Budapest ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz kőolajtól függ, de elemzők szerint ez gazdasági és politikai döntések, valamint technikai korlátok eredménye lehet.
A világ leghosszabb olajvezetékében, az uniós szankciók alól eddig mentesített Druzsba vezetékben keletkezett károk miatt leállt az Oroszországból Magyarországra irányuló olajszállítás, és az Ukrajnának nyújtott milliárd dolláros hitel megtorpedózásával fenyegetett.
Ukrán tisztviselők szerint a károkat egy orosz csapás okozta, és a javítások nagy kihívást jelentenek, amit tetézi az a tény, hogy az ukrán mérnökök az éjszakai légitámadások miatt csak nappal dolgozhatnak.
Eközben Magyarország szabotázással és a károk helyreállításával vádolta Kijevet. A kérdés közepette az Európai Bizottság hivatalosan is javasolta az incidenssel kapcsolatos vizsgálati és tényfeltáró küldetést.
Az Oroszországból a kelet-európai országok különböző pontjaira kőolajat szállító vezeték sérülése ismét felvonta a szemöldökét, hogy Magyarország miért támaszkodik továbbra is olyan erősen az orosz energiára, miközben annyi más EU-tagnak sikerült leszoktatnia magát róla.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök régóta érvel amellett, hogy az orosz kőolaj nélkülözhetetlen az ország energiabiztonságához, a szállítási váltás pedig költségeket és rontja a hatékonyságot.
Egyes szakértők szerint azonban a kép összetettebb. A Demokráciakutató Központ (CSD) szerint, miközben Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz olajtól, figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket, hogy diverzifikálják, honnan nyeri az energiát, életképes alternatív útvonalakhoz fér hozzá, és az orosz kőolaj vásárlásának folytatása nem eredményezte a hazai üzemanyagárak csökkenését a földön élő magyarok számára.
Az 2022 Plusz tényellenőrző csapata, a The Cube alaposabban megvizsgálta az állításokat.
Magyarország az orosz olajtól függ
Magyarország az egyik leginkább az orosz nyersolajtól leginkább függő ország az EU-ban, importjának mintegy 90 százalékát ez adja 2025-re a CSD szerint.
Ez azt jelenti, hogy Magyarország felrúgja az EU és más európai országok által felállított trendet, amelyek sikeresen dolgoztak az orosz olajtól és gáztól való függőségük csökkentésén Moszkva 2022-es teljes körű Ukrajna inváziója óta.
Magyarország elsődleges olaj- és gázszolgáltatója, a MOL, amely Magyarország és Szlovákia számára finomít és állít elő üzemanyagot, az utolsó nagy orosz kőolaj vásárló az Európai Unióban.
Annak ellenére, hogy figyelmeztettek arra, hogy az ukrajnai háború hátterében az erőforrásokat az orosz olajtól távolabb kell diverzifikálni, a CSD elemzése szerint Budapest 2021 és 2025 között valóban növelte függőségét, 61%-ról 93%-ra.
Magyarország még a Lukoil orosz beszállítótól érkező csővezeték-áramlások elleni ukrán megszorítások után sem követte a szélesebb uniós trendet az orosz nyersolajról való átállásban.
Ehelyett 2025 szeptemberében a MOL új nyersolaj szállítási ügyletet kötött, amely lehetővé tette számára, hogy átvegye a nyersolaj tulajdonjogát a fehérorosz-ukrán határon, és folytassa a Lukoil szállításait.
Melyek Magyarország alternatív olajforrásai?
Magyarország számára az Európai Bizottság által hivatkozott elsődleges alternatíva az Adria vezeték, amelyet a horvát állami vállalat, a Jadranski naftovod, vagyis a JANAF üzemeltet.
A horvátországi Krk-szigeten, az Adriai-tengerben található Omišalj terminált köti össze a horvátországi, szlovéniai, magyarországi, bosznia-hercegovinai és szerbiai finomítókkal.
A CSD szerint az ezen a vezetéken keresztül importált nem orosz kőolaj tranzitdíjai alacsonyabbak, mint a Druzsba vezetéken keresztül az orosz nyersolajra alkalmazottak, vagyis az Adria vezetéken keresztül 12 eurós tonnánkénti különbség a Druzsba vezetéken keresztül tonnánként 21 euróval szemben.
A JANAF ragaszkodik ahhoz, hogy az infrastruktúra képes legyen kielégíteni a magyarországi és szlovákiai keresletet.
A cég szóvivője a The Cube-nak elmondta, hogy a vezeték évente 14-15 millió tonnát tud szállítani.
„A JANAF vezetékrendszerének minden kapacitástesztjét… a MOL képviselőinek jelenlétében végezték el” – közölte a társaság. „Az első két teszt megerősítette, hogy a JANAF vezetéke képes megfelelni a MOL teljes kőolajszükségletének.”
