Egy platform akkor válik „felkapottabbá”, amikor olyan fizetős funkciókat vagy előfizetéseket vezet be, amelyek rosszabbá teszik a felhasználói élményt, mint korábban.
A Norvég Fogyasztói Tanács (NCC) vírusvideója felhívja a figyelmet a népszerű digitális platformokon tapasztalható minőségromlás miatti növekvő aggodalomra.
Az önmagát „professzionális ösztönző” szándékosan felugró ablakokat ad hozzá a webhelyekhez, ütemezi a hirdetési szüneteket a YouTube-videókban, és zavaró telefonfrissítéseket telepít.
A több millió nézettséget elért videó egy szélesebb körű, globális kampány része, amely figyelmeztet a „bűnítésre”, az egykor felhasználóbarát online platformok vagy szolgáltatások leromlására.
Az Egyesült Államokból, az Európai Unióból és Norvégiából több mint 70 érdekképviseleti szervezet küldött levelet több mint 14 ország politikusainak, kérve a „bűnözés” elleni erősebb érvényesítést.
„Jobb digitális világunk lehet” – áll az NCC uniós tisztviselőknek küldött februári levelében. „Újra kell egyensúlyoznunk a hatalmat a fogyasztók, a Big Tech és az alternatív szolgáltatók között.”
Mi az a lelkesedés?
Cory Doctorow újságíró volt az első, aki 2023-ban megalkotta a „bűvölés” kifejezést. Azzal érvelt, hogy a platformok először jót tesznek a felhasználóknak, majd visszaélnek velük, hogy javítsák üzleti ügyfeleik helyzetét.
Végül a platformok visszaélnek üzleti partnereikkel, hogy visszakapják maguknak az összes pénzt.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy néhány platform teszi ki a felhasználókat a hirdetéseknek, a fizetőfalaknak vagy az egykor ingyenes szolgáltatásokra való előfizetésnek – mondta Finn Lützow-Holm Myrstad, az NCC digitális politikáért felelős igazgatója.
„Ez egy szándékos folyamat, a vállalatok szándékos döntése, hogy kihasználják azt a tényt, hogy be vagyunk zárva, és nincs más választásunk” – mondta Myrstad.
Myrstad hozzátette, hogy nincs általánosan elfogadott küszöb arra vonatkozóan, hogy egy szolgáltatás mikor válik „inhitizálttá”, így ez személyes megítélés kérdése.
Az NCC jelentése a Facebookot említi példaként, azzal érvelve, hogy a platform megváltoztatta eredeti célját, a barátok és a család összekapcsolását, és előnyben részesítette a promotált tartalmat és a hirdetéseket „a nyereség növelésére irányuló szándékos erőfeszítés érdekében”.
A Facebook hírfolyama „most már kényszerített hirdetési szüneteket, hatalmas mennyiségű mesterséges intelligencia-lehalkítást és számos egyéb tartalmat tartalmaz” – áll a jelentésben.
Az „inhitizálást” egyszerűbb elvégezni a digitális termékekkel, mert könnyen módosíthatók olyan módon, ahogy a fizikai termékek nem, mondta Myrstad. Ez azt jelenti, hogy sok digitális terméknél elterjedtek a fogyasztó- és versenyellenes gyakorlatok.
Paul Richter, a Bruegel agytröszt munkatársa szerint a platformok nem szándékosan rontják a felhasználói élményt, de ha választaniuk kell a jobb szolgáltatás és a bevételszerzés között, akkor a profitot helyezik előtérbe.
„Úgy gondolom, hogy minden egyes alkalommal, amikor a verseny csökken, ez csak megkönnyíti, hogy ezek a platformok alacsonyabb színvonalú szolgáltatást nyújtsanak a felhasználóknak” – mondta Richter.
A platformok „bezárják a fogyasztót”
A közösségi média korai napjaiban az intenzív verseny arra kényszerítette a platformokat, hogy egyszerre vonzzák a felhasználókat, az alkotókat és a hirdetőket. Idővel azonban a fúziók és felvásárlások koncentrálták a piacot, csökkentve a versenyre gyakorolt nyomást – mondta Myrstad és Richter is.
Mindkettő kulcsfontosságú pillanatként jelzi, hogy a Facebook 2012-ben felvásárolta az Instagramot. Egy olyan, amely, ha blokkolva lett volna, megőrizhette volna a platformok közötti erősebb versenyt.
