tisza -pártját kompetensebbnek tekintik az alapvető kormányzati funkciók kezelésében.
15 év elteltével úgy tűnik, hogy a magyar szavazók végül unatkoznak.
Ebben az összefüggésben Magyarország ellenzéke bölcsen követi a lengyel EU-barát miniszterelnök, Donald Tusk taktikáját, amikor a Demokratikus Jogi Jogi és Igazságügyi Pártból visszahúzta a hatalmat: ígérve az EU-pénz felszabadítását, amelyet a kormány demokrácia elleni bántalmazásának és a Corrukciónak a Grrafti Körjén fakadtak.
Orbán a maga részéről kétségbeesetten próbálja megváltoztatni a témát, és a közelgő választásokat népszavazássá teszi Ukrajna és EU -ajánlatának támogatásáról – egy olyan kampány, amely jelentős dezinformációt tartalmaz (mint például az ukránok igényelése a magyarországi bűncselekményekért.
Eközben az Atlanti -óceánon az Egyesült Államok csak kilenc hónapja van a Trump 2.0 -ban, de ha az adminisztrációja eddigi politikai döntései bármilyen utalást jelentenek – a gazdaság rosszabb, az alapvető kormányzati szolgáltatások kibelezve, a korrupció és a Kleptokrácia az Amok futó futásában, és az amerikai globális presztízs drámai módon csökken – Trump játékfüzete az Orbán -hoz hasonlóan tudott kibontakozni.
Az Egyesült Államok természetesen nem indíthatja el az On-Off Tarifa háborúkat a barátokkal és az ellenséggel egyaránt anélkül, hogy lassítaná a gazdasági növekedést és az árakat. Sőt, az adminisztráció nem tud mélyen csökkenteni az egészségügyi ellátási programokat, az élelmiszer-bélyegeket, a veteránokat és az oktatást-mindeközben adókedvezményeket adva a gazdagoknak-anélkül, hogy az Orbán Magyarországhoz hasonló hosszabb távú hatásokat látna.
Az idő múlásával ezek a politikák több embert fognak a szegénységbe ösztönözni, és még az Amerika gazdag és a szegények közötti ásító rést még nagyobb – nem is beszélve a világ minden tájáról több ezerre gyakorolt hatásáról.
És természetesen, hasonlóan a magyar társához, Trump megpróbálja elvonni és megváltoztatni a témát, amikor a kritika túl meleg lesz, vagy ígéretei, hogy Amerikát ismét nagyszerűvé teszik – például amikor a „Felszabadítási Nap” tarifái megkíséreltek és a piacot megtartották. Ezen vonal mentén a Portland állítólagos „radikálisok” és potenciálisan Venezuela új támadást hívták fel a közvélemény figyelmének újrakészítésére.
De van -e olyan pont, amelynek nincs visszatérése?
Az igazi demokrácia helyreállítása a magyarországi nem biztos, mivel Orbán ismét megváltoztathatja a választási szabályokat, ellenfeleit nem hagyhatja ki, vagy szemmel nézheti az Oroszország és Kína agresszív választási beavatkozását, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsék a fő EU bajnokát.
De a közvélemény megkeményedésével a rezsim ellen, és arra törekszik, hogy a közelgő választások valódi változások legyenek, Orbán nyilvánvalóan illegális manőverei – akárcsak a Budapest Pride dugójának meghúzására tett kísérlete – valószínűleg visszaütnek.
Ahogyan az egyik vezető magyar ellenzéki hang fogalmazta meg: „Nem vagyunk Fehéroroszország. Orbán uralma továbbra is a közigazgatástól függ, és Magyarország az Európai Unió tagja, (tehát ennek) legalább úgy tűnik, hogy a szabályok és normák szerint játszanak, ha maradni akarunk.”
Trump is elkerülheti a nyilvánosság bekapcsolását a folyamatos zavarás révén – például a külpolitikával, mint például az új Gázai béketerv -, mindezt más kudarcok elfedésére öltözve.
De amint egy másik magyar bizalmasa azt mondta nekem: „Sokkal inkább hiszek az amerikai demokráciában. Még mindig van egy nagyrészt független igazságszolgáltatás; egy agresszív és aktív szabad média; független politikai hatalmi központok az állami házakban és a polgármesteri hivatalokban az ország egész területén. Olyan választások, amelyek (még mindig) nem kötődnek…”
Tehát, reméljük, hogy mindkét „demokrácia” továbbra is elég jól működik ahhoz, hogy a többség legitim hangjának elmondása legyen – egy többség, amely elvárja, hogy kormánya és vezetõi kiszolgálják őket, és életüket jobbá tegyék, nem rosszabbá teszik.
Ahogy megy Magyarország, úgy megy Amerika? Ujjak keresztezték.
