A híres szoprán, Rost Andrea, miután fellépőről politikára váltott, sokat veszített a változásért kampányoló döntése miatt. Most ismeretlen vizeken van, és annak ellenére, hogy személyes támadásokkal kell szembenéznie, az énekesnő új státuszát kihívásnak és inspirációnak tekinti.
Talán a legkülönlegesebb dolog abban, hogy találkozunk Andrea Rosttal, a híres szopránnal, aki a világ legnagyobb operaszínpadjait díszítette, az az, hogy hihetetlenül földhözragadt.
Rost évtizedek óta bejárta a világot, a legismertebb szopránszerepeket alakította, és nagy nemzetközi követőket gyűjtött.
2010 óta él állandóan Magyarországon, ezalatt más műfajokba is behatolt – például Frenák Pál koreográfussal és a Hot Jazz Band-lel – hangoskönyveket olvasott, és bemutatta saját ékszerkollekcióját. Néhány évvel ezelőtt még saját operaakadémiát is alapított.
Nemrég teljesen irányt váltott. A fiatal tehetségek támogatása mellett a nyilvánosság szerepvállalására és a politikai változásért folytatott kampányra összpontosít.
A zene üzenetének közvetítésére elszánt művész közel két éve hatalmas tömegeket mozgósít Magyarországon, még a komolyzenében nem feltétlenül jártasakat is a politikai színtéren.
Az egész 2024. április 6-án kezdődött, amikor elhatározta, hogy fellép Magyar Péter, az azóta a legnagyobb ellenzéki erővé vált TISZA Párt vezetője által vezetett tüntetésen, ahol a You Will Never Walk Alone című dalt énekelte.
Döntésének azonnali következményei voltak, és a következmények messzemenőek voltak.
„Nem tudok fellépni, nem hívnak. Néha azért, mert aki meghívna valahova fellépni, azt már másnap elbocsátják, vagy egyszerűen megkérdezik, hogy szerinted ezt hogy csinálod?” – mondta Rost.
Ettől függetlenül folytatja. Éppen ellenkezőleg, Rost országszerte jelen volt az összes jelentős ellenzéki tüntetésen. Kezdetben „csak” éneklésben vezette az embereket, mostanra a TISZA Párt „Légy a Változás” Egyesület egyik alelnöke, tavaly november óta pedig a Jász-Nagykun-Szolnok megyei I. választókerületben a párt jelöltje.
„Soha nem foglalkoztam ilyen mértékben a politikával. Csak amikor látod ezt a testi fájdalmat és az elnyomást minden szinten ebben az országban, akkor mondom, ez nem mehet tovább. Ez az ország sokkal többet érdemel, ez egy tehetséges nép, egy gyönyörű ország” – magyarázta Rost.
Zenei fiatalok
És miért éppen Szolnok városába pályázik? Ez a kelet-középváros élete legelső évéhez kötődik, hiszen nyolc éves koráig ott élt a nagyszüleinél.
Itt találkozott először a klasszikus zenével is: kislányként látta, hogy „egy férfi beszél a zenéről” a tévében. A program nem volt más, mint Leonard Bernstein zenei ismeretterjesztő sorozata, amelyben az ikonikus karmester-zeneszerző segítette a gyerekeket és a felnőtteket a nagy klasszikusok lényegének megértésében és megértésében.
„A szőnyegen ültem, a tévé a komódon volt. Néztem, és hallgattam, ahogy elmagyarázza, miért hangzik így, mire kell figyelni. És akkor és ott megértettem Mahlert, Beethovent, Mozartot is” – emlékezett vissza mosolyogva.
Évekkel később Budapesten az első énektanárától, Bikfalvi Júliától kapott Maria Callas album, majd Puccini felejthetetlen színházi élménye jelölte örökre az operával.
„Amikor meghallottam Renata Scotto Toscáját az Erkel Színházban, azt mondtam magamnak: ha ez opera, akkor operát akarok énekelni. Mert Callast lemezen hallgatni nagyon szép volt, és felnyitotta a lelkemet, de hogy mit jelent a színpadon állni, és a teljes lelkedet beleönteni egy szerepbe, az énektechnikáddal kifejezni a közönség felé, az nagyon megérintett” – mondta Rost.
Végül egy nemzetközi énekverseny megnyerésével került be a Zeneakadémiára.
Ám mielőtt felvételt nyert volna Bende Zsolt végzős diákjává, 1989-ben érte el a várva várt áttörést, amikor elénekelte a női főszerepet Gounod Rómeó és Júliájában, Gulyás Dénes rendezésében. Fellépéséről gyorsan terjedt a hír, a Bécsi Állami Operaház akkori vezetése pedig fiatal énekeseket keresett, így következett Ausztria, és ezzel számos csodálatos főszerep. Aztán semmi sem állíthatta meg: a legnagyobb operaházak tárt karokkal fogadták.
Rost Andrea átütő nemzetközi sikereket ért el a Rigoletto 1994-es premierjén a milánói La Scalában, amelyre Riccardo Muti hívta meg. Számos produkcióban szerepelt a Salzburgi Fesztiválon.
Párizsban Susannát, Gildát, Luciát és Antoniát alakította az Opéra Bastille-ban. A londoni Királyi Operaházban debütált Susanna szerepében, majd Violetta és Lucia di Lammermoor címszerepét énekelte. Ezután 1996-ban a New York-i Metropolitan Operában szerepelt Adina szerepében a L’elisir d’amore-ban, később Gildát, Luciát és Violettát is ott énekelte.
A világhírhez fantasztikus oktatás társult. Többek között a legendás olasz rendezővel, Franco Zeffirellivel dolgozhatott együtt.
A színpad mellett a természet is fontos jelenet, amelyből ihletet merít, és bár nem a tél a kedvenc évszaka, minden évszakban megtalálja a szépséget és a békét.
„Azért tanultam meg ezt az önvizsgálatot, mert felébrednek azok, akik bensőleg hallgatnak. (…) A legérdekesebb ötleteim mindig a természetben jutottak eszembe, amikor csendben voltam” – magyarázta, hozzátéve, hogy Carl Jung gondolatai gyakran segítettek abban, hogy nagyszerű belátásra bírja.
Legnagyobb politikai teljesítménye talán az volt, hogy 2025. október 23-án a „tüntetésen énekelni akarta a tömeget”, amikor a TISZA Párt kórust szervezett ünnepi rendezvényére.
„Egy energia szabadul fel ebből az országból, amely jelenleg el van nyomva. Elnyomott” – mondta Rost.
Katartikus pillanat volt számára, amikor a hangját követve hatalmas tömeg énekelt Va, pensiero Verditől Nabucco zuhogó esőben – a szabadság himnuszának tartott dalt szerte a világon.
