Európa arra készül, hogy a Bizottság új „Egy Európa, egy piac” ütemtervével felszámolja versenyképességi szakadékát. A cél egy teljesen integrált egységes piac megvalósítása 2027 végére.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az EU vezetőinek február 12-i csúcstalálkozóján jelentette be a Bizottság „Egy Európa, egy piac” stratégiáját. A hiányos egységes piacról két éven belül „egy piac egy Európának” felé haladva a Bizottság azt tervezi, hogy áthidalja a versenyképességi szakadékot az Egyesült Államokkal és Kínával szemben.
A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint 2030-ban az EU a globális GDP-nek csak 12,91%-át adja majd, szemben a kínai 20,36%-kal és az USA 13,86%-ával. Az „Egy Európa, egy piac” ezen változtatni fog, és Európa jegyévé válik a globális versenyképesség felé.
„Nekünk van a második legnagyobb gazdaság a világon, de a kézifékkel hajtjuk” – mondta von der Leyen állam- és kormányfőknek, hangsúlyozva, hogy „az államközi akadályok Uniónkban háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államok államközi korlátai”.
A Bizottság öt kulcsfontosságú pillérre fog összpontosítani annak érdekében, hogy Európát újra a globális verseny élvonalába mozdítsa: a szabályozás egyszerűsítésére, az egységes piacra, a kereskedelemre, a digitálisra és az energiára.
Bejelentésében von der Leyen „a közösségi vívmányok mélyreható megtisztítását” szorgalmazta, mint az első fő lépést, mivel „kevesebb irányelv és több szabályozás” megakadályozza, hogy a széttöredezett EU 27 különböző szabályozási valósággal rendelkezzen.
Fredrik Ericsson, a brüsszeli Nemzetközi Politikai Gazdaság Európai Központjának igazgatója szerint „a tőkepiacokat tekintve (meg kell) találnunk a módot arra, hogy több európai megtakarítást fektessünk be az európai piacokon”. „Ha kitalálnak valamit a szolgáltatásokkal kapcsolatban, az fantasztikus lenne, mert a szolgáltatások egységes piaca csak név szerint létezik” – tette hozzá Ericsson.
Miért most?
Az európai vezetők egyre inkább aggódnak amiatt, hogy a vállalatok egységes piac helyett továbbra is „27-es piaccal” néznek szembe, ami gátolja a növekedést és kedvez a versengő gazdaságoknak.
2024-es jelentésében Enrico Letta azzal érvelt, hogy Európának mélyebb integrációra van szüksége, és „27-ről 1-re” való eltolódást szorgalmazott. Kritikus akadályokként azonosította a „szabályozási bonyolultságokat” és a „nemzeti szabályozások sokaságát”, és figyelmeztetett, hogy a jelenlegi jogszabály-végrehajtási rendszer túl lassú és bonyolult.
A széttagoltság növeli az üzleti költségeket és csökkenti a fogyasztói jólétet. A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint a tagországok közötti nem vámjellegű akadályok az áruk esetében körülbelül 44%-ot, a szolgáltatások esetében pedig a 110%-ot érik el. Évente 150 milliárd eurót veszítenek el a tőkepiacok az eltérő nemzeti szabályozások és adórendszerek miatt, és nagyjából 228 milliárd eurót veszítenek el áruk és 279 milliárd euró szolgáltatások tekintetében.
Az európai ipari villamosenergia-árak 2-3-szor magasabbak, mint az Egyesült Államokban és Kínában. Letta és Mario Draghi jelentései szerint ez az energiaintenzív iparágakat (acél, vegyipar, üveg) pénzügyileg fenntarthatatlanná teszi.
A vezetők arra is figyelmeztettek, hogy a blokk „szabályozási útvesztővé” vált, amely elfojtja az innovációt. Az uniós vállalatok másfélszer több vezető alkalmazottat szentelnek a megfelelőségnek, mint az amerikai cégek. Ez a bürokrácia elriasztja a befektetéseket, ami még sürgetőbb probléma az olyan gyorsan fejlődő ágazatokban, mint a mesterséges intelligencia és a biotechnológia.
