Az ukrán háborúval és az egyre ingatagabb geopolitikai rendjével szembesülve az európai biztonság a kontinens vezetõinek kiemelt prioritássá vált. És az elmúlt hetekben a londoni és brüsszeli expromtus csúcstalálkozók új kötelezettségvállalásokat eredményeztek a magasabb védelmi kiadások mellett, valamint az Ukrajna támogatását.
Ennek a robbantásnak a közepette azonban van egy kulcsfontosságú kérdés, amelyet kockáztatnak, és ez fenntartja az ilyen intézkedések állami támogatását.
A kontinens újjáélesztése drága, és a polgároknak nemcsak meg kell érteniük, hanem elfogadniuk kell a pénzügyi áldozatokat is.
Ha nem hozta a nyilvánosságot, a kockázatokkal jár a hozzáállásban. A szavazók már elhanyagoltnak érzik magukat a közszolgáltatások évek óta történő csökkentése után, és a magas védelmi kiadások iránti elégedetlenség több elégedetlenséget okozhat, ami a szélsőjobboldali, az oroszországi támogató populisták nyereségét készteti.
A tavalyi választások már egyértelmű tendenciát mutattak ebben az irányban: a populista jobboldali nyereséget szerzett Franciaországban, Portugáliában, Belgiumban és Ausztrában. És folyamatos sikerük nagyjából ugyanúgy destabilizálná az európai biztonságot, mint a jelenlegi amerikai közigazgatás most megzavarja Amerika stratégiai kötelezettségvállalásait.
Az évtizedek során az európai védelmi politikák egyesítésére irányuló korábbi erőfeszítések eldöntöttek, nagyrészt a NATO aláásásával és az Egyesült Államok elidegenítésével kapcsolatos aggodalmak miatt, az európai integráció a gazdasági együttműködésre összpontosított, és a blokkot inkább békés -projektnek, mint védelmi szövetségnek nevezték el.
De egy agresszív Oroszország, valamint egy kiszámíthatatlan és újonnan antagonista minket kényszerített átgondolni. Az amerikai biztonsági esernyő kétségeivel Európa most egyedül áll. És ha a blokk meg akarja védeni értékeit, érdekeit és embereket, akkor komolyan kell vennie a saját védelmét.
Szerencsére a blokk már izmos lépéseket tesz ebbe az irányba, jelezve egy radikális eltérést az európai biztonsági politika részleges fejlődésétől a hidegháború vége óta. Európai Zeitenwende – A vízgyűjtő pillanat – kibontakozik. Ahol a katonai felszerelések közös beszerzését egyszer távoli fantáziának tekintették, a közös védelmi finanszírozás most központi európai aggodalomra ad okot.
De amint az EU elmozdul a NATO árnyékából, a politikai tét emelkedik.
Az újrafogadás és a katonai készség költségei közvetlen következményekkel járnak az európai szavazók számára, akik hagyományosan prioritást élveznek a szociális jóléti kiadásokkal. A megszorítás emlékezete már lóg a blokk felett. És csak tavaly, az EU több mint milliárd euró költségvetési csökkentését javasolta a kulcsfontosságú programokhoz, valamint további megszorító programokat, amelyek több mint 100 milliárd eurós csökkentést köteleznek a hiánycsökkentési célok elérése érdekében.
Az európai jóléti állam még jobban megcsonkítva egy már zúzódott kontinenst fog csípni, és a növekvő védelmi ambícióinak támogatása finom kiegyensúlyozó cselekedet lesz – különösen azért, mert a közvélemény -kutatások szerint a védekezés állami támogatása csúszott.
Az Eurobarométer 2023 végétől származó felmérés szerint az európaiak mindössze 60 % -a hagyta jóvá a fegyverszállítás finanszírozását. Ezenkívül a Bertelsmann Stiftung (eupinions néven ismert) által végzett kutatások azt mutatták, hogy a mélyebb európai védelmi együttműködés iránti lelkesedés elhalványult: Spanyolországban a támogatás 2022 eleji 92 százalékról 2024 végére 83 % -ra esett; És Franciaországban az ugyanabban az időszakban 87 % -ról 71 % -ra csökkent.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának 20124 közepétől való felmérése megerősítette ezeket az eredményeket, feltárva, hogy Franciaország és Olaszország többsége ellenzi a megnövekedett védelmi kiadásokat, ha az az egészségügyi ellátás és az oktatás rovására kerül.
Ez azonban az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump visszatérése és az azt követő EU bekapcsolása előtt volt. A világ azóta eltolódott Trump higanyos földrengései eredményeként, és amerikai biztosítékok nélkül Európa biztonságának szükségessége a polgárokat a visszatérés prioritása felé fordíthatja.
Ennek megkönnyítése érdekében az európai vezetőknek olyan lenyűgöző narratívát kell kidolgozniuk, amely a pillanat geopolitikai sürgősségét és az áldozatokhoz szükséges áldozatokat továbbítja. Mivel átlátható és őszinte párbeszéd nélkül a kompromisszumokról az Európa biztonsági ambícióit meg lehet ölni a szavazóurnán.
Az amerikai politika kiszámíthatatlansága természetesen újabb bonyolultságot ad. Például, ha Trump hirtelen újjáéleszti magát a NATO javára, az Új Európai Szövetség jövőjét friss bizonytalanságba dobják. Jelenleg azonban a NATO egyre inkább hátrányos és irreleváns marad, és Trump következetes volt a szövetség elleni kudarcában, valamint az orosz elnök, Vlagyimir Putyin elbűvölésében.
A washingtoni határozott biztosítékok nélkül a transzatlanti biztonsági rend csak a váltást folytatja. Az amerikai fegyverek egykori automatikus áramlása az európai szövetségesekhez már nem garantált, és az EU arra készül, hogy támaszkodjon saját védelmi iparára, az európai és az amerikai fegyvergyártók valószínűleg hevesen versenyeznek a globális piacokon az elkövetkező években.
Mindez valószínűleg a második világháború vége óta előfordulhat, hogy Európát jelentős katonai hatalomként állítják elő, de ennek elvégzéséhez széles választási támogatást igényel. Az európaiaknak el kell dönteniük, hogy hajlandóak -e elviselni a jövőjük kialakításának költségeit, vagy kockáztatniuk kell, hogy ez számukra kialakul.
