Az Eurostat adatai szerint egyes európai országokban az emberek heti nyolc órával többet dolgoznak, mint másokban. A szakértők a kollektív tárgyalásokat, a részmunkaidős munkát és a gazdasági struktúrát tartják a szakadék fő mozgatórugóinak.
Az Eurostat új adatai jelentős különbségeket mutatnak a munkaidőben Európa-szerte.
Az EU-ban élők átlagosan heti 35,9 órát dolgoznak – derül ki a tömb statisztikai hivatalának legfrissebb, a tényleges munkaidőre vonatkozó adataiból. Az adat a 20 és 64 év közötti főállású, teljes és részmunkaidős munkavállalókra vonatkozik.
Az adatok az országok közötti jelentős különbségekre is rávilágítanak, kérdéseket vetve fel azzal kapcsolatban, hogy egyes európaiak miért dolgoznak sokkal hosszabb ideig, mint mások.
A balkáni országokban van a leghosszabb munkaidő
Az EU-n belül a tényleges heti munkaidő a hollandiai 31,9 órától a görögországi 39,6 óráig terjed. Ha az EU tagjelölt országait és az EFTA-tagokat is beleszámítjuk, ez a szám Törökországban 42,4 órára emelkedik. Két másik tagjelölt ország követi szorosan: Bosznia-Hercegovina (40,9 óra) és Szerbia (40,6 óra).
Ezek az egyetlen országok, ahol az átlagos munkaidő meghaladja a heti 40 órát, ami egy ötnapos munkahéten több mint napi nyolc órának felel meg.
Görögország (39,6 óra), Észak-Macedónia (39,5 óra) és Bulgária (38,7 óra) következik. A balkáni országok dominálnak a leghosszabb munkahetek rangsorában, Görögországot és Törökországot gyakran a tágabb balkáni régió részének tekintik.
„Egyetlen országban sem „választják meg” a dolgozók a munkaidőt, hanem „normális” munkaidő-készletet dolgoznak (ez utóbbit a munkaadók befolyásolják). Az alacsonyabb termelékenység magyarázatot adhat a fenti országokban tapasztalható hosszabb munkaidőre, valamint a munkaerő hiányára” – mondta David Spencer, a Leedsi Egyetem professzora az 2022 Plusz Businessnek.
Jorge Cabrita, az Eurofound vezető kutatási menedzsere elmondta, hogy a munkaidő-beállítási rendszerek közötti különbségek magyarázatot adhatnak arra is, hogy egyes országok miért tartanak hosszabb munkaidőt, mint mások.
Hollandiában a legrövidebb a munkaidő
Hollandia Európában a legrövidebb átlagos munkahét országa, ahol az emberek mindössze heti 31,9 órát dolgoznak.
Cabrita megjegyezte, hogy a részmunkaidős munkavállalók a teljes foglalkoztatás közel 43%-át teszik ki Hollandiában, ami lényegesen magasabb, mint bármely más EU-tagállamban. Az ország az egyik legrövidebb átlagos kollektív szerződéses munkahéttel rendelkezik a tömbben.
„Hollandia áttért a részmunkaidősebb munkavégzésre, ami hozzájárult az átlagos heti munkaidő csökkentéséhez, azonban a teljes munkaidőben dolgozók heti munkaideje még mindig közelebb van a 40 órához” – mondta Spencer az 2022 Plusz Businessnek.
Németország, Norvégia és Dánia követi 33,9 órát, ami azt jelenti, hogy a holland munkavállalók körülbelül két órával kevesebbet dolgoznak hetente, mint a legközelebbi országokban.
Az átlagos munkaidő szintén nem éri el a heti 35 órát Ausztriában (34,0), Belgiumban (34,3) és Finnországban (34,7). Ebben a hét országban az átlagos munkanap kevesebb mint hét óra egy ötnapos munkahéten.
Németország kevesebb órát dolgozik, mint Franciaország, Olaszország és Spanyolország
Németországban a legrövidebb munkahét az EU négy legnagyobb gazdasága között, 33,9 óra. A németországi munkavállalók heti 1,7 órával kevesebbet dolgoznak, mint Franciaországban (35,6 óra).
A négy legnagyobb EU-gazdaság közül Spanyolországban (36,3 óra) a leghosszabb munkahét, míg Olaszországban (36,1 óra) szintén meghaladja az EU 35,9 órás átlagát. A különbség Németország és mindkét ország között meghaladja a heti két órát.
„A németországi rövidebb munkaidő például részben a szakszervezetek erejét és a kollektív tárgyalások pozitív hatását tükrözi” – mondta Spencer.
Máshol az átlagos heti munkaidő Lengyelországban 38,7, Romániában 38,2, Csehországban 37,5, Magyarországon 37,4, Svájcban 35,9, Svédországban 35,4 és Írországban 35,1.
Miért változik ennyire a munkaidő?
Az észak- és nyugat-európai országok általában rövidebb munkahéttel rendelkeznek, mint kelet- és közép-európai országokban.
Cabrita rámutatott a munkaidő-beállítási rendszerekre, a foglalkoztatási struktúrákra és a tágabb gazdasági struktúrákra, mint az országok közötti különbségek fő mozgatórugóira.
A szakszervezetek és a kollektív alku szerepe
Cabrita szerint azokban az országokban, ahol a szakszervezetek és a kollektív tárgyalások nagyobb szerepet játszanak a munkaidő-korlátozások meghatározásában, általában rövidebb a tényleges munkaidő.
Hozzátette: az erősebb kollektív alkuhoz kevesebb túlórával és a munkaügyi előírások nagyobb betartásával is jár.
A részmunkaidő és az önfoglalkoztatás hatása
A foglalkoztatási struktúra – ideértve a munkavállalók foglalkozások, ágazatok, foglalkoztatási státusok és szerződéstípusok közötti megoszlását is – szintén fontos szerepet játszik.
Cabrita megjegyezte, hogy minél nagyobb a részmunkaidős foglalkoztatás aránya, annál rövidebb az átlagos munkaidő.
Az önálló vállalkozók, akik általában nagyobb autonómiával rendelkeznek az időbeosztásukat illetően, általában hosszabb ideig dolgoznak, mint az alkalmazottak, különösen, ha másokat alkalmaznak.
A gazdasági szerkezet is számít. A különböző ágazatok relatív súlya egy gazdaságon belül befolyásolhatja az átlagos munkaidőt, mivel egyes iparágak jellemzően hosszabb munkaidőt igényelnek, mint mások.
A munkaidő szektoronként jelentősen eltér
A szakképzett mezőgazdasági, erdészeti és halászati munkások a leghosszabb heti munkaidőt az EU-ban, 42 órát, ezt követik a vezetők (40,6 óra) és a fegyveres erők foglalkozásai (39,4 óra).
A skála másik végén az alapfokú szakmákban dolgozók könyvelték el a legrövidebb átlagos heti munkaidőt, 31,8 órát, ezt követik az irodai segédmunkások (34,0 óra), valamint a szolgáltató és értékesítési dolgozók (34,5 óra).