A Bizottság radarjának utolsó kérdése az, hogy Európa túlzott mértékben függ a kritikus anyagok és technológia külső beszállítóitól. A vezetők tehát sürgősen stratégiai autonómiát szorgalmaznak, hogy Európa önállóan lépjen fel olyan kulcsfontosságú területeken, mint a védelem, az energia, a technológia stb.
E kihívások kezelése érdekében a Bizottság kötelezettséget vállalt egy részletes, időhöz kötött ütemterv és cselekvési terv kidolgozására. A kezdeményezés a korábbi, 2024–2025 közötti versenyképességi munkára épít.
Az ütemtervet a tervek szerint hivatalosan az Európai Tanács 2026. márciusi ülésén mutatják be, ahol a vezetők konkrét intézkedéseket és határidőket kívánnak jóváhagyni. A legfontosabb korai mérföldkő a megtakarítási és befektetési unió első szakaszának 2026 júniusáig történő megvalósítása, amelyet 2026 második felében várhatóan jogalkotási javaslatok követnek, és egy 2026–2027-ig terjedő, tágabb végrehajtási időszak, 2028-ig terjedő hosszabb távú horizonttal.
Az adminisztratív terhek egyszerűsítése
Az EU jelenleg kietlen, barátságtalan ökoszisztéma a startupok és a vállalatok számára. Annak érdekében, hogy megtisztítsa az utat a szőlőben, a Bizottság egy sor „gyűjtőcsomagot” terjeszt elő: olyan jogalkotási javaslatokat, amelyek különböző törvényeket egyesítenek.
Úgy tervezték, hogy egyszerre több uniós jogszabály adminisztratív terheit csökkentsék a hatókör csökkentésével, az adatok konszolidációjával és a kkv-k értékláncának védelmével. Emellett emelik a jelentési küszöböket, összevonják az adatbeviteli pontokat, és korlátozzák a nagyvállalatok által a kkv-partnerektől kérhető adatokat. A várakozások szerint a vállalkozások bürokráciaköltségei évente nagyjából 15 milliárd euróval csökkennek.
Von der Leyen szerint tíz ilyen csomag már folyamatban van, három elkészült, hét pedig még folyamatban van a jogalkotási folyamatban. Februárban az EU vezetői sürgették az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy gyorsítsák fel a tárgyalásokat, hogy ezeket az intézkedéseket gyorsan elfogadhassák.
E célzott felülvizsgálatokon túl a Bizottság a közösségi vívmányok szélesebb körű „háztisztítását” is tervezi – a meglévő jogszabályok felülvizsgálatát az elavult, egymást átfedő vagy túlságosan összetett szabályok azonosítása érdekében.
A fő hangsúly a „gold-plating” megoldásán van, ahol a tagállamok további nemzeti követelményekkel egészítik ki az uniós jogszabályokat (27 különböző szabályozási valóságot teremtve). Ennek korlátozására a vezetők az irányelvek helyett több szabályozás irányába mozdulnak el, mivel a rendeletek egységesen vonatkoznak minden tagállamban.
A Bizottság „megszüntetési záradékot” is bevezet, így bizonyos törvények automatikusan hatályukat vesztik, hacsak meg nem újítják.
Egy piac
A stratégia második pillére egy kulcskérdésre ad választ: hogyan tervezi az EU „egy piac” kiépítését az uniós vállalatok számára?
Az első lépés a 28. rezsim, más néven „EU Inc.” létrehozása. Ez egy egységes, választható, az egész EU-ra kiterjedő vállalati keretrendszer, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy egységes szabálykönyv alapján hozzanak létre és működjenek az egész blokkban.
