Az EU a világjárvány után felgyorsította a lakásfelújításokat, de saját könyvvizsgálói szerint továbbra sincs meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a program olyan energiamegtakarítást és értéket biztosított az adófizetők számára, amely indokolta a hatalmas beruházást.
Az Európai Unió világjárvány utáni helyreállítási alapja 43 milliárd eurót fordított a magánlakások energiahatékonyságának javítására, de az Európai Számvevőszék (ECA) kedden közzétett elmarasztaló jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a program nem tudta maximalizálni az energiamegtakarítást, megfelelően nyomon követni az eredményeket, és nem biztosította, hogy az adófizetők megfelelő ár-érték arányt kapjanak.
„A magánlakásokra szánt uniós felújítási finanszírozást azokra a projektekre kell fordítani, amelyekben a legnagyobb az energiafelhasználás csökkentése. Túl gyakran tapasztaltuk azonban, hogy a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz (RRF) forrásai oda kerültek, ahol a legkönnyebb elkölteni, nem pedig ott, ahol a legnagyobb változást hoznák” – mondta Nikolaos Milionis, az ellenőrzésért felelős Számvevőszék tagja.
Az Európai Számvevőszék ellenőrei azzal érvelnek, hogy míg az RFF drámaian megnövelte a lakásfelújítási beruházásokat, a program kialakítása a politikailag célszerűséget részesítette előnyben az Európa hosszú távú éghajlati ambícióinak teljesítéséhez szükséges mélyreható felújításokkal szemben.
Ahelyett, hogy Európa elöregedő lakásállományát átalakítanák – amely a közelmúltban a Nyugat-Európát sújtó hőség miatt az épületeket hőcsapdákká változtatta – a figyelem középpontjába került, az uniós auditorok azt találták, hogy az RRF nagyrészt közepes mélységű felújításokat finanszírozott, elhalasztották a bonyolultabb projekteket, megkérdőjelezhető módszerekre támaszkodtak az energiamegtakarítás mérésére, és kevés figyelmet fordítottak arra, hogy eurómilliárdokat költenek-e el hatékonyan.
Inkább gyors javítás, mint alapos felújítás
A jelentés azzal érvel, hogy az RRF felépítése akaratlanul is arra ösztönözte a kormányokat, hogy prioritásként kezeljék azokat a projekteket, amelyek a program szűk, 2026-os határideje előtt befejeződhetnek, mint például a napelemek, az ablakcserék és a kazánok korszerűsítése.
Az ambiciózusabb munkák, mint például a tetők és falak átfogó szigetelése vagy az energiafogyasztást több mint 60 százalékkal csökkenteni képes mélyreható felújítások lassabbnak, drágábbnak és gyakran késésnek bizonyultak az ECA jelentése szerint.
A könyvvizsgálók arra figyelmeztetnek, hogy az eredmény egy olyan program, amely növelte a felújítási tevékenységet, de nem feltétlenül hozta meg azokat a szerkezeti fejlesztéseket, amelyekre Európának szüksége van ahhoz, hogy dekarbonizálja épületállományát, amely az EU energiafogyasztásának 25 százalékát teszi ki.
„A projekteket gyakran pusztán a jogosultsági kritériumok alapján hagyták jóvá, anélkül, hogy összehasonlították volna őket azzal, hogy a legmagasabb energiamegtakarítással rendelkezőket részesítsék előnyben” – mondta Milionis. „Ennek eredményeként a finanszírozást nem mindig olyan projektekre irányították, amelyek a legtöbb energiát tudták megtakarítani.”
A strukturális fejlesztések megvalósításához szükséges megfelelő intézkedések hiánya a Bizottság részéről úgy tűnik, hogy ellentétben áll saját villamosítási ambícióival, mivel a zöld csoportok azzal érvelnek, hogy az EU túlságosan a tisztább villamosenergia-termelésre összpontosít, és nem összpontosít eléggé az elfogyasztott energia mennyiségének csökkentésére.
Számok a történet mögött
A Számvevőszék jelentésének talán legjelentősebb megállapítása magára a siker mérésére vonatkozik.
A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy becsüljék meg az energiamegtakarítást az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok segítségével, de az uniós auditorok arra a következtetésre jutottak, hogy ezeket a tanúsítványokat soha nem a tényleges energiafogyasztás mérésére tervezték. Ehelyett az emberek épülethasználati szokásaira hagyatkoznak.
A valós háztartások viselkedése jelentősen eltér – figyelmeztettek az uniós auditorok, ami jelentős „teljesítménybeli különbséget” teremt az elméleti és a tényleges energiafelhasználás között.
A négy vizsgált EU-országban – Belgiumban, Olaszországban, Cipruson és Litvániában – a könyvvizsgálók bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a becsült fogyasztás gyakran drámai mértékben eltér a valós teljesítménytől.
Egyes esetekben az elméleti fogyasztás több száz százalékkal meghaladta a tényleges felhasználást, ami azt jelenti, hogy a bejelentett energiamegtakarítás lényegesen túlértékeli azt, amit a háztartások ténylegesen elérnek. A Számvevőszék figyelmeztetett, hogy ez potenciálisan torzíthatja a kiadási döntéseket és az állami elszámoltathatóságot.
A költséghatékonyságot nagyrészt figyelmen kívül hagyták
Az ellenőrzés egy szembetűnő mulasztásra is rávilágít: a költséghatékonyság szisztematikus ellenőrzésére nem került sor.
Bár az RRF-et hivatalosan teljesítményalapú eszközként írják le, sem a Bizottság, sem a részt vevő kormányok nem követték nyomon, mennyi energiát takarítottak meg minden elköltött euró után.
„Az EU milliárdokat költött lakásfelújításokra anélkül, hogy nyomon követné, mennyi energiát takarított meg minden befektetett euró után” – olvasható a jelentésben.
Az ellenőrök saját számításokat végeztek, és jelentős eltéréseket találtak az országok és rendszerek között. Az Olaszországban széles körben nyilvánosságra hozott Superbónusz a jelentés legvilágosabb példája a rossz ár-érték arányra: a lakástulajdonosoknak a felújítási költségek akár 110 százalékát is megtérítették, ami óriási keresletet gerjesztett, de a költségeket is olyan szintre növelte, hogy az adófizetőknek 123 milliárd eurós számla maradt.
„Úgy véljük, hogy ez a támogatási szint nincs összhangban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel, és negatívan befolyásolja az intézkedés költséghatékonyságát” – olvasható a Számvevőszék jelentésében.
A Bizottság már fontolóra veszi az épületfelújítások jövőbeli finanszírozását a következő többéves uniós költségvetésben, így a Számvevőszék ellenőrzése több, mint visszamenőleges kritika.
Az uniós könyvvizsgálók ténylegesen figyelmeztetnek arra, hogy a jövőbeli éghajlat-változási kiadások megismétlhetik ugyanazokat a hibákat, hacsak a finanszírozás nem válik célzottabbá, tényalapúbbá és teljesítményközpontúbbá.
„Arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az RRF széles körű támogatást nyújtott a lakóépületek energiahatékonyságának javításához, a felújítási intézkedések kialakításának és végrehajtásának hiányosságai korlátozzák a tényleges és költséghatékony energiamegtakarítás mértékét” – olvasható a jelentésben.