A JANAF azt is megjegyezte, hogy a MOL több mint egy évtizede használja hálózatát, és „teljes mértékben ismeri a csővezeték képességeit”.
Vitatott kapacitás
Magyarország és államilag támogatott energiavállalata, a MOL vitatja ezt az értékelést.
A tisztviselők szerint az Adria vezetékről nem bizonyították megbízhatóan, hogy a gyakorlatban elegendő mennyiséget szállítana. Az olajáramlás Magyarország szerint jellemzően megközelíti az évi 2 millió tonnát, ami jóval alacsonyabb, mint a JANAF által tervezett 14-15.
Az Energia és Tiszta Levegő Kutatóközpont adatai azt mutatják, hogy az orosz nyersolaj folyamatosan olcsóbb, mint az alternatív készletek. 2024-ben Magyarország átlagosan körülbelül 471 eurót fizetett tonnánként az orosz olajért, míg a nem orosz kőolaj esetében nagyjából 564 eurót fizetett tonnánként, ami 20 százalékos kedvezmény.
Orbán szóvivője, Kovács Zoltán érdeklődésünkre elmondta, hogy a magyar finomítók „alapvetően az orosz forrásból származó kőolaj feldolgozására szolgálnak”, különösen az orosz Urals Crude, amelyre Magyarország a szovjet idők óta támaszkodik.
„Az Adria olajvezeték esetében soha nem bizonyított, hogy folyamatosan és megbízhatóan tudna elegendő mennyiséget szállítani” – mondta a kapacitástesztek ellentmondó eredményeire, valamint az egyértelmű és megbízható információk hiányára hivatkozva.
A MOL arra is figyelmeztetett, hogy a kizárólag az Adria vezetékre és a tengeri kőolajra támaszkodva óriási kockázatot jelent az ellátás biztonsága. A Druzsba vezetéktől eltérően a tengeri olaj a globális hajózási útvonalaktól függ, amelyeket megzavarhatnak a konfliktusok, például a közel-keleti konfliktusok és egyéb késések.
Az elemzők azonban azzal érvelnek, hogy ez aláhúzza az egyetlen beszállítóra támaszkodó kockázatokat.
A CSD szerint az Adria vezeték műszaki korlátai nem abszolút érvényűek, és a MOL finomítói a múltban – többek között a Druzsba vezeték 2019-es megszakítása idején – nem orosz eredetű kőolajat dolgoztak fel, emellett a rugalmasságot növelő korszerűsítéseken is átestek.
Szükségszerűség vagy politikai választás?
Annak ellenére, hogy a kutatások azt mutatják, hogy az orosz kőolaj folyamatosan olcsóbb, mint más készletek, a CSD elemzése szerint ez nem eredményezett alacsonyabb hazai benzin- és gázolajárakat, különösen a szomszédos országokhoz, például Csehországhoz képest.
2024-ben Magyarországon 18 százalékkal, a gázolajé pedig 10 százalékkal voltak magasabbak az üzemanyagok adózás előtti árai, mint Csehországban.
A jelentés azt is megjegyzi, hogy az olyan országok, mint Bulgária és a Cseh Köztársaság, amelyek fokozatosan megszüntették az orosz olajat, nem tapasztaltak jelentős ellátási zavarokat, és jelenleg az EU legalacsonyabb üzemanyagárait tartják nyilván.
A CSD azzal érvel, hogy a teljes magyarországi és szlovákiai nagy finomítókat birtokló MOL valójában növelte a profitját: regionális piaci áron értékesítette termékeit, annak ellenére, hogy kedvezményes áron vásárolta az orosz nyersolajat.
Ben McWilliams, a Bruegel agytröszt energetikai elemzője a The Cube-nak elmondta, hogy Magyarország függőségét „kereskedelmi érdekek és nem kemény technikai korlátok vezérlik”.
Szerinte a döntés végső soron a MOL-t illeti meg, és „kereskedelmi érdekek vezérlik, nem pedig kemény technikai korlátok”.
„Mindkét ország számára teljesen megvalósítható az orosz kőolajimport megszüntetése” – mondta.
Magyarország szilárdan áll
„Az elmúlt években a magyar családok és vállalkozások a régiós átlagnak megfelelő áron vásárolhattak üzemanyagot” – mondta Kovács.
Hozzátette: a magyar kormány intézkedései, így az árplafonok és a stratégiai tartalékok felszabadítása segítette a fogyasztókat, és az orosz energia elhagyása komoly költségekkel járna.
„A kormány továbbra is mindent megtesz a családok biztonságos és megfizethető ellátása érdekében” – mondta.
