Ezek az önkéntesek azon a küldetésen dolgoznak, hogy megmentsék az Alföldet az elsivatagosodástól.
Nagyapáti Oszkár alföldi földjén felmászik egy homokos gödör fenekére, és kezével a talajba ásva az utóbbi években felgyorsuló visszahúzódásban lévő talajvíz jelét keresi.
„Sokkal rosszabb, és évről évre egyre rosszabb” – mondja, miközben a zavaros folyadék lassan beszivárog a lyukba. „Hová tűnt annyi víz? Hihetetlen.”
Nagyapáti aggodalommal figyelte, ahogy a dél-magyarországi régió, amely egykor fontos mezőgazdasági helyszín volt, egyre kiszáradt és szárazabbá válik. Ahol egykor különféle kultúrnövények és füvek borították a táblákat, ma már széles talajrepedések és növekvő homokdűnék vannak, amelyek inkább a Szahara-sivatagra, mint Közép-Európára emlékeztetnek.
Mi áll Magyarország feltörekvő „félszáraz” régiója mögött?
A Homokhátság néven ismert régiót egyes tanulmányok félszáraznak írják le – ez a megkülönböztetés Afrika egyes részein, az amerikai délnyugati vidékeken vagy az Ausztrál Outbackben gyakoribb –, és nagyon kevés eső, kiszáradt kutak és egyre mélyebbre süllyedő talajvíz jellemzi.
A European Countryside című tudományos folyóiratban 2017-ben megjelent cikkükben a kutatók „az éghajlati változások, a helytelen földhasználat és a nem megfelelő környezetgazdálkodás együttes hatását” említették a Homokhátság kiszáradásának okaként, amely jelenséget a lap egyedülállónak nevez a kontinens ezen részén.
Azok a mezők, amelyeket a korábbi évszázadokban rendszeresen elöntött a Duna és a Tisza, az éghajlatváltozással összefüggő aszályok és a rossz vízmegtartási gyakorlat kombinációja miatt szinte alkalmatlanná váltak a növénytermesztésre és a vadon élő állatok számára.
A „vízvédők” küldetést teljesítenek, hogy megmentsék a régiót
Most egy csapat gazdálkodó és más önkéntesek Nagyapáti vezetésével próbálják megmenteni a régiót és földjeit a teljes kiszáradástól egy Magyarországról híres erőforrással: a termálvízzel.
„Gondoltam, hogy mit lehetne tenni, hogyan lehetne visszahozni a vizet, vagy valahogy vizet teremteni a tájban” – mondja Nagyapáti. „Volt egy pont, amikor úgy éreztem, hogy elég. Valóban véget kell vetnünk ennek. És itt kezdtük el a projektünket, hogy elárassunk néhány területet, hogy a víz a síkságon maradjon.”
Az önkéntes „vízgondnokok” csoportjával együtt Nagyapáti tavaly kezdett tárgyalni a hatóságokkal és egy helyi termálfürdővel, abban a reményben, hogy a fürdő túlfolyó vizét – amely rendszerint kihasználatlanul ömlik a csatornába – az ő földjeikre irányítják. A termálvizet nagyon mélyen a föld alól nyerik.
Használható-e a termálvíz a természetes áradások utánzására?
A vízvédők terve szerint a lehűtött és megtisztított vizet egy 2,5 hektáros mélyföld elöntésére használnák fel – ezzel a természetes áradási ciklust utánozva, amellyel a folyók csatornázása véget ért.
„Ha az árvíz befejeződik és a víz levonul, 2,5 hektárnyi vízfelület lesz ezen a területen” – mondja Nagyapáti. „Ez egészen megdöbbentő látvány lesz száraz régiónkban.”
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2024-es tanulmánya kimutatta, hogy a régióban a szokatlanul száraz felszíni levegőrétegek megakadályozták, hogy az érkező viharfrontok csapadékot termeljenek. Ehelyett a frontok eső nélkül haladnának át, és erős szelet eredményeznének, amely még tovább szárította a felső talajréteget.
A mesterséges áradás mikroklímát is létrehozhat
A vízvédők azt remélték, hogy bizonyos területek mesterséges elöntésével nem csak a talajvíz szintjét emelik, hanem a felszíni párolgás révén olyan mikroklímát is kialakítanak, amely növeli a páratartalmat, csökkenti a hőmérsékletet és a port, és pozitívan hat a közeli növényzetre.
Tóth Tamás magyarországi meteorológus szerint az ilyen vizes élőhelyeknek a környező klímára gyakorolt lehetséges hatásai miatt a vízvisszatartás „egyszerűen a kulcskérdés az elkövetkező években és az elkövetkező nemzedékek számára, mert úgy tűnik, hogy a klímaváltozás nem áll meg.
„A légkör tovább melegszik, és ezzel együtt a csapadék eloszlása szezonálisan és éves szinten is nagyon hektikussá vált, és a jövőben várhatóan még hektikusabb lesz” – mondja.
„Hatalmas boldogság”: A vízvédők a terveket megvalósítják
Egy újabb forró, száraz idei nyarat követően a vízvédők egy sor zsilipet elzártak egy csatorna mentén, és a fürdő újrahasznosított vize lassan gyűlni kezdett az alacsonyan fekvő mezőn.
Néhány hónap elteltével a mező majdnem megtelt. Nagyapáti december elején a terület mellett állva azt mondja, hogy a kialakult sekély mocsár „ránézésre nagyon kicsinek tűnhet, de óriási boldogságot okoz itt a sivatagban”.
Azt mondja, a hozzáadott víz nagyjából 4 kilométeres körzetben „hatalmas hatással lesz” „nem csak a növényzetre, hanem a talaj vízháztartására is. Reméljük, hogy a talajvíz szintje is emelkedni fog”.
Magyarország aszályügyi munkacsoportot nevezett ki
A tartós aszályok az Alföldön elsivatagosodással fenyegetnek, amely folyamat a nagy meleg és a kevés csapadék miatt visszahúzódik a növényzet. Az időjárás által károsított termés jelentős csapásokat mért az ország teljes bruttó hazai termékére, ezért Orbán Viktor miniszterelnök idén bejelentette, hogy a probléma kezelésére „szárazságügyi munkacsoportot” hoznak létre.
Miután a vízőrök először próbálták enyhíteni a területükön egyre súlyosbodó problémát, elmondták, hogy észrevehető javulást tapasztaltak a talajvízszintben, valamint a növény- és állatvilág növekedését tapasztalták az árvízi helyszín közelében.
A több mint 30 önkéntesből álló csoport szeretné kiterjeszteni a projektet egy újabb elárasztott mezővel, és reméli, hogy erőfeszítéseik másokat is hasonló cselekvésre ösztönözhetnek a legértékesebb erőforrás megőrzése érdekében.
„Mindenki számára példaértékű lehet ez a kezdeményezés, egyre több ehhez hasonló erőfeszítésre van szükség” – mondja Nagyapáti. „A fürdő vizét visszatartottuk, de bármilyen víz visszatartása, legyen szó faluról vagy városról, óriási lehetőség a vízpótlásra.”
