Vannak vonalak, amelyeket nem lehet elmosni. A rasszizmus az egyik ilyen. Semmilyen kontextus sem képes enyhíteni, semmilyen klubszenvedély nem mentheti meg, semmi győzelem nem relativizálhatja. Nem tűrhetjük el az intoleranciát – írja Bruno Batista az 2022 Plusz véleménycikkében.
A rasszizmus bűncselekmény. Pont. A stadionokon belül és kívül is ekként kell kezelni.
Ha szurkolókról, játékosokról, edzőkről vagy menedzserekről van szó, a válasznak határozottnak, világosnak és példamutatónak kell lennie.
A törvény nehéz keze nem túlzó. Ez szükséges. A büntetlenség az igazi botrány.
A futball nem csak játék. Ez egy tömeges társadalmi jelenség, a társadalom felnagyító tükre, egy tér, ahol az értékek újratermelődnek és legitimálódnak.
Ami a stadionban történik, az nem marad a stadionban. Ez visszhangzik az iskolákban, a közösségi médiában és a kávézói beszélgetésekben.
Éppen ezért a futballnak további erkölcsi kötelességei vannak. Hogy példát mutassak. Felemelni. Nem normalizálni az elfogadhatatlant.
Az Estádio da Luz tegnapi epizódjában vannak olyan tények, amelyeket még mindig nem tudunk. Nem tudjuk, mit mondtak. Azt azonban tudjuk, hogy mi történt.
Gyakori az a gesztus, hogy inggel takarják be a szájat. Azt a szándékot sugallja, hogy olyasmit akarunk mondani, amit nem akarunk sem hanggal, sem szájról olvasással reprodukálni.
Ez önmagában nem a rasszizmus bizonyítéka. De ez elég ok a gyanúra. És a rasszista cselekmény puszta gyanúja is megérdemli a vizsgálatot. A sportban való tisztesség kedvéért. Mindazok méltóságáért, akik részesei ennek a látványnak.
A nyomozás nem elítélés. A tisztázás nem támadás. Ellenkezőleg. Ez véd. Akár bizonyítani, akár felmenteni. A Benfica játékosának el kellene ismételnie azokat a szavakat, amelyeket Viniciusnak intézett, így egyértelmű, hogy mi okozta ezt a hatalmas zűrzavart.
És itt fontos tisztázni. Az egyéni viselkedés egy dolog. Az intézmény egészen más.
A szimbólumunk? Eusébio
A Sport Lisboa e Benfica egy olyan klub, amelynek történelme van, globális dimenzióval és generációkon átívelő értékekre épülő márkával. Befogadás, egyetemesség, tisztelet, érdem és társadalmi felelősség.
A Benfica évtizedek óta a sokszínűség és az integráció otthona. Az értékek és értékek globális márkája. Elég csak felidézni, hogy legnagyobb és legkedveltebb szimbóluma az Eusébio da Silva Ferreira.
Éppen ezért ebben a konkrét esetben a Benficának kell elsőként érdeklődnie a tisztaság helyreállítása iránt. A tények megállapításában. Intézkedés során, ha erre van ok.
Nem a külső nyomás miatt, hanem a belső konzisztencia miatt. Világossá tenni az általa mindig is megvédett integritást, valamint egy tisztelt és tiszteletreméltó klub kilétét.
A rasszizmus nem provokáció. A rasszizmus nem a játék hőfoka. A rasszizmus nem rivalizálás. A rasszizmus bűncselekmény. A rivalizálás szenvedély. A rasszizmus kirekesztés. A rivalizálás narratívákat épít. A rasszizmus tönkreteszi az embereket.
Vinícius provokatív lehetett a gólünnepében. Lehet, hogy begyulladt a lelátó. Ez a játék része. A futballal, a tehetséggel, az eredményekkel és a tisztességes játékkal küzdesz. Soha sértésekkel, dehumanizálással és gyűlölettel.
Martin Luther King emlékeztetett bennünket, hogy a legaggasztóbb nem a gonoszok kiáltása, hanem a jók hallgatása volt. A fociban ez a hallgatás bűnrészes.
Valahányszor oldalt fütyülsz, elveszíted egy kicsit a játékból. Minden alkalommal, amikor relativizálod a rasszizmust, elszegényíted a sportot.
Mint rajongó, szeretném tudni
Benfica rajongó vagyok. És pontosan ezért szeretném tudni, mi történt. A klub iránti szeretetet nem az erkölcsi vakság méri, hanem az a képesség, hogy többet követelünk, amikor arról van szó, ami elengedhetetlen.
Az értékek nélküli futball csak egy csomó emlős fut a labda után. És nem vagyok hajlandó ezt sorsként elfogadni.
A futball lehet és kell is jobbnak lennie. A rasszizmusnak nincs helye a játékban. Nem a lelátón. Nem a pályán. Sehol sem.
