Az OECD szerint a globális acélipar egyre növekvő válsággal néz szembe, mivel a támogatott termelés és a többletkapacitás továbbra is torzítja a piacokat. Azt állítja, hogy az államilag támogatott acélgyártás, különösen Kínában, egyre nagyobb nyomást gyakorol az európai és más OECD-gazdaságok termelőire.
A globális acélgyártási kapacitás a gyenge kereslet ellenére tovább bővül, ami az árak csökkenésével és a verseny torzulásával fenyeget.
Az acél kritikus anyag az iparágak széles körében, az építőipartól és a gyártástól az elektromos járművekig és adatközpontokig.
Az OECD szerint az állami támogatások a globális többletkapacitás fő mozgatórugói, mivel az elmúlt két évtizedben az acélgyártási kapacitásnövekedés nagy része az OECD-országokon kívül történt, gyakran állami támogatással.
Az OECD szerint 2024-ben a medián kínai acélcég a teljes eszközállományhoz viszonyítva 15-szörösének megfelelő támogatást kapott annak, amit a máshol termelők kaptak.
Ugyanakkor a kínai acélgyártók rekordmennyiségű, 131 millió tonna acélt exportáltak 2025-ben, ami 153%-os növekedés 2020-hoz képest, és több, mint az Európai Unió abban az évben termelt teljes acéltermelése.
A figyelmeztetés azért hangzik el, mert az OECD várakozásai szerint a globális acéltöbbletkapacitás a 2025-ös 640 millió tonnáról 2028-ra 745 millió tonnára emelkedik, mivel az acélgyártási kapacitás továbbra is sokkal gyorsabban növekszik, mint a kereslet.
Míg a globális acélkereslet várhatóan mindössze 34 millió tonnával növekszik 2026 és 2028 között, a gyártók 139 millió tonna új kapacitás bővítését tervezik ugyanebben az időszakban.
Kína várhatóan jelentős szerepet fog játszani ebben a bővítésben, a tervek szerint 2028-ig 38,6 millió tonnával bővítik acélgyártási kapacitását – ez az összes ország által tervezett legnagyobb növekedés.
Ha ezek a projektek megvalósulnak, az OECD szerint a globális többletkapacitás csaknem 320 millió tonnával haladná meg az összes OECD-ország jelenlegi éves acéltermelését, ami aláhúzza az ipar előtt álló egyensúlyhiány mértékét.
A döntéshozók attól tartanak, hogy a tartós többletkapacitás alááshatja a hazai acélipar jövedelmezőségét és hosszú távú életképességét, növelve az építőipar, a védelem, az energetikai infrastruktúra és a gyártás szempontjából stratégiailag fontosnak tartott anyagok importjától való függést.
Az OECD Miniszteri Tanácsának ülésén Mathias Cormann, az OECD főtitkára kijelentette: „Fel kell küzdenünk a kiváltó okokat, beleértve a káros támogatásokat és más nem piaci gyakorlatokat. Ez erősebb nemzetközi együttműködést és egyenlő versenyfeltételeket jelent az acélgyártók számára mindenhol.”
Az OECD arra is talált bizonyítékot, hogy egyes exportőrök megkerülhetik a kereskedelmi akadályokat azáltal, hogy félkész acélt szállítanak Délkelet-Ázsiába feldolgozás céljából, mielőtt újraexportálnák azt az OECD piacaira. A régióba irányuló kínai félkész acélexport 300%-os növekedése a vámok és a dömpingellenes intézkedések elkerülésének lehetséges útjára mutat.
Az energiaköltségek és a kereskedelmi feszültségek fokozzák a nyomást
Ugyanakkor az iparág az iráni háborúhoz kapcsolódó növekvő energiaköltségekkel is küzd. Az energia az acélgyártási költségek 40%-át teheti ki, így az ágazat különösen érzékeny a magasabb árakra.
A jelentés rámutat a nyersanyagellátásra nehezedő növekvő nyomásra is. Egyetlen acéltermelő ország sem rendelkezik teljesen önellátóval az acélgyártáshoz szükséges alapanyagok tekintetében, miközben a kulcsfontosságú anyagokra vonatkozó exportkorlátozások világszerte fokozódnak. Jelenleg 42 ország korlátozza az acélhulladék exportját, amely az elektromos ívkemencék gyártásában kulcsfontosságú nyersanyag.
Európa különösen ki van téve ezeknek a nyomásoknak. A régió acélgyártói jellemzően magasabb munkaerő- és energiaköltséggel, valamint szigorúbb környezetvédelmi előírásokkal szembesülnek, mint sok nemzetközi versenytárs.
Ennek eredményeként az európai termelők gyakran kevésbé képesek ellenállni a hosszan tartó alacsony áraknak, mint az alacsonyabb költségekből vagy erősebb állami támogatásból hasznot húzó riválisok.
„Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, az ágazat hosszú távú életképessége és sok ország gazdasági biztonsága aláásódik” – figyelmeztetett az OECD.
