Egy felügyeleti jelentés cáfolja az iparág azon állításait, hogy az európai vegyipari gyártók egzisztenciális válsággal néznek szembe a magas energiaköltségek és a kínai verseny miatt – ez az Európai Bizottság versenyképességi ígéretének egyik pillére.
Az Európai Unió új Critical Chemicals Alliance-ja (CCA), amelyet az európai ipari rugalmassággal és versenyképességgel kapcsolatos aggodalmakra adott stratégiai válaszként mutattak be, a deregulációt és a szennyezési szabályok enyhítését szorgalmazó iparágak frontjává vált – derül ki egy hétfőn közzétett felügyeleti jelentésből.
Az Európai Bizottság jóváhagyásával 2026 januárjában indított CCA olyan vegyipari óriásokat foglal magában, mint a BASF, a TotalEnergies és az Avantium. Hivatalosan az volt a célja, hogy azonosítsa az európai gazdaság számára „kritikusnak” ítélt vegyi anyagokat és gyártóhelyeket, potenciálisan milliárdos jövőbeli állami támogatást és állami támogatást.
A Corporate Europe Observatory (CEO) és az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) által közzétett új kutatás azonban azt támasztja alá, hogy az EU versenyképességi narratíváját a vegyianyag-termeléssel kapcsolatban túlnyomórészt éppen az az iparág határozza meg, amelyet felügyelni hivatott.
„A Szövetség indulása óta egyértelmű, hogy az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) a kezdeményezés vezetője, és a Bizottság ipari osztályát nem aggasztják a folyamatot a vállalati érdekek indokolatlanul befolyásoló kockázatai” – olvasható a CEO-EEB jelentésében.
A jól ismert rákkeltő benzol, a veszélyes klór, a petrolkémiai alapanyagok, például az etilén és a propilén, valamint a hidrogén-fluorsav, amelyek a „forever Chemicals”-hoz vagy a PFAS-hoz kapcsolódnak, a CCA által állami befektetésre meghatározott „kritikus molekulák” közé tartoznak.
Az új, 30 oldalas jelentés megkérdőjelezi az iparág azon többszöri állítását, hogy az európai vegyianyag-gyártók egzisztenciális válsággal néznek szembe a magas energiaköltségek és a kínai verseny miatt. Azzal érvel, hogy a nagy vegyipari vállalatok több százmilliárd eurós nyereséget termeltek az elmúlt évtizedben, és a nyereség nagy részét a részvényesek között osztották szét, nem pedig a termelés modernizálásába fektették újra.
A jelentés hozzáteszi, hogy az EU szén-dioxid-piaca, a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében biztosított bőkezű, ingyenes szén-dioxid-kibocsátási egységek már jelentős állami támogatást nyújtottak a vegyiparnak.
Vállalati elfogás?
A szerzők emlékeztetnek arra, hogy a CEFIC fontos szerepet játszott a februári Antwerpeni Nyilatkozat megszervezésében, amely az iparági vezetőket egy „sürgős és merész” fellépésre hívta össze a nehézipari ágazatok versenyképességének erősítésére.
A CCA-ban részt vevő vállalatok vagy „kritikusnak” minősíthető vegyi anyagokat gyártanak, vagy olyan gyártóhelyeket működtetnek, amelyek később állami pénzügyi támogatásra jogosultak.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a CEFIC képviselői a kritikus molekulákat és termelőhelyeket meghatározó csoport alelnökeiként, valamint a kereskedelmi munkacsoport elnöki tisztét töltik be.
Összességében az őrkutyák megállapításaikat „strukturális vállalati befogásként” fogalmazzák meg, nem pedig szokványos lobbitevékenységként, azzal érvelve, hogy az érintett iparágaknak nem szabad állami finanszírozást nyújtani szigorúbb feltételek és az összeférhetetlenség megoldása nélkül.
„Az a benyomásom, ahogyan a CEFIC bemutatta a dolgokat (…) az Irányítóbizottság és a munkacsoportok felépítését, az az volt, hogy a színfalak mögött jelentős előkészítő munka zajlott, amelybe a DG GROW (a Bizottság ipari osztálya) és a CEFIC is bekapcsolódott” – mondta Tatiana Santos, az EEB vegyianyag-politikáért felelős vezetője.
„Az volt az érzésem, hogy a CEFIC vezette a műsort.”
A CEFIC a közzététel időpontjában nem válaszolt az 2022 Plusz megkeresésére.
Elhanyagolt környezetvédelmi szempontok
Bár hivatalosan a Bizottság elnököl a CCA-ban, a jelentés azzal érvel, hogy a napirend, az irányítás és a technikai munka nagy részét ténylegesen az iparra ruházták át, mivel képviselői kulcsfontosságú vezetői pozíciókat töltenek be az irányítóbizottságokban és munkacsoportokban, míg a környezetvédelmi szervezeteket nagyrészt kizárták a döntéshozatalból.
A szerzők azzal érvelnek, hogy ennek eredményeként a kulcsfontosságú fő környezetvédelmi prioritások nagyrészt hiányoznak a CCA-ból – ahelyett, hogy csökkentenék a veszélyes vegyi anyagokat, csökkentenék a fosszilis nyersanyagoktól való függést és csökkentenék a petrolkémiai anyagok és a műanyagok teljes termelését, a viták nagymértékben a meglévő ipari kapacitás fenntartására, a beruházások támogatására és a deregulációra összpontosítottak.
A jelentés arra is figyelmeztet, hogy a CCA-n belül támogatott éghajlati intézkedések, beleértve a szén-dioxid-leválasztást és bizonyos bioalapú megoldásokat, inkább a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség meghosszabbítását kockáztatják, nem pedig a valódi szén-dioxid-mentesítést.
A szerzők érvelése szerint ahelyett, hogy azt kérdeznék, mely vegyi anyagok számítanak gazdaságilag „kritikusnak”, az EU döntéshozóinak inkább azt kellene megkérdezniük, hogy mely vegyi anyagok társadalmilag nélkülözhetetlenek, azaz melyek szükségesek az egészségügyhöz, a biztonsághoz és a létfontosságú közfeladatokhoz, valamint a közvetlen állami beruházásokhoz.
„A „lényegesség” fogalma, a vegyi anyagok társadalmi értéke és a közfinanszírozás függővé tétele a méregtelenítés előmozdításától még csak nem is a Bizottság látókörében, nem beszélve a CCA-folyamat lebonyolításáról” – olvasható a jelentésben.
A Bizottság a közzététel időpontjában nem válaszolt az 2022 Plusz kérésére.
Az Európai Parlament és az EU Tanácsa a közelmúltban megszavazta a vegyi anyagok szabályozásának egyszerűsítését, bírálva a zöld csoportoktól, akik azt állítják, hogy a szükséges környezetvédelem, valamint az ipari és gazdasági követelmények ellentétesek az új szabályokkal.