A von der Leyen által a 2026-os Világgazdasági Fórumon ismertetett javaslat szerint a cégek körülbelül 48 órán belül regisztrálhatnának digitálisan egy céget, és minden tagállamban azonos jogi feltételek mellett működtethetnék azt. A Bizottság ezt a javaslatot az Európai Tanács 2026. márciusi ülése előtt kívánja előterjeszteni, miközben a vezetők a 2026–2027 közötti időszak során gyors előrelépést szorgalmaznak.
Ezen túlmenően a vezetők elő kívánják mozdítani a Takarék- és Befektetési Uniót, a 2025 márciusában elindított jelentős stratégiai keretet. A cél integrált tőkepiacok létrehozása és az európai vállalatok finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása. Azt reméli, hogy mobilizálni tudja a jelenleg alacsony hozamú bankbetétekben rejlő 10 billió euróra becsült európai háztartási megtakarítást, és termelő befektetésekbe tudja fordítani. A piaci integrációra, felügyeletre és értékpapírosításra összpontosító első szakasz a tervek szerint 2026 júniusára fejeződik be.
Ezzel egyidejűleg Brüsszel felülvizsgálja egyesülési irányelveit, hogy megkönnyítse a nagy európai cégek számára (különösen az olyan ágazatokban, mint a telekommunikáció) a méretezést és az „európai bajnokok” kialakítását. A stratégiai ágazatokba történő beruházások felgyorsítása érdekében egy ipari gyorsítótörvény bevezetését is tervezi. Várhatóan célzott európai preferenciaintézkedéseket is tartalmaz majd, amelyeket gazdasági elemzés alapján alakítottak ki.
Az energiafüggetlenség felé
Az ukrán háború ébresztő volt Európa energiaimport-függőségére. Az elmúlt években a Bizottság egy sor intézkedést terjesztett elő, amelyek közül a legutóbbi a REPowerEU, amelynek célja az EU-n kívüli túlzott energiafüggőségtől az energiaszuverenitás felé való elmozdulás.
Az energiaunió megteremtésére törekedve a Bizottság „Egy Európa, egy Piac” elnevezésű kezdeményezése két fő szempontra összpontosít: az EU energiainfrastruktúrájának tervezésére és megvalósítására, valamint az EU energiapiacának kialakítására.
A Hálózati Csomag Európa új megközelítése az energetikai infrastruktúrához, amely a határokon átnyúló akadályok felszámolásával korszerűsíti és bővíti a blokk energiahálózatát. A tagállamok közötti összekapcsolhatóság növelésével a Bizottság csökkenteni akarja az energiaárakat, növelni kívánja az ellátás biztonságát és függetlenséget kíván elérni.
A csomag részeként nyolc energiasztráda foglalkozik Európa fő határokon átnyúló villamosenergia-szűk keresztmetszetein a tagállamok közötti hatékonyabb energiaáramlás, a megújuló energiaforrások erősebb integrációja és az alacsonyabb energiaárak érdekében.
A második hangsúly a piac kialakításán van. A Bizottság értékelni fogja, hogy meg tudja-e változtatni a jelenlegi érdemi árképzési rendszert, és ha igen, hogyan. Ez a rendszer az erőművek határköltsége alapján határozza meg a villamosenergia-árakat.
Az EU jelenlegi érdemrendje szerint a gáz a legdrágább erőforrás, 100 eurós megawattórával, míg a megújulók esetében 34 euró, ami meghatározza a piaci árat. A megújuló energiaforrásokba való fokozottabb beruházásra van szükség a vállalkozások és a háztartások energiaköltségeinek csökkentése érdekében.
Bár intézményközi megállapodás nem született, von der Leyen elnök megígérte, hogy a következő EU-Tanács alkalmával javaslatokat terjeszt elő a lehetséges piactervezési változtatásokra.
