Az Európai Bizottság számos eszközt fontolgat annak érdekében, hogy megvédje az tömböt az olcsó kínai importtól, beleértve a kínai alkatrészektől való függésének csökkentését és a stratégiai ágazatokra vonatkozó vámok kivetését.
Miközben a kínai gyártású termékek elárasztják az EU piacát, és munkahelyek ezreit fenyegetik, az Európai Bizottság fokozza azon munkáját, hogy megvédje a blokk termelését a kínai túltermelés kockázataitól.
A lépés a kínai vámhatóság adatai szerint 2026 első négy hónapjában Peking 113 milliárd dolláros többletet halmozott fel az EU-27-tel szemben, szemben a 2025-ös 91 milliárd dollárral. A többlet 12 hónap alatt 22 milliárd dollárral nőtt, míg az EU Kínával szembeni kereskedelmi hiánya már 359 milliárd eurót ért el.
Brüsszelre is nő a nyomás, mivel Peking az elmúlt hetekben többször is megtorlással fenyegetőzött a kínai vállalatok egységes piacra jutását korlátozó több uniós törvény miatt.
Pénteken Kína azt is megtiltotta ezeknek a cégeknek, hogy kapcsolatba lépjenek a Bizottsággal az uniós külföldi támogatásokkal kapcsolatos vizsgálatokkal kapcsolatban.
A kínai kérdés megoldása és az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása érdekében az uniós biztosok május 29-én vitatják meg az ügyet. Milyen lehetőségei vannak Európa számára?
1. A kínai alkatrészektől való függőség csökkentése
A Financial Times Hétfőn arról számolt be, hogy az Európai Bizottságnál készülőben van egy olyan terv, amely arra kényszeríti az uniós vállalatokat, hogy legalább három különböző beszállítótól vásároljanak kritikus alkatrészeket.
Az ötlet az lenne, hogy 30-40% körüli küszöbértéket állapítsanak meg az egyetlen szállítótól megvásárolható mennyiségre, a többit pedig legalább három különböző beszállítótól kellene beszerezni, nem mindegyiket ugyanabból az országból.
A javaslat azt követően született, hogy Kína tavaly korlátozta a ritkaföldfémek és chipek kivitelét, amelyek kritikus fontosságúak az EU kulcsfontosságú iparágai, például a zöld technológia, az autók és a védelem számára.
2. A stratégiai ágazatok megcélzása tarifákkal
Tavaly decemberben bemutatott gazdaságbiztonsági stratégiájában az Európai Bizottság azt is közölte, hogy 2026 szeptemberéig új eszközöket mutat be az uniós ipar tisztességtelen kereskedelmi politikákkal és többletkapacitásokkal szembeni védelmének erősítésére.
„Szóval fogunk küzdeni minden európai állásért, minden európai vállalatért, minden nyitott szektorért, ha azt látjuk, hogy igazságtalanul bánnak velük” – mondta Maroš Šefčovič, az EU kereskedelmi biztosa az Euronewsnak.
Az uniós országok és az Európai Parlament már áprilisban megállapodtak arról, hogy új kvótákat és kettős vámokat vetnek ki a kínai többletkapacitások által uralt globális acélimportra.
Most a vegyipar került a figyelem középpontjába. A kínai vegyi anyagok importja öt év alatt 81%-kal nőtt. Az EU vegyi ágazata azonban a külföldre irányuló exportra is támaszkodik, többek között Kínába, az iparág negyedik exportpiacára, ami bonyolulttá tesz minden Kínát célzó intézkedést.
„Exportorientált iparként az európai vegyipar értékesítésének több mint 30%-át külföldön termeli. Ez harmadik országokból származó megtorlás kockázatával jár” – mondta az 2022 Plusz-nak Philipp Sauer, a Cefic, az európai vegyipar lobbicsoportjának kereskedelmi szakértője.
3. A behozatalra dömpingellenes vagy szubvencióellenes vámok sújtása
A Bizottság akkor is vámot vethet ki a kínai vállalatokra, ha az importárak a belföldi piacukon értékesített termékek alá esnek. Azt is vizsgálhatja, hogy a cégek tisztességtelen támogatásban részesültek.
A vizsgálatok azonban akár 18 hónapot is igénybe vehetnek, és az ügyek felgyülemlik a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságánál, amelynek csak körülbelül 140 tisztviselője van azokkal.
Sauer elmondta, hogy a folyamatban lévő vizsgálatok egyharmada és fele a vegyi ágazathoz kapcsolódik.
4. A kényszerítő eszköz használata
A Kényszerellenes Eszköz egy végső eszköz – az úgynevezett kereskedelmi páncélököl –, amely harmadik országok gazdasági nyomása esetén használható, és lehetővé tenné, hogy az EU erőteljes intézkedésekkel sújtsa Kínát, például korlátozza az engedélyekhez vagy a közbeszerzésekhez való hozzáférést az EU-ban.
Használatához azonban a tagállamok minősített többségének támogatására lenne szükség, ami nem garantált.
Németország ellenezte az EU által 2024-ben a kínai elektromos járművekre bevezetett vámokat. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök, aki három év alatt négyszer járt Kínában, szintén támogatja a Pekinggel való szorosabb kapcsolatokat, ezzel is igyekszik biztosítani a nagy kínai befektetéseket.
5. Tagállamok egyesítése
Brüsszel ugyanakkor azzal a kockázattal néz szembe, hogy szétválasztási stratégiája jelentős ellenállásba ütközhet a nemzeti kormányok részéről. Az EU-tagállamok továbbra is megosztottak abban, hogy hogyan közeledjenek Kínához, ami viszont lehetővé teheti Peking számára, hogy fővárosokat játsszon egymás ellen.
Ilyen különbségek már most megjelennek az információs és kommunikációs technológiai (IKT) szektorban, ahol az EU új mechanizmust javasolt, amely megköveteli az úgynevezett magas kockázatú beszállítók, például a Huawei és a ZTE fokozatos kivonását a stratégiai iparágakban, kezdve a távközléssel.
Az EU kiberbiztonsági törvényének megújításában szereplő javaslat vitákat vált ki több európai kormányban, elsősorban Spanyolországban és Németországban, amelyek régóta dolgoznak a digitális infrastruktúrájukba mélyen beágyazott kínai berendezésekkel.
Ez a kockázatcsökkentési stratégia pénzügyi aggályokat is felvet, mivel a kínai beszállítók általában sokkal olcsóbbak, mint az olyan európai alternatívák, mint az Ericsson és a Nokia, részben azért, mert Peking államilag támogatja őket.
Az európai távközlési szolgáltatók pénzügyi ellentételezést kértek az EU-tól kínai berendezéseik cseréjéért, az amerikai „rip és cserélje ki” program mintájára, de úgy tűnik, hogy sem az EU, sem a nemzeti kormányok nem akarják letenni a pénzt.
Más szóval, az EU Kínától való teljes függetlenítése magas politikai és gazdasági költségekkel járhat.
Hogy az európai országok hajlandóak-e elviselni, az majd kiderül.
