A régitől az új felé: a Pompei projekt feleleveníti az ősi borkészítési hagyományokat

Dániel Szabó

A régitől az új felé: a Pompei projekt feleleveníti az ősi borkészítési hagyományokat

Az örökség egy pompeji borkészítési projekt középpontjában áll, amelynek célja, hogy visszaállítsa a dél-olasz vulkáni régió ősi hírnevét a régészeti lelőhely falain belüli minőségi szőlőtermesztés terén.

Több tucat szőlőt ültettek el Pompeii romjai közé egy projekt keretében, amelynek célja, hogy a régészeti lelőhelyen termesztett szőlőből több ezer palack bort állítsanak elő.

A Vezúv i.sz. 79-es kitörése után Pompeiit nagyjából hat méteres (19 láb) vulkáni hamuban temették el.

A vulkáni hamu alatti freskókkal díszített falakon a régészek arra utaló jeleket találtak, hogy a bor fontos része volt az ókori római társadalomnak, ahol a partik és étkezések során Dionüszoszhoz, a bor istenéhez kötődő rituálék is szerepeltek.

Vannak kerámia edények a földbe temetett bor tárolására és amforák a bor exportálására.

Az ősi szőlőültetvények életre keltésére vonatkozó döntés a történelemben gyökerezik, és a helyi gazdaságot is fellendíti.

„2000 évvel ezelőtt Pompejiben voltak szőlőültetvények, ma pedig újra vannak olyan szőlőültetvények, ahol bort termesztünk, és ez segít csökkenteni a fenntartási költségeket” – mondta Gabriel Zuchtriegel, a Pompei Régészeti Park igazgatója.


A bővülő borkészítési projekt részeként Pompeii romjai között minden lehetséges helyre szőlőt ültettek.


„(Ez) egy fantasztikus lehetőség arra, hogy az emberek megismerjék Pompei történelmét, amely nagyrészt a mezőgazdaság és a vidék története, valamint az emberi közösségek és a környezet közötti egyensúly története” – tette hozzá Zuchtreigel.

Zuchtreigel szerint az ókori pompeiaiak a bort a szokásos étrendjük részeként kezelték. A katonák reggel megitták, gyógynövényeket, fűszereket tettek bele, és melegítve forralt bort készítettek, hogy télen meleg legyen.

Annyi bort készítettek, hogy a Földközi-tenger térségébe is exportálták – Spanyolországba, Észak-Afrikába és a modern Törökországba, valamint északra a mai Németország és Nagy-Britannia területére.

Az általuk használt szőlő neve Aglianico, eredetileg Görögországból származik, és a Kr.e. 7.-6. században hozták be Olaszországba. Az Aglianico az egyik leghíresebb ősi szőlőfajta, ma már Kaliforniában és Ausztráliában is megtalálható számos szőlőben.

A dűlő szerint a szőlőt fenntartható mezőgazdasági módszerekkel fogják termeszteni

Az olasz Feudi di San Gregorio bortermelővel együttműködve körülbelül 30 000 palack bort terveznek gyártani, amelyeket a parkban és az interneten értékesítenek majd.

Dániel Szabó

Dániel Szabó

Szabó Dániel vagyok, újságíró és elemző. A társadalmi változások és a politikai narratívák metszéspontjai érdekelnek, különösen közép-európai kontextusban. A 2022 Plusznál hiszek abban, hogy a jó kérdés néha fontosabb, mint a gyors válasz.