Az elsődleges hajtóerők a tengeri jég zsugorodása és az óceánok felmelegedése az éghajlatváltozás miatt.
A császárpingvin és az antarktiszi szőrfóka „veszélyeztetett” kategóriába került a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) veszélyeztetett fajok vörös listáján.
Az Antarktiszon az éghajlatváltozás a tengeri jégben bekövetkezett változásokhoz vezet, amelyek az előrejelzések szerint a 2080-as évekre felére csökkentik a császárpingvinek populációját, miközben az élelem csökkenése már 2000 óta 50 százalékkal csökkentette az antarktiszi prémesfóka populációt.
„Amikor az országok felkészülnek az Antarktiszi Szerződés májusi Konzultatív Találkozójára, ezek az értékelések alapvető adatokkal szolgálnak a fenséges kontinenssel és annak félelmetes vadvilágával kapcsolatos döntésekhez” – mondja Dr. Grethel Aguilar, az IUCN főigazgatója.
„Az Antarktisz szerepe bolygónk „fagyott őrzőjeként” pótolhatatlan – kimondhatatlan előnyökkel jár az emberek számára, stabilizálja az éghajlatot és menedéket nyújt az egyedülálló vadon élő állatoknak.”
Az éghajlatváltozás nagyobb kockázatot jelent a pingvincsibék megfulladásának
A császárpingvin az IUCN Vörös Listáján a Fenyegetettségtől a Veszélyeztetett kategóriába került, azon előrejelzések alapján, hogy populációja a 2080-as évekre felére csökken.
A műholdfelvételek azt mutatják, hogy csak 2009 és 2018 között a populáció mintegy 10 százaléka veszítette el, ami több mint 20 000 felnőtt pingvinnek felel meg.
Az IUCN szerint az elsődleges mozgatórugó a tengeri jég korai felszakadása és elvesztése, amely 2016 óta rekordmélységeket ért el.
A császárpingvinek gyors jeget igényelnek – olyan tengeri jeget, amely a partvonalhoz, az óceán fenekéhez vagy a föld alatti jéghegyekhez van „rögzítve” – fiókáik élőhelyeként és vedlési időszakuk alatt, amikor nem vízállóak.
Ha a jég túl korán felszakad, az eredmény halálos lehet.
Kihívást jelent a megfigyelt tragédiák – például egy költőkolónia tengerbe omlása, mielőtt a fiókák úsznának – populációváltozásokká alakítása.
A jövőbeli éghajlati forgatókönyvek széles körét figyelembe vevő populációmodellezés azonban azt mutatja, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának hirtelen és drámai csökkenése nélkül a császárpingvinek populációja gyorsan csökkenni fog ebben az évszázadban.
„A pingvinek már most is a legveszélyeztetettebb madarak közé tartoznak a Földön” – mondja Martin Harper, a BirdLife International vezérigazgatója, amely az IUCN Vörös Listáján szereplő madarak hatóságaként koordinálta a császárpingvinek értékelését.
„A császárpingvin átlépése a Veszélyeztetett területre éles figyelmeztetés: az éghajlatváltozás a szemünk előtt felgyorsítja a kihalási válságot. A kormányoknak azonnal cselekedniük kell gazdaságaink szén-dioxid-mentesítése érdekében.”
Az óceánok hőmérsékletének emelkedése csökkenti az antarktiszi prémfókák táplálékát
Az antarktiszi szőrfóka a Least Concern területről a veszélyeztetett kategóriába került az IUCN vörös listáján.
Populációja több mint 50 százalékkal csökkent az 1999-es becslések szerint 2 187 000 érett fókáról 2025-re 944 000-re.
Az IUCN szerint a folyamatos hanyatlás az éghajlatváltozásnak köszönhető, mivel az óceánok hőmérsékletének emelkedése és a zsugorodó tengeri jég egyre nagyobb óceánmélységbe taszítja a krilleket, hogy hidegebb vizet keressenek, csökkentve ezzel a fókák számára elérhető táplálékot.
A dél-georgiai krillhiány drámaian csökkentette a kölykök túlélését az első évben, ami a tenyészpopuláció elöregedéséhez vezetett.
Más fenyegetések, mint például a kardszárnyú bálnák és a leopárdfókák ragadozása, valamint az ugyanazt a krillet célzó, felépülő bálnapopulációkkal folytatott verseny, potenciálisan szintén hatással lehetnek erre a csökkenő populációra.
A madárinfluenza fenyegeti az elefántfókákat
A déli elefántfókát is átminősítették, az IUCN Vörös Listáján a Least Concern helyről a Vulnerable kategóriába került a magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) okozta csökkenést követően.
2020 óta jelentősen megnőtt a madárinfluenza előfordulása világszerte, és átterjedt az emlősökre is. A betegség az öt fő szubpopuláció közül négyet érintett, egyes kolóniákon az újszülött kölykök több mint 90 százaléka elpusztult, és súlyosan érinti a felnőtt nőstényeket, akik több időt töltenek a tengerparton, mint a hímek.
Egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a tengeri emlősök betegségekkel összefüggő halálozása a globális felmelegedéssel növekedni fog – különösen a sarki régiókban, ahol az állatok korábban nem voltak kitéve kórokozóknak.
A kolóniákban szorosan egymás mellett élő állatokat, például a déli elefántfókákat különösen súlyosan érintik a betegségek.
