Üdvözölje a többpólusú világot, amelyben Kína gyorsan a gazdasági és katonai hatalom pólusává válik. Eközben az öreg kontinens azon fáradozik, hogy egységesen beszéljen és releváns maradjon – írja Philippe Gijsels.
Vannak évtizedek, amikor nem történik semmi, aztán vannak olyan hetek, amikor évtizedek történnek. Az elmúlt néhány hét minden bizonnyal ez utóbbi kategóriába került, figyelemre méltó intenzitással.
Donald Trump felszabadulási napi bejelentése óta a tőzsdék körutat tettek. Egy kezdeti összeomlás után a közelmúlt történelmének egyik legerősebb és leggyorsabb lepattanóját láthattuk.
Egyelőre úgy tűnik, a dolgok megnyugodtak. Ennek ellenére nyilvánvalóan még nem értünk ki az erdőből. Vagy piaci értelemben: számítson a volatilitás fennmaradására.
Ez a volatilitás mind geopolitikai, mind gazdasági területről ered. Amint Neil Howe oly ékesszólóan érvel a „The Fourth Turning Is Here” című könyvében, a negyedik fordulat sajnos háborúk és geopolitikai feszültségek által fémjelzett időszak – egy olyan korszak, amelyben a szélsőséges pártok balról és jobbról egyaránt megerősödnek, miközben a központ egyre kisebb, gyengébb és egyre tehetetlenebb lesz a döntések meghozatalában, amelyeket végül meg kell hozni, mindenki tudja.
Ez egy olyan pont is a történelemben, amely során jellemzően kiszavaznak bármilyen színű, formájú vagy ideológiájú elnököt, pártot és kormányt.
A második nagy bizonytalansági és volatilitási forrás a gazdasági szférából ered, és szorosan összefügg az elsővel. A negyedik fordulatban a globalizáció nyomás alatt áll. A „The New World Economy in 5 Trends” című könyvünkben Koen De Leus és én nem a deglobalizációról, hanem a multiglobalizációról beszélünk.
Kína, a gazdasági és katonai hatalom pólusa
Már nem egy egypólusú világot nézünk, amely kizárólag az Egyesült Államok köré összpontosul. Üdvözölje a többpólusú világot, amelyben Kína gyorsan a gazdasági és katonai hatalom pólusává válik. Eközben az öreg kontinens küzd, hogy egységesen beszéljen, és releváns maradjon.
Csak annyit mondok, hogy az általunk tapasztalt gazdasági volatilitás szorosan összefügg a geopolitikai széttagoltsággal. Nem is olyan régen, amikor a világ még valóban globalizált volt, egyetlen globális üzleti ciklusunk volt. Az összes főbb blokk együtt mozgott a globális terjeszkedés és globális összehúzódás hullámain.
Ebben a világban a jegybankok intézkedései néha amplitúdójukban kissé eltérnek, de az irány általában ugyanaz. Ma már nem olyan nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államok és az európai gazdaságok eltérő ütemben növekedjenek, a központi bankok pedig ennek következményeként magatartásuk és együttesen eltérő politika.
Ezenkívül Kína a végrehajtott politikáktól függően eltérő sebességgel fog növekedni. Japán végre kilép a több mint négy évtizedes deflációból, és kamatai emelkednek, míg a világ többi részén csökkennek.
Ezt az új gazdasági valóságot a tektonikus lemezek szempontjából kellene megvizsgálnunk. A blokkok már nem mozognak azonos sebességgel ugyanabba az irányba. Ehelyett a lemezek kiszámíthatatlanul váltanak különböző sebességgel.
Nem csoda, hogy ütközéseket fogunk látni, amelyek logikus következményeként hatalmas volatilitást okoznak a deviza- és kamatlábpiacokon.
Ebben a világban a volatilitás inkább a szabály, mint a kivétel. „Az új világgazdaság 5 trendben” című könyvünk fő következtetése, hogy a COVID-19 világjárvány után egy új gazdasági paradigmába léptünk át, amelyben mind a kamatok, mind az infláció strukturálisan magasabb lesz, mint 1982-től a világjárványig.
Minden hullámokban jön és megy, mindig így van. És jön egy hatalmas hullám. Ennek a teljesen új környezetnek a mozgatórugói a hatalmas adósságok, a népesség elöregedése, a multiglobalizáció (beleértve az új fegyverkezési versenyt is) és a klímaváltozás.
Az innováció enyhítő szerepet játszhat, és szélsőséges forgatókönyv esetén elég erős lehet ahhoz, hogy szembeszálljon a négy másik erővel.
A befektetőknek az ingatlaneszközökre kell összpontosítaniuk
Mindez mély és mélyreható következményekkel jár a befektetők számára. Annak ellenére, hogy a volatilitás hatalmas lesz, a túl sok készpénz tartása nem lehetséges, mivel az infláció felemészti vásárlóerejét.
A befektetőknek mindenekelőtt az olyan ingatlaneszközökre kell összpontosítaniuk, mint a részvények, ingatlanok, bor, arany és ezüst, amelyek esetében a bikapiac még csak most kezdődött. Ugyanez vonatkozik az áruterekre is. Az előre jelzett hatalmas kínálati hiányok miatt időben még csak a legelső játékrészben vagyunk a legnagyobb nyersanyagpiacon.
A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy fedezeti technikákat kell bevezetniük a magasabb kamatlábak, magasabb infláció és magasabb és ingadozóbb nyersanyagárak világában való eligazodáshoz.
Az országoknak egyedülálló lehetőségük van felülteljesíteni egy negyedik körben, legalábbis azok számára, akik értik az új játék szabályait. Aki nem, annak nehéz lesz távol tartania a kötelék éberséget.
Talán 30 év múlva úgy tekintünk vissza a mai napra, mint az európai reneszánsz kezdetére és az Egyesült Államok kivételességének végére. Ez jót jelentene mind az eurónak, mind az európai részvényeknek.
Ez azonban nem séta a parkban lesz. Hosszú, nehéz és kanyargós lesz az út, amelyet az öreg kontinensnek be kell járnia, hogy ismét hangot adhasson a világ színpadán.
