Európa történelmileg az innováció bölcsője volt, számos ipari és tudományos áttörés úttörője volt. Ezt a szellemet kell helyreállítanunk – írja Leonhard Birnbaum, az E.ON vezérigazgatója.
Európa az energetikai átalakulás kritikus szakaszában áll. A 2022-es energiaválság tartós hatást hagyott maga után, a magas energiaköltségek az iparágakat és a háztartásokat egyaránt megterhelték.
Mivel arra törekszünk, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást, a beruházási kihívás óriási.
A következő évtizedben 6,6 billió eurót kell befektetni az energiarendszerbe a célok eléréséhez.
Ennek fényében a társadalom egyre jobban aggódik az energiaátállás megfizethetősége és más pénzügyi nyomások, például a biztonság, a védelem és a tarifák miatt.
Mára azonban elmondhatjuk, hogy a nettó nullára létezik megfizethető recept. Az „Energy Playbook” egy pragmatikus, költséghatékony utat vázol fel, amely megőrzi a gazdasági stabilitást és az állami támogatást.
Ahhoz, hogy minden elköltött euróra a lehető legnagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést lehessen elérni, kulcsfontosságú, hogy a dekarbonizációs erőfeszítéseket prioritásként kezeljük a csökkentés költségei alapján.
Ez magában foglalja a villamosított megoldások bevezetésének felgyorsítását, valamint a drágább dekarbonizációs intézkedések szerepének, időzítésének és felfutásának stratégiai kiigazítását.
A támogatások minimalizálása és a támogatás odairányítása, ahol a legnagyobb szükség van rá, szintén növelheti a dekarbonizációs erőfeszítések hatékonyságát.
Hogyan lehet ellaposítani a befektetési görbét
Míg a villamosenergia-rendszer összköltsége várhatóan növekedni fog, a villamosenergia-igénynek a villamosítás miatti megduplázódása biztosíthatja, hogy ezek a költségek szélesebb vállakon osztódjanak. Ennek eredményeként az energiarendszer fajlagos költségei 20%-kal csökkennének 2050-re.
Ha hozzáadjuk az elektromos berendezésekre való átálláskor megtakarított abszolút energiát, akkor azt látjuk, hogy a rekordberuházások ellenére az átállás nem okoz költségeket, hanem állandó és csökkenő számlákat.
2050-ig több mint 1,5 billió eurót lehetne megtakarítani a rendszerköltségeken, ami az EU-ban háztartásonként átlagosan évi 300 eurónak felel meg. A nettó nulla felé vezető, megfizethetőbb útra való visszaállításhoz cselekvésre van szükség.
Ebbe beletartozik az átállás prioritásainak átállítása, az energiarendszer kereslet alapján történő méretezése, a robusztus digitalizált infrastruktúrák tervezése és a hazai innováció ápolása.
A jelenlegi átmenet ambíciója olyan szintre erősödött, hogy a villamosenergia-, a hő-, a közlekedés és az ipar szén-dioxid-mentesítésének példátlan ütemét egyszerre kell fenntartani.
A villamosítás a legköltséghatékonyabb csökkentési lehetőség az energiaátállás 80%-ában. A hő- és közlekedés villamosítása 2035-re 30%-kal fogja növelni az EU energiaigényét.
Míg az olyan technológiák, mint az elektromos járművek és a hőszivattyúk, közelednek a fősodratú gazdasági életképességhez, az ösztönzőknek továbbra is túl kell nyomniuk az elterjedtségi arányt a fordulópontokon.
Hasonlóképpen, az átalakulóban lévő iparágaknak célzott támogatásra lesz szükségük ahhoz, hogy fenntartsák a lendületet átmeneti szakaszaik során.
Noha az átmenet az áramra támaszkodik, ennek adó- és illetékteher csaknem háromszor akkora, mint a földgázé.
A villamosítás valódi költségelőnyeinek feltárásához csökkenteni kell az adókat, és el kell távolítani az illetékeket. Ez minden fogyasztó számára előnyös, csökkenti a közvetlen támogatások szükségességét, és enyhíti a szén-dioxid-árakra nehezedő nyomást.
Robusztus infrastruktúra, robusztus gazdaság
A modern és rugalmas rácsok sokszorozó hatása jól ismert. A versenyképes megtérülés magántőkét vonz majd Európa hálózati infrastruktúrájának kellő időben történő bővítésének finanszírozására.
Ez rendkívül fontos a nap- és szélenergia-termelés előnyeinek és az új keresletnek a kihasználásához. A digitálisan támogatott hálózat integrálni fogja a keresleti oldali rugalmasságot, ami elengedhetetlen egy hatékony, megújuló energiaalapú energiarendszer kialakításához.
Ez önmagában akár 240 GW tartalékkapacitást is helyettesíthet, és 2050-ig évi 40 milliárd eurót takaríthat meg.
A szinkronizált fejlesztés az optimális elhelyezkedésen és a helyközönségen keresztül biztosítja, hogy a megújuló energiaforrások növekedése összhangban legyen a hálózatbővítéssel, és a támogatások minimálisak legyenek.
A magas költségek miatt a vártnál lassabb hidrogénfejlődés kezelése érdekében elengedhetetlen a rendszer megfelelő méretezése a kereslethez.
A dekarbonizációs megoldások optimalizálásával megengedhetjük magunknak a felfutás elhalasztását és a nagyszabású infrastrukturális beruházások elhalasztását, így közel 200 milliárd eurót takaríthatunk meg 2030-ig.
Az utolsó mérföld megfizethetősége nem múlhat kizárólag a mai technológiákon.
Európa történelmileg az innováció bölcsője volt, számos ipari és tudományos áttörés úttörője volt. Helyre kell állítanunk ezt a szellemet.
A hatékonyabb megújuló energiaforrások, az olcsó tiszta hőtermelés, valamint az olcsóbb hidrogéntermelés és a szén-dioxid-eltávolítás játékot váltanak majd.
Ennek eléréséhez korai befektetésekre van szükség a K+F-be, valamint olyan stratégiákra, amelyek nagyobb kockázati tőke vonzására irányulnak, elősegítve az olyan áttöréseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU vezető szerepet tölthessen be az energetikai innováció terén.
Az Energy Playbook bizonyítja, hogy a megfizethető energiaátállás nem csak megvalósítható, hanem elengedhetetlen Európa energiabiztonsága és hosszú távú jóléte szempontjából.
Az energiaátmeneti játékhoz üzletszerű szabálykönyv kell. A politikai döntéshozóknak határozottan fel kell lépniük a pálya korrigálása érdekében.
A Tiszta Ipari Egyezmény és a Megfizethető Energia Cselekvési Terv a próbapad a kiegyensúlyozott politikai döntések meghozatalához, amelyek révén Európa stabilizálni tudja az energiaköltségeket, ösztönözheti a gazdasági növekedést, és globálisan vezető szerepet tölthet be a változó világban.
