Az Európai Unió pénzügyi forrásokat fordít Európa legnagyobb ismert ritkaföldfém-projektjére, hogy csökkentse Kínától való függőségét a kritikus nyersanyagok tekintetében. De hogyan fenyegeti ugyanaz az EU jogi kerete ezt a stratégiai nyomást?
Alapvető feszültség áll az LKAB Per Geijer észak-svédországi ritkaföldfém-bányájának EU általi támogatásában. Az EU fel akarja gyorsítani a zöld- és iparpolitikája szempontjából kritikus projekteket. Szigorú környezetvédelmi és őslakosjogi törvényei lassíthatják vagy blokkolhatják ezeket az erőfeszítéseket, különösen az engedélyezési követelmények, a biológiai sokféleség védelme és a számi jogok kötelezettségei miatt.
Az LKAB Kiruna melletti Per Geijer betéte „stratégiai projekt” státuszt kapott a kritikus nyersanyagokról szóló uniós törvény (CRMA) értelmében, így jogosulttá válik az EU által támogatott kölcsönök, garanciák és egyéb kockázatcsökkentési eszközök igénybevételére. A kijelölés célja az elektromos járművekhez, szélturbinákhoz és a védelemhez nélkülözhetetlen anyagok hazai bányászatának felgyorsítása.
Ezt a kiemelt projektet azonban most lelassítják az EU szigorú környezetvédelmi és jogokon alapuló törvényei, amelyek még a Brüsszel által Európa technológiai fejlődéséhez elengedhetetlennek ítélt projektek számára is elmozdíthatatlan akadályt jelentenek.
EU-finanszírozás, politikai nyomás és stratégiai státusz
A Per Geijer projekt központi szerepet játszik az EU nyersanyag-autonómiájára irányuló törekvésében. A CRMA értelmében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ra a stratégiai nyersanyagok legalább 10%-át a blokkon belül bányászják, 40%-át pedig belföldön dolgozzák fel.
E célok elérése érdekében az EU olyan pénzügyi eszközökön keresztül folyósítja a támogatást, mint az Invest EU, az Innovációs Alap és az Európai Beruházási Bank hitelezése. Közel hárommilliárd eurós stratégiai finanszírozást jelentettek be olyan bányászati, feldolgozási és újrahasznosítási projektekre, amelyek csökkentik a kínai ellátási láncoktól való függőséget, és Észak-Svédországot jelölték meg kiemelt régióként.
Per Geijer stratégiai projektként való kijelölése politikai és pénzügyi jelzésként hat. Javítja az EU által támogatott finanszírozáshoz való hozzáférést, csökkenti a befektetési kockázatot, és lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy prioritásként kezeljék a projektet az engedélyezés során. Uniós értelemben úgy kezelik, mint az Unió közérdekét.
A pénzügyi és politikai támogatásnak ez a kombinációja a bányászat nyaktörő sebességű felgyorsítását célozza. A törvényi előírások azonban mindent megállíthatnak.
Környezetvédelmi törvény: nincs kivétel vagy hivatkozás
Annak ellenére, hogy a projekt fontos, az LKAB-nak továbbra is teljes körű környezetvédelmi engedélyre van szüksége a svéd környezetvédelmi törvénykönyv szerint, amely az EU környezetvédelmi törvényeinek egyik legszigorúbb változata.
A folyamat részletes és időérzékeny hatásvizsgálatokat igényel a vízre, a biológiai sokféleségre, a szennyezésre, a zajra és az éghajlatra. Ezeket az értékeléseket a svéd tartományi és környezetvédelmi bíróságnak kell felülvizsgálnia. Mindegyik szakasz késedelmet és fellebbezést okozhat, amely évekig is eltarthat.
EU-szinten a környezeti hatásvizsgálati irányelv, valamint az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelv teljes mértékben alkalmazandó. Ezek a szabályok a Natura 2000 területeket és a veszélyeztetett fajokat védik, és nem vonhatók félre csak ipari vagy stratégiai okokból.
