Európának megvan az ereje ahhoz, hogy globálisan érvényesüljön, de nem használja ki következetesen – írja Krista-Marija Läbe.
Európában sok okunk van arra, hogy büszkék legyünk magunkra.
Mi vagyunk a felvilágosodás és az egyetemes emberi jogok kontinense. Egy kontinens, ahol sok ember jólétben él, a legtöbben pedig méltóságban és szabadságban élnek.
Az Európai Unióval olyan rendszer jött létre, amely a konfrontáció helyett együttműködést tesz lehetővé. És mégis újra el kell kezdenünk úgy gondolni Európára, mint valami nagyobbra, mint amit az EU jelenlegi formájában megenged.
Mert szükségünk van egy erős és egységes Európára, amely meg tudja tartani magát a globális színtéren.
Európának mindeddig nem sikerült megtalálnia a megfelelő válaszokat az orosz agresszióra, a kínai gazdasági fenyegetésekre és az amerikai irracionalitásra.
Íme egy koktél három összetevőből álló megoldáshoz:
Gondolkodásmód: Európának végre hinnie kell önmagában
A „megfelelő gondolkodásmód kialakítása” úgy hangozhat, mint egy önsegítő útmutató tanácsa, de ha valamelyik kontinensnek szüksége van rá, az mindenképpen Európa.
Az EU a világ második legnagyobb gazdasági hatalma, 27 ország 451 millió lakosának ad otthont, világelső a kutatás és a tudomány területén, rendelkezik atomhatalommal, mintegy 1,5 millió katonával és egy olyan politikai rendszerrel, amelyet eredetileg arra terveztek, hogy Európa súlyt adjon a világ színterén.
Ám ahelyett, hogy ebből merítene erőt, az EU ismételten lekicsinyli magát – még egy olyan gazdaságilag megingott maffiaállam mellett is, mint Oroszország.
Az elakadt bővítési folyamat, az egyhangúság elve miatti ismétlődő akadályok és a befagyott orosz eszközök eddigi kihasználatlansága feltárja az EU jelenlegi formájában rendszerszintű korlátait.
De megreformálható az unió, új tagok vehetők fel, újragondolható az európai védelem, és megújítható az Európába vetett hit. Ukrajnát végre el kell ismerni ennek a közösségnek a részeként.
Sehol – sem Brüsszelben, sem Berlinben – nem védik olyan bátran az Európai Unió, az egyetemes emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság eszméjét, mint az ukrán katonák a több mint 1000 kilométeres frontvonalon.
Ukrajna Európa, mert megvédi Európát.
Kapcsolódás: Európának tanulnia kell Ukrajnától
A berlini áramellátás elleni támadás az év elején megmutatta, hogy Németország milyen rosszul felkészült a kritikus infrastruktúra elleni támadásokra.
Míg a német fővárosban közel egy hétbe telt az ellátás helyreállítása, addig Ukrajnában még folyamatos ágyúzás mellett is nagyon rövid időn belül sikerül kijavítaniuk a kimaradásokat.
Négy év rendszeres támadások után a lakosság felkészült: a generátorok és az árambankok már régen alapfelszerelésekké váltak.
Még most is, a legutóbbi orosz sztrájkokat követő jelenlegi energiaválság közepette is éjjel-nappal dolgoznak az ukrán energiamérnökök egy humanitárius katasztrófa megelőzésén.
Ukrajna megmutatja, hogy a kritikus infrastruktúrák nemcsak jobban védhetők, hanem gyorsabban is javíthatók, és hogyan lehet szisztematikusan felkészíteni a társadalmat a vészhelyzetekre.
A leglenyűgözőbb azonban a civil társadalom, az ipar, a védelmi szektor és a politika közötti kölcsönhatás. Ez a szoros, az egész társadalomra kiterjedő együttműködés erősíti a rezilienciát és a tudástranszfert, és lehetővé teszi a védelmi képességek gyors kiépítését – amikor a politika irányt szab, a civil társadalom adományokat mozgósít, a civil ipar pedig innovációt és termelést biztosít a védelmi szektor számára.
Ily módon Ukrajna nemcsak kiterjedt katonai szakértelmet fejlesztett ki, hanem hatékony képességeket is kifejlesztett a dezinformációs kampányok, a kibertámadások, a kémkedés és a szabotázs ellen. Ez az egyik oka annak, hogy Ukrajna csaknem tizenkét éve képes ellenállni az orosz agressziónak.
Prioritás: Európának arra kell összpontosítania, ami számít
Oroszország hosszú háborúra való felkészülése és az európai államok elleni hibrid támadásainak kiterjesztése egybeesik egy olyan EU-val, amely Grönlandról szóló területi vitákkal és Kína gazdasági kihívásaival is küzd.
Annál is inkább, miért van sürgősen szükség a stratégiai prioritások meghatározására.
Ebben a bonyolult helyzetben sem az orosz agressziót, sem az Ukrajna támogatását nem szabad szem elől téveszteni. Számos uniós tagállam egyre inkább elhelyezi a hangsúlyt Ukrajnáról saját védelme felé. Ez érthető, mivel az európai védelem évtizedek óta elhanyagolt, és továbbra is sokkal gyengébb, mint az Egyesült Államoké, Oroszországé vagy Kínáé.
Mindazonáltal józan értékelésre van szükség: Európa legjobb esélye Oroszország hatékony elrettentésére, ha következetesen támogatja Ukrajnát.
Az Európai Unió egésze csak akkor maradhat fenn, ha Oroszországot megállítják ott.
Európa jelenleg éppen eleget tesz Ukrajnának ahhoz, hogy továbbra is megvédje magát – de nem elég ahhoz, hogy visszaszorítsa Oroszországot.
Ez a stratégia azzal a kockázattal jár, hogy Oroszország újonnan kibővített ipari kapacitásait, különösen a dróntechnológiában fogja felhasználni, hogy a háborút Ukrajnán túl más európai országokra is kiterjessze. Európa nincs erre felkészülve. Egy ilyen forgatókönyv kockázatai és költségei pedig sokszorosan magasabbak lennének, mintha most határozottan, teljes ipari erővel biztosítanák Ukrajnának azokat az eszközöket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy hatékonyan szálljon szembe Oroszországgal.
Ez kényelmetlen kérdéseket vet fel: Szükség van-e valahol Európában légvédelmi rendszerre sürgősebben, mint Ukrajnában?
Valóban sürgősebben van szükség tankokra, drónokra, vadászrepülőgépekre vagy cirkálórakétákra?
Nem kellene megállítani Oroszországot Ukrajnában, mielőtt esélyt kapna egy másik ország megtámadására?
2026-ban Európa visszanyeri önbizalmát, és gazdasági erejét nemcsak a kül- és biztonságpolitikai érdekek megfogalmazására, hanem azok érvényesítésére használja fel.
Ukrajnát nem segélyezettnek kell tekinteni, hanem stratégiai partnernek a saját érdekünkben.
Csak gondolkodásmódra, kapcsolódásra és prioritásokra van szükség – ez a koktél 2026-ra.