Ennek a dinamikának a fő mozgatórugója az úgynevezett hálózati effektus, ahol a platform értéke növekszik, ahogy egyre többen használják – állapította meg az NCC jelentés.
A közösségi oldalak felhasználói nem szívesen mennek el, ha kedvenc alkotóik nincsenek máshol, míg az alkotók haboznak közönség nélkül költözni – mondta Richter.
Vannak gyakorlati kapcsolatok is, amelyek a nagy közösségi média platformokon tartják a felhasználókat, például a családdal való kapcsolattartás vagy a helyi csoportok és események követése, kevés életképes alternatív platformmal, amelyre költözhetnek – jegyzi meg a jelentés.
Emiatt a felhasználók korlátozottan tudnak „lábbal szavazni”, és jobb szolgáltatásokra váltani – mondta Myrstad és Richter.
A jelentés szerint a vállalatok váltási költségeket is bevezetnek, amelyek az idő, az erőfeszítés vagy a pénz szükséges ahhoz, hogy egy versenytárshoz költözzenek.
„Ha lehetővé tették volna például a felhasználók számára, hogy könnyebben távozzanak a szolgáltatásból, sokkal jobban reagálnának a fogyasztók elégedetlenségére” – mondta Myrstad. „Mindent megtesznek azért, hogy mindketten bezárják a fogyasztókat.”
Ennek a körnek a megszakításához a Myrstad és a Richter szerint a platformoknak ösztönzőkre van szükségük a felhasználók ismételt előtérbe helyezéséhez, ami magában foglalhatja életképes alternatív platformok megjelenését.
Richter azonban arra figyelmeztet, hogy a piaci erők önmagukban ezt valószínűleg nem teszik meg, és a kormányoknak lépniük kell.
Mi létezik már a lelkesedés ellen?
Európának van néhány meglévő jogszabálya, amely bizonyos kérdéseket fed le, amelyeket az „inhitizálás” vet fel. A digitális piacokról szóló törvény (DMA) például olyan interoperabilitási követelményeket tartalmaz, amelyek arra kényszerítik a nagy „kapuőröket”, mint az Apple és a Google, hogy megnyissa az operációs rendszer legfontosabb funkcióit a versenytársak előtt – mondta Richter.
Ez segíthet egy versenyképesebb közösségimédia-környezet kialakításában, lehetővé téve az új platformok felhasználóinak, hogy kapcsolatba léphessenek a meglévő kapcsolatokkal, például a Facebookon – tette hozzá.
Figyelmeztetett azonban, hogy ezek az interoperabilitási szabályok önmagukban nem csökkentik teljesen az új játékosok belépési korlátait.
Itt lép be a digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA). Az EU online platformokra vonatkozó szabályai megkövetelik a vállalatoktól, hogy osszák meg az adatokat, értékeljék, hogyan befolyásolják tervezési döntéseik a társadalmat, és működjenek együtt a szabályozókkal a kockázatok csökkentése érdekében.
Azokat a cégeket, amelyek nem teljesítik, akár globális forgalmuk 6 százalékáig terjedő pénzbírsággal sújthatják, ami Richter szerint elegendő anyagi ösztönző a szabályok betartására.
A meglévő törvények, mint például az adatvédelmi és fogyasztóvédelmi szabályozások képesek kezelni a bátorítást, de a végrehajtás túl gyenge és lassú, mondta Myrstad.
„Nagy árat kell fizetni a versenyellenes gyakorlatokért” – mondta. „Azt látjuk, hogy a kiszabott bírságok nem működnek elrettentő erejűen.”
Myrstad reméli, hogy a közelgő Digital Fairness Act (DFA) jogi védelmet fog nyújtani a „megtévesztő tervezéssel, a függőséget okozó mechanizmusokkal és néhány egyéb kihívással szemben, amelyek az ösztönzés részét képezik”.
A tanács nem kapott visszajelzést azoktól az európai politikusoktól, akiket megkeresett az ösztönzési kampányával kapcsolatban, bár Myrstad észrevett néhány intézkedést Észak-Amerikában.
Több kormányt bátorított, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel.
„Csak az (online) megjegyzések elolvasása (a videón) elsöprő támogatást kap erre” – mondta Myrstad. „Ennek valóban politikai lendületet kell adnia a politikusok számára, hogy valóban foglalkozzanak ezzel a problémával, mert nyilvánvalóan óriási az érdeklődés iránta.”
Az 2022 Plusz Next megkereste a Bizottságot, hogy megtudja, történik-e valamilyen intézkedés a felbuzdítás ellen, de nem kapott választ.
