A sztrájkok az európai munkakultúra jelentős részét képezik. Egyes országokban gyakoribb a tömeges fellépés, mint másokban?
A franciaországi vasutasok országos sztrájkot kezdenek kedden, válaszul Emmanuel Macron elnök kormányának a nyugdíjrendszer reformjára és a nyugdíjkorhatár emelésére irányuló terveire.
Január óta, amikor Macron kormánya bejelentette a nyugdíjrendszer új változásait, ez a hatodik ilyen munkavédelmi nap az országban.
Az Egyesült Királyságban is történtek sztrájkok. Az ápolónők 2022 decemberében 106 év után először sztrájkoltak Angliában. A brit vasutasok az elmúlt hetekben sztrájkoltak, a tanárok és az egészségügyi dolgozók pedig februárban ismét sztrájkoltak.
A sztrájkok az európai munkakultúra jelentős részét képezik. Több EU-tagállamban, köztük Spanyolországban és Németországban is sztrájkba léptek a közelmúltban, elsősorban jobb fizetést és munkakörülményeket kérve.
De mely országokban van a legtöbb sztrájk Európában? Egyes országokban gyakoribb a tömeges fellépés, mint másokban? Hogyan változott a sztrájkok miatt elveszített munkanapok száma az elmúlt évtizedekben?
A munkavégzést általában a sztrájkok vagy kizárások miatt „nem ledolgozott napok” vagy „kiesett munkanapok” alapján mérik. Az ilyen intézkedések miatt le nem töltött napok száma évről évre nagyon változó. Így az időbeli trendek értelmesebbek, mint az éves adatok egyszerű összehasonlítása.
Európa-szerte sztrájkok miatt elvesztek a munkanapok
Az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) által készített adatsor szerint a legtöbbet sztrájkolt országok rangsorában kismértékű változások történtek az elmúlt 20 évben.
2000 és 2009 között a sztrájkok miatt nem ledolgozott napok éves átlaga 1000 alkalmazottra vetítve Spanyolországban volt a legmagasabb, ahol átlagosan 153 munkanapot veszítettek el. Ezt Franciaország követte 127 nappal.
Dánia (105 nap) a harmadik helyen végzett, éves átlagban több mint 100 munkanapot veszítettek. Belgium és Finnország következett 70 nappal.
Az Egyesült Királyságban 2000-2009-ben átlagosan mindössze 28 munkanap veszett el évente a sztrájkok miatt. Németországban csak 13 nap volt, míg Hollandiában nyolc nap. Számos országban, például Svájcban és Lengyelországban kevesebb, mint 10 napot veszítettek.
2010 és 2019 között Ciprus veszítette el a legtöbb munkanapot a sztrájkok miatt, éves átlagban 275 napot. Franciaország ebben az időszakban követte a szigetországot 128 elveszett nappal.
Az összes többi országban, ahol adatok álltak rendelkezésre, a sztrájkok miatt kevesebb mint 100 nap nem dolgozott. Több mint 15 országban volt kevesebb, mint 20 elveszett nap ebben az időszakban, 18 nap az Egyesült Királyságban és 17 nap Németországban.
A 2020-2021 közötti időszak mindössze két évre kínál adatokat, egyes országokra vonatkozóan nincs adat. Franciaországban (79 nap) volt a legmagasabb a sztrájkok miatt elvesztett napok éves átlaga, ezt követi Belgium (57 nap), Norvégia (50 nap), valamint Dánia és Finnország (49 nap).
Elveszett napok Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban és Spanyolországban a sztrájkok miatt
Az elmúlt két évtizedet közelebbről megvizsgálva az ETUI adatai azt mutatják, hogy a sztrájkok miatt nem dolgozott napok száma évről évre változott Franciaországban, Németországban, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban.
Franciaországban az 1000 alkalmazottra jutó kiesett napok éves átlaga elérte a 364 napot 2010-ben. Spanyolországban a 2000-es évek elején jelentős számú kiesett nap volt, 2000-ben 295, 2002-ben 365 nap, 2004-ben pedig 304 nap.
Az Egyesült Királyságban és Németországban viszonylag kevesebb elveszett nap volt az elmúlt két évtizedben Franciaországhoz és Spanyolországhoz képest. Ebben az időszakban mindkét országban 57 nap volt a legtöbb elveszett nap egy évben.
Csökken a sztrájkok miatt kieső munkanapok száma
Ahogy a fenti táblázat is mutatja a kiválasztott négy ország esetében, a sztrájkok miatt kiesett munkanapok száma csökken.
Az 1990-es évek és a 2008-2018 közötti OECD-adatok ezt a tendenciát nagyon egyértelművé teszik. A sztrájkok miatt kiesett munkanapok átlagos száma 1000 alkalmazottra vetítve számos országban jelentősen csökkent ebben a két időszakban.
Spanyolországban és Törökországban csökkent a legnagyobb mértékben az elveszett munkanapok száma. Spanyolországban 309 napról 76 napra csökkent. Törökországban 223 napról 10 napra nagyobb volt a visszaesés.
Dániában 169 napról 105 napra esett vissza, ami arra utal, hogy a sztrájkolás kultúrája még mindig erős ebben az országban.
Belgium kivétel ez alól. Ebben az időszakban a sztrájkok miatt kiesett munkanapok száma 31 napról 98 napra nőtt.
Csökkennek a sztrájkok az Egyesült Királyságban
A kiesett munkanapok átlagos száma 30 napról 20 napra csökkent az 1990-es évek és 2008 és 2018 között az Egyesült Királyságban.
Az Országos Statisztikai Hivatal szerint 2017-ben az Egyesült Királyságban sztrájkolt munkavállalók száma az 1890-es évek óta a legalacsonyabb szintre esett vissza.
Sztrájkjog és kollektív alku
A sztrájkjog elengedhetetlen a jobb fizetés és munkakörülmények követeléséhez. A kollektív alku megerősíti a munkavállalókat a munkaadókkal folytatott tárgyalásokban.
Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) rendelkezik adatokkal az országok kollektív tárgyalási lefedettségéről – azon munkavállalók arányáról, akiknek fizetése és munkakörülményei egy vagy több kollektív szerződés hatálya alá tartoznak.
Az európai országokban általában a legmagasabb a lefedettség a világon.
2020-ban vagy a legutolsó elérhető évben a kollektív tárgyalási lefedettség aránya öt EU-tagállamban haladta meg a 90 százalékot. Olaszország (99 százalék) végzett az első helyen, ezt követi Franciaország és Ausztria (mindkettő 98 százalék). Ez az arány 52 százalék volt Németországban és 27 százalék az Egyesült Királyságban.
Törökországban és Litvániában (mindkettő 7 százalék) a legalacsonyabb a kollektív alku lefedettsége Európában.
Az adatok nemzetközi összehasonlíthatósága
Amint az OECD rámutat, a sztrájkokkal kapcsolatos adatok nemzetközi összehasonlíthatóságát befolyásolják a definíciók és a mérések eltérései. Az ETUI, az ILO és az OECD mind átfogó tájékoztatást nyújtanak arról, hogyan gyűjtik az adatokat, és mit tükröznek.
