A Spanyolországban és Portugáliában a széles körben elterjedt áramkimaradás nyomán a szakértők újból megvizsgálják az Európában egy szuperigrid esetét.
Az Oroszország-Ukrajna háború, amely felgyorsítja az éghajlatváltozást, és az Egyesült Államokkal és Kínával folytatott folyamatos tarifális feszültségeket kiemelte: Európa energia-kereszteződésen van.
Annak érdekében, hogy jelentősen megnövelje energiafüggetlenségét, az EU kiderítette, hogy 2025 -ben további 89 gigawatt (GW) megújuló energiakapacitást fog hozzáadni. Ez 2024 -ről 10 GW -os növekedést jelent, a többség az új napenergia -projektekből származik.
Ez a lépés becslések szerint elősegíti a blokk elérését a 2030 -as éghajlati céljainak elérésében, amelyek magukban foglalják a nettó üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 55 % -kal történő csökkentését az évtized végére, szemben az 1990 -es szintekkel. Egy szuperigrid szintén csökkentené az EU függőségét a gázimporttól.
Az olyan események, mint például a közelmúltbeli Spanyolország és a Portugália áramkimaradása, azt szemléltetik, hogy a kontinensnek strukturális energia megoldására lehet szükség.
Egyes szakértők szerint az európai szupergrid a válasz.
Ez azt jelentené, hogy a határokon átnyúló, nagyfeszültségű villamosenergia-hálózat felállítása, amelyet elegendő rácsinfrastruktúra egészít ki, minden feszültségszinten. Egy ilyen rács valószínűleg képes lenne villamos energiát biztosítani egész Európának, beleértve a Türkiye -t, valamint Észak -Afrika egyes részeit.
Szüksége van -e Európának szupergrid?
Mivel a villamosenergia -igények évente folyamatosan növekszik, az európai szuperigrid egyik fő előnye lehet az energiastabilitás. Annak ellenére, hogy Európa többet fektet a megújulóenergia -projektekbe, mint például a Solar és a Wind, ezek nem támaszkodhatnak mindig.
A szélturbinák nem termelhetnek villamos energiát, miután a szél nem fúj, míg a napelemek éjszaka is abbahagyják a munkát. Mint ilyen, ezek a létesítmények nem tudnak folyamatos áramáramot eredményezni.
Más esetekben a megújuló villamosenergia -termelés meghaladhatja a keresletet – különösen a szélső szél és a napenergia -termelés idején.
Ez a többlet nemcsak gyengítheti a villamosenergia -árakat, hanem arra is készteti a gyártókat, hogy adják el az áramot, ahelyett, hogy exportálnák vagy tárolnák.
Michael Ashley Schulman, a Running Point Capital Advisors alapító partnere és befektetési igazgatója (CIO) azt mondja, hogy „mivel a kontinens nehezebben hajlik a megújuló energiaforrásokba, egyértelmű, hogy az északi szél, a déli nap és a szétszórt víz (energia) szüksége van egy módra a közepén való találkozáshoz.
„A szuperigrid lehetővé tenné a zöld energia hatékonyan történő áramlását, kiegyensúlyozva a kínálatot és a keresletet; ez kiegyenlítheti az energia magasságait és mélypontjait, csökkentheti az árakat, növelheti az ellenálló képességet, és segítheti az Európa fosszilis üzemanyagok gyorsabban történő árokját.”
Egyetlen szuperigrid helyett Európának többre szükség lehet többre, és nem feltétlenül nem feltétlenül Európa-szintű szuperigrid, állítja Hubert de la Grandière, a Supergrid Institute vezérigazgatója.
„Több multiterminális nagyfeszültségű DC (HVDC) hálózatot már Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország tervez. Ezek” kis szuperigridok „-magyarázza.
„Mint az autópályák a múlt században, valószínűleg egy szupergrid is megjelenik a több HVDC link és a több terminális hálózat közötti progresszív kapcsolatok révén, feltéve, hogy ezeket méretezhetőnek vagy meghosszabbítottnak tervezték.”
