Algéria „biztonsági szelepként” működik Európa számára, de nem tudja teljes mértékben kompenzálni a katari ellátás kiesését – mondta Hashem Akl energiaszakértő az 2022 Plusz-nak.
Február 28. óta zűrzavaros a világ. Az Egyesült Államok és Izrael légicsapásai Irán ellen magas rangú tisztségviselőket öltek meg, köztük Ali Hamenei legfelsőbb vezetőt is, így a Közel-Kelet közelebb került a nyílt konfrontációhoz.
Teherán gyorsan reagált. Egy sor eszkalációs intézkedéssel vágott vissza, leginkább a Hormuzi-szoros blokkolásával, amely a globális energiaellátás egyik legfontosabb artériája.
A Financial Times szerint a konfliktus előtt naponta körülbelül 135 hajó haladt át a szoroson.
Ez azóta megtorpant. A Fars hírügynökség jelentése szerint több mint 350 hajó, köztük 25 szupertanker, 200 olajszállító tartályhajó és 70 cseppfolyósított földgázszállító hajó vár Teherántól az átszállításra.
Az Iszlám Forradalmi Gárda többször is figyelmeztetett, hogy a szorost teljesen lezárták, és minden átkelési kísérletet „súlyos válaszlépés” fogad.
A bezárás komoly szűk keresztmetszettel fenyeget a világ egyik legfontosabb kereskedelmi és energiaútvonalán, továbbgyűrűző kockázatokkal az ellátási láncokra, a szállítási költségekre és a globális gazdasági stabilitásra nézve.
A válság arra kényszeríti Európát, hogy versenybe szálljon az alternatív gázellátás biztosításáért, miközben Algéria stratégiai partnerré válik – földrajzilag közel van, viszonylag stabil, és egyre központi szerepet játszik az európai energiabiztonság szempontjából.
Az energiaárak ebben a hónapban megugrottak a katari Ras Laffan létesítményben lezajlott sztrájkok után, ami tovább fokozta a Hormuzi-szoroson áthaladó tankhajóforgalom visszaesését.
Emmanuel Macron francia elnök elítélte az általa „meggondolatlan eszkalációnak” nevezett jelenséget, és arra figyelmeztetett, hogy az energiainfrastruktúra célba vételének a közvetlen konfliktusövezeten túlmutató következményei is lehetnek.
Algéria már mindezek előtt is jelentős gázszállító volt Európának – ez a szerep jelentősen megnőtt, miután Oroszország 2022-ben teljes körűen megtámadta Ukrajnát, és a kontinens csökkentette az orosz gáztól való függőségét.
Algéria: „Alternatív tüdő” az ellátási lánc szűk keresztmetszete közepette
Hashem Akel energiaszakértő az Euronewsnak elmondta, hogy a katari Ras Laffan komplexum elleni iráni támadás „komoly fordulópontot” jelent a globális energiapiacon.
Elmondta, hogy ez a katari termelés felfüggesztéséhez vagy jelentős csökkenéséhez vezetett, az exportkapacitás körülbelül 17%-át érintve, és figyelmeztetett, hogy a hatás évekig is eltarthat.
A hatások azonnaliak voltak. Az európai gázárak (TTF) 60-100%-kal emelkedtek a konfliktus kezdete óta, míg az olaj (Brent) hordónkénti ára meghaladta a 100 dollárt, és hétfőn meghaladta a 116 dollárt.
Ugyanakkor Európában a gáztárolás szintje 30 és 46 milliárd köbméter közé esett 2026 elejére, ami jelentősen alacsonyabb, mint az előző években.
A szakértő szerint ez felveti egy valódi energiaválság kockázatát jövő télen, a magasabb villany- és gázszámlákkal, az iparra nehezedő nyomással – különösen Németországban és Olaszországban – és a recesszió kockázatának növekedésével.
Az európai országok versenyeznek a tartalékok nyáron történő feltöltéséért, de az ázsiai piacok erős versenye ezt megnehezíti.
Ebben az összetett háttérben egyre nyilvánvalóbbá válik Európa növekvő függése az algériai gáztól. A 2022-es orosz gázválság óta az ország stratégiai és viszonylag megbízható partnerré vált.
Algéria 2025-ben 39–40 milliárd köbméter gázt szállított az EU-nak, ami a teljes import körülbelül 13–14%-át teszi ki.
Ennek nagy részét csővezetékeken szállítják – elsősorban a TransMed Olaszországba, a Medgaz pedig Spanyolországba – a cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítása mellett.
Összehasonlításképpen: Katar Európába irányuló exportja nem haladta meg a 12 milliárd köbmétert, vagyis a teljes import mintegy 3,8%-át, és az LNG-ellátás 7-9%-át.
Algéria előnye nemcsak az ellátás mennyiségében rejlik, hanem a csővezetékes szállításban is, amely általában olcsóbb és kevésbé kitett geopolitikai kockázatoknak, mint a tengeri szállítás.
Kompenzálhatja Algéria a katari gáz hiányát?
Ami Algéria katari utánpótlási képességét illeti, a szakértő szerint ez csak részben lehetséges, és nem azonnal.
Az európai országok, különösen Olaszország és Spanyolország, már megkezdték a közvetlen tárgyalásokat Algériával a szállítások növelése érdekében.
Madrid a Medgazon keresztül akár 10%-os forgalom növeléséről is beszélt, míg Róma a TransMeden keresztül nagyobb mennyiségekre törekszik.
Az algériai export növekszik, a csővezetékek áramlása 2026 januárjában 22%-kal nőtt, és márciusig tovább nőtt.
Az ország a jelenleg évi 25 millió tonna körüli LNG-termelés bővítésén is dolgozik, és gazdasági érdekeinek megfelelően felülvizsgálja az exportárakat.
Algéria azonban korlátokkal néz szembe. A gyártóüzemek közel teljes kapacitással működnek, miközben a belföldi kereslet évente 3-4%-kal nő.
Néhány régebbi mező hanyatlóban van, az olyan új fejlesztések ellenére, mint például Hassi Bahmou.
Ennek alapján az Akel úgy becsüli, hogy 2026-ban az algériai kínálat növekedése valószínűleg 4 és 8 milliárd köbméter között lesz, ami kevesebb, mint a Katarból várható hiány.
A helyzetet tovább bonyolítja az LNG-ért folyó globális verseny fokozódása, különösen Ázsiából.
Algéria jelenleg „biztonsági szelepként” működik Európa számára, de nem tudja teljes mértékben kompenzálni a katari ellátás kiesését.
Európa ezért várhatóan továbbra is diverzifikálja forrásait, növelve az Egyesült Államokból – amely jelenleg a kínálat 25–56%-át teszi ki –, valamint Norvégiából és Azerbajdzsánból származó importot.
A szakértő szerint ez a változó helyzet hangsúlyozza az európai-algériai partnerség hosszú távú jelentőségét, különösen, mivel Európa a megújuló energiákba és a zöld hidrogénbe fektet be, amely területeken Algéria jelentős potenciállal rendelkezik.
Ha a konfliktus folytatódik, az elkövetkező nyáron valószínűleg további felgyorsulnak az energiamegállapodások, mivel az országok megpróbálják elkerülni a jövő télen még mélyebb válságot.