A digitális szektor fellendítése
Ami a technológiai szektort illeti, az ötlet az, hogy ez a piaci integráció gerincévé váljon, digitális politika segítségével segítve a vállalatokat a határokon átnyúló zökkenőmentes működésben. A digitális hálózatokról szóló törvény központi jelentőségű, és célja, hogy felgyorsítsa a távközlési beruházásokat, és lehetővé tegye a nagyobb konszolidációt, hogy az európai szolgáltatók elérhessék a globális versenyhez szükséges mértéket. Az elfogadására vonatkozó határidőket várhatóan a 2026. márciusi ütemterv tartalmazza.
A vezetők megállapodtak abban is, hogy előmozdítják az Európai Üzleti Pénztárcát, egy egységes digitális azonosító rendszert, amely lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy egy csatornán keresztül lépjenek kapcsolatba az összes tagállam hatóságaival.
A Bizottság egy szélesebb körű technológiai szuverenitási csomagot is készít, amely magában foglalja a tervezett Chips Act 2.0-t, valamint a felhő és mesterséges intelligencia fejlesztési törvényt.
Egy másik prioritás a számítástechnikai infrastruktúra bővítése. A meglévő mesterségesintelligencia-gyárakat nagyszabású mesterségesintelligencia-ökoszisztémákká, gyakran mesterségesintelligencia-gigagyárakká fejlesztik, és a kezdeti lépések 2026 közepére várhatók. E kezdeményezések célja, hogy javítsák a vállalatok és kutatók hozzáférését a nagy teljesítményű számítástechnikához, segítve az európai cégeket a fejlett technológiák gyorsabb fejlesztésében és bevezetésében.
Új kereskedelempolitikai cél
Az EU kereskedelmi modellje erősen gazdaságvezérelt. 2004 óta az EU kibővítette globális kereskedelmi hálózatát több mint 40 szabadkereskedelmi megállapodással (FTA) és mintegy 80 partnerrel. 2023-ban átlagos kereskedelmi nyitottsága elérte a GDP 141%-át.
Az elmúlt két évben az EU-n kívüli áru- és szolgáltatáskereskedelem az EU GDP-jének 20-25%-át tette ki. Az EU és az USA közötti összkereskedelem meghaladta az 1,68 billió eurót, míg a Kínával folytatott kereskedelem meghaladta a 845 milliárd eurót.
A kereskedelem azonban nem csak a gazdasági növekedésről szól. Ez is biztonság és rugalmasság. Az ukrán háborút követő világjárvány és energiaválság megmutatta, hogy a külkereskedelemre való túlzott támaszkodás sebezhetővé teszi a zavarokat és a geopolitikai feszültségeket.
A nemzetközi kereskedelem iránti nyitottság és annak gazdasági kitettségének csökkentése érdekében a Bizottság újragondolja Európa „kereskedelmi naivitását” azáltal, hogy a narratívát a tiszta liberalizációtól a stratégiai függetlenség felé tolja el. António Costa, az EU Tanácsának elnöke szerint „az ambiciózus és pragmatikus kereskedelempolitika (…) kollektív érdekünk”.
Európa a befejezett szabadkereskedelmi megállapodások ratifikációjának és végrehajtásának felgyorsításával, valamint a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodások kidolgozásának felgyorsításával tervezi bővíteni vállalkozásai piacra jutását. Az ellátási láncok és exportpiacok kockázatának csökkentésével és diverzifikálásával a Bizottság csökkenteni kívánja az egyetlen beszállítótól való függőséget, különösen a nyersanyag-, az energia- és a stratégiai technológiai ágazatokban.
Ez megerősíti az egységes piacot. „Az egységes piacon belüli korlátozások (…) nagyon megnövekedtek a különféle fejlemények miatt, de ezek egyike a tagállamokból érkező sokkal erősebb szabályozás” – mondta Ericsson. A belső szabályok egyszerűsítésével a Bizottság kezelni fogja a piaci torzulásokat, megkönnyíti az EU-n belüli kereskedelmet, és megszünteti a defenzív kereskedelmi intézkedéseket, amelyek felaprózzák az egységes piacot, vagy aránytalanul előnyben részesítik az ipari óriásokat.