De la Gandière kiemeli azt is, hogy a tengeri szuperigridek, amelyek a feltörekvő európai szupergrid infrastruktúra első példái, hatékony módszer lehet a CO2, a költségek és az anyagok megmentésére a tengeri szélenergia jelentős integrációjához.
Alexandros Fakas Kakouris, a megújuló energiaforrások Grid Initiative Energia- és Politikai Rendszerek vezetője rámutat arra, hogy: „A villamosenergia-hálózatok lehetővé teszik az elektromosságot, a megújuló energiaforrásokat (RES) és a piaci integrációt, ezáltal központi szerepet töltenek be az időszerű, költség- és erőforrás-hatékonyságú energiaátmenet elérésében.
„Ez viszont fellendíti az EU energiabiztonságát, a versenyképességet, és lehetővé teszi a társadalmak és az iparágak számára, hogy kiaknázzák a sokpontos előnyeit.”
Előfordulhat azonban, hogy a szupergrid nem az egyetlen megoldás, és továbbra is a szélesebb átalakulás részét kell képeznie, ahelyett, hogy helyettesíti.
Therese Guttmann, a Bécsi Közgazdasági és Üzleti Egyetem Ökológiai Gazdaságtudományi Intézetének elmagyarázza: „A szuperigridnek az ökológiai integritást, a társadalmi méltányosságot és az energia demokráciáját kell szolgálnia – nem csak a gazdasági hatékonyságot vagy a vállalati skálát. A régiókat nem kell összekapcsolnia, nem pedig a koncentrált ellenőrzést.”
Fokozta -e az éghajlatváltozás az európai szuperigrid szükségességét?
Az éghajlatváltozás szélsőséges időjárási események, például árvizek és hőhullámok formájában jelentősen növeli a meglévő hagyományos energiainfrastruktúra kockázatát, miközben hangsúlyozza a napenergia és a szélenergia variabilitását.
A szupergrid segíthet fenntartani az energia ellenálló képességét és biztonságát azáltal, hogy diverzifikálja a villamosenergia -átviteli útvonalakat, és összekapcsolja a különböző országokat több energiaforrással.
Akár szuper méretű, akár nem, a beruházásra szükség van. Az Európai Bizottság szerint ennek az évtized végéig körülbelül 584 milliárd euróra van szükség a hálózati beruházásokhoz, hogy az energiaátmeneti célok elérése érdekében nyomon maradjanak.
A Nemzetközi Energia Szövetség (IEA) azt is kijelentette, hogy „a rácsfejlesztés hiánya, beleértve a bővítést, kockázatot jelent a villamosenergia -biztonság szempontjából, miközben korlátozza a tempót és növeli a tiszta átmenet költségeit”.
Kakouris rámutat: „A Res behatolás várható növekedése miatt, amely gyakran távoli területeken helyezkedik el, a megfelelő rácskapacitás hiánya, mind a keresztirányú határok, mind az országokon belül gyorsan releváns szűk keresztmetszetévé válhat az energiaátmenet sok területen, és felvetheti az operatív kihívásokat.”
Guttman azonban óvatosan javasolja, amikor az éghajlatváltozás ellenére a szupergridek építéséről van szó.
„A sürgősség nem engedély a gondatlan infrastruktúra számára. Egy sietben beépített szuperigrid, ökológiai és társadalmi biztosítékok nélkül, kockázatot jelent az egyik válság megoldása közben, miközben elmélyíti másokat. Szükségünk van olyan rendszerekre, amelyek dekarbonizálják és decentralizálják, amelyek felgyorsulnak és tisztességesek maradnak” – mondja az 2022 Plusz Greennek.
Doron Shmueli, a Maymaan Research vezérigazgatója szerint a Supergrid nem helyettesítheti más kiegészítő energiaelosztási megoldásokat.
„Noha a szupergrid elősegítheti a megújuló energia jobb eloszlását Európában, azt kiegészítő megoldásnak kell tekinteni, nem pedig az egyetlen válasz” – mondja.
„A nagyszabású infrastruktúra-fejlesztések és a decentralizált energiamegoldások, mint például a meglévő hálózati technológia, kombinációja elengedhetetlen a túlterhelt rácsokra való támaszkodás csökkentéséhez.”