Míg az uniós finanszírozás agresszíven előmozdítja a Per Geijerhez hasonló projekteket, az EU környezetvédelmi joga eszközöket ad a bíróságoknak, a hatóságoknak és a civil társadalomnak, hogy azonnal, sőt néha határozatlan időre leállítsák ezeket.
Őslakosok jogai: fontos jogi szempont
A jogi feszültség tovább folytatódik a számi bennszülött lakossággal fennálló földhasználati konfliktusokkal. A Per Geijer lelőhely átfedésben van a hagyományos rénszarvastartási területekkel, ami Svédország alkotmánya, az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a kisebbségi jogok védelmére és az értelmes részvétel biztosítására vonatkozó uniós törvények szerinti kötelezettségeket vált ki.
Ezek a jogi követelések ütköznek a CRMA sürgős felhívásával, hogy engedélyezzék a gyorsítást. Jogi szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az olyan szabványok védelme, mint a szabad és tájékozott beleegyezés, szinte lehetetlen a gyorsított, uniós finanszírozású projektek könyörtelen nyomása alatt.
Kiruna jelenleg annak a nagy téttel bíró tesztnek a középpontjában áll, amit a kutatók az EU „zöld megállapodásának” nevezett paradoxonnak neveznek: az éghajlat által vezérelt ipari ambíció azonnali cselekvést igényel, de ütközik a föld, a biológiai sokféleség és az őslakos kultúra erős jogi védelmével.
A kritikus nyersanyagokról szóló törvény zászlóshajója
Per Geijer egy nagyobb, EU által támogatott LKAB értéklánc része, amely magában foglalja a ritkaföldfém-kitermelést a malmbergeti vasérctermelésből, valamint a feldolgozást egy luleåi ipari központban. Mindhárom projektet stratégiai projektnek minősítették a CRMA értelmében, és koordinált engedélyezésben részesülnek, valamint jobb hozzáférést biztosítanak az EU-hoz kapcsolódó finanszírozáshoz.
A határok egyértelműek. A stratégiai státusz nem ad engedélyeket, nem gyengíti a környezetvédelmi szabványokat, és nem írja felül a jogvédelmet. Az Európai Bizottság visszavonhatja a kijelölést, ha a fenntarthatósági kritériumok nem teljesülnek, vagy ha a projektek nem teljesítik az ígéreteket.
Ennek eredményeként az uniós finanszírozás és a Stratégiai Projekt címke ellenállhatatlan lendületet ad a bányászatnak, de az EU környezetvédelmi és jogi törvényei megalkuvást nem ismerő jogi akadályokat állítanak elő, megalapozva az őrlést, az évekig tartó késéseket, amikor a sebesség kritikus.
Strukturális ütközés az EU-politikán belül
Az uniós intézmények azzal érvelnek, hogy a hazai ritkaföldfém-bányászat elengedhetetlen. A kereslet várhatóan több mint ötszörösére növekszik 2030-ra, és Európa továbbra is túlnyomórészt a Kínából származó importtól függ.
Az EU jogrendje ugyanakkor az elővigyázatosság, a környezetvédelem és a jogokon alapuló kormányzás elvén épül fel. Ezek az elvek erős jogi befolyást adnak az új bányák ellenzőinek, még akkor is, ha a projekteket Brüsszel pénzügyileg és politikailag támogatja.
A Per Geijer projekt eredménye megmutatja, hogy az EU képes-e egyesíteni a finanszírozás által vezérelt stratégiai autonómiát a zöld megállapodást alátámasztó szigorú környezetvédelmi és jogi normákkal.
Jelenleg Kiruna egy mélyebb, sürgősebb problémát tár fel: az EU versenyfutást folytat a bányászati projektek felgyorsítása érdekében, amelyeket saját törvényei lassítanak.