Milyen kihívások vannak az egész Európa-szintű szuperigrid létrehozásának?
Noha számos EU-tagállam, például Dánia, Hollandia és Németország megpróbálta fejleszteni a nemzeti szuperigrideket, az Európa-szintű szuperigrid felépítésére irányuló erőfeszítések az utóbbi években lelassultak.
A hatalmas pénzügyi befektetés mellett, amelyre szükség lenne, ennek a lassulásnak az egyik legnagyobb oka a rendkívül bonyolult engedélyezési folyamatok a tagállamok között.
Az EU és a nemzeti jogszabályok hatástalan végrehajtása, valamint az EU számos magán- és állami intézménye és rendelete közötti koordináció kihívásai megnehezítették az európai szuperigrid létrehozását. A nyilvános ellenzék, beleértve az önkormányzatoktól is, szintén hozzájárult ehhez a kérdéshez.
„Több tucat nemzeti hálózat összevarrása nem csupán mérnöki projekt; ez egy politikai aknamező. Minden ország őrzi az energiaszuverenitását, mint a Crown Jewels, és senki sem akar új elektromos vezetékeket a hátsó udvarban” – mondja Schulman.
„Adjunk hozzá égbolt költségeket, a hiperkapcsolatú rendszer és a szabályozó spagetti kiberbiztonsági kockázatait, és láthatja, hogy a Supergrid miért marad inkább a PowerPoint álom, mint a valóság. Európának nemcsak kábelekre van szüksége – politikai akaratra, nagy pénztárcákra és a saját határán túli gondolkodásra van szüksége.”
A költségek közötti határokon átnyúló forgatókönyvben kihívást jelenthet, mivel az előnyök gyakran távol vannak attól, ahol a beruházásokat kell végrehajtani, potenciálisan a tagállamok közötti vitákhoz vezethetők.
Kakouris sürgeti a hosszú távú gondolkodást. „A rendszer optimalizálásának elérése megköveteli a” legjobb értékű „megközelítés prioritása a megfelelő pillanatban, a” legkevesebb költség „felett. Egyébként korlátozott ambíció a villamosenergia -hálózati fejlesztés szempontjából bizonyosan meghosszabbítja a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodást” – mondja.
További kihívások között szerepel a tiszta interfészek és szabályok létrehozása a rendszer szintjén, hogy a különféle gyártók átalakítói együtt működhessenek, valamint elegendő munkaerő és ipari képesség megtalálása a Supergrid fenntartásához.
A közelmúltbeli ibériai áramkimaradás aggodalmát is felvetette, hogy egy európai szupergrid potenciálisan túlságosan összekapcsolt, és annyira kiszolgáltatott a nagyszabású kiesésekre és a kibertámadásokra.
„Egyrészt a kiesés kiemeli az izolált rácsok törékenységét, és szélesebb körű, összekapcsolt hálózatokra vonatkozik, amelyek válságba képesek egymást támogatni” – mondja Schulman. „Másrészt emlékezteti mindenkit, hogy tucatnyi ország összekapcsolása egy lokalizált kudarcot jelenthet az egész rendszerben.
„A szupergrid nagyobb rugalmasságot kínálna, ha helyesen járna el, de nagyobb kockázatokat is kínálna, ha a biztonság, a koordináció és a redundancia nem golyóálló. Röviden: az áramszünet a szuperigrid számára szükségesnek tűnik, de félig sütött.”
Guttman hangsúlyozza, hogy a szupergrid nem csak a vezetékekről szól.
„A hatalomról, a hozzáférésről és az irányításról szól. Anélkül, hogy megválaszolnánk a kormányzás, a forgalmazás és a legitimitás kérdéseit, a nagyszabású projektek elakadnak vagy ellenállnak, függetlenül attól, hogy” zöld „állnak”-mondja.
„Az igazi kihívás nem technikai – látnok. Tudunk -e létrehozni egy olyan rácsot, amely támogatja az igazságos átmenetet, tiszteletben tartja a helyi ügynökséget, és ökológiai határokon belül marad? Ha nem, akkor kockáztatjuk, hogy a fosszilis lezárást a központosított, zöld extraktivizmus új formájával helyettesítjük.”
