„Erősen indokolt a folyamatos optimizmus a földönkívüli élet lehetőségével kapcsolatban” – mondta a tanulmány egyik szerzője.
Egy új kutatás szerint a Szaturnusz legnagyobb holdja latyakos jégrétegeket tartalmaz, nem pedig hatalmas folyékony tengert a NASA szerint.
Megkérdőjelezi a Szaturnusz Titán holdjának felszíne alatt rejtett óceánról szóló évtizedes elméletet.
A Nature folyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerint a hatalmas földalatti óceán helyett a Titán a sarkvidéki tengeri jegéhez vagy vízadó rétegeihez hasonló mély jégrétegeket és latyakréteget tartalmazhat. A felfedezés azt sugallja, hogy ezekben a rétegekben folyékony vízzsebek létezhetnek – olyan környezetben, ahol az élet esetleg túlélhet.
A NASA Jet Propulsion Laboratory kutatói újra megvizsgálták a Cassini űrszonda által évekkel ezelőtt gyűjtött adatokat, és olyan következtetésekre jutottak, amelyek ellentmondanak a széles körben elfogadott óceánelméletnek.
„Egy nyílt óceán helyett, mint amilyen itt a Földön van, valószínűleg inkább az északi-sarkvidéki tengeri jeget vagy vízadókat vizsgálunk, amelyek hatással vannak arra, hogy milyen típusú életet találhatunk, de a tápanyagok, az energia elérhetőségére és így tovább” – mondta Baptiste Journaux, a Washingtoni Egyetem adjunktusa, a tanulmány társszerzője.
Journaux megjegyezte, hogy minden életforma valószínűleg mikroszkopikus méretű, hozzátéve, hogy „a természet többször is sokkal nagyobb kreativitásról tett tanúbizonyságot, mint a legfantáziadúsabb tudósok”.
Nem észleltek életjeleket a 3200 mérföldes Titánon, amely a Naprendszer második legnagyobb holdja. A ködös légkörbe burkolt Titán a Földön kívül az egyetlen olyan világ, amelynek felszínén folyadék található, bár -297 Fahrenheit-fok körüli hőmérsékleten ez a folyadék metán, nem víz, tavakat képezve és esőként hullva.
Noha a teljes óceán hiánya visszalépésnek tűnhet az életkeresésben, a kutatók szerint valójában kiszélesíti a lehetőségeket. „Bővíti azon környezetek körét, amelyeket lakhatónak tarthatunk” – mondta Ula Jones, az UW végzős hallgatója Journaux laboratóriumában, aki a tanulmányon dolgozott.
A kutatók azt találták, hogy a Titán édesvízi zsebei elérhetik a 21 Celsius-fokot.
A tápanyagok jobban koncentrálódnának ezekben a kis vízmedencékben, ami gazdagabb életkörülményeket teremtene, mint amit egy híg óceán biztosítana. Ha létezik élet a Titánon, akkor a Föld sarki ökoszisztémáihoz hasonlíthat.
Dinamikus belső tér
A vezető szerző, Flavio Petricca, a JPL posztdoktori munkatársa szerint a Titán felszín alatti vize a múltban megfagyhatott, és most olvadhat, vagy a Hold hidroszférája fokozatosan szilárd állapotba kerül.
A számítógépes modellek azt mutatják, hogy ezek a jég-, latyak- és vízrétegek több mint 340 mérföld mélyre nyúlnak el. Egy körülbelül 100 mérföld vastag külső jéghéj takarja be a latyakrétegeket és a vízmedencéket, amelyek további 250 mérföldre nyúlnak le.
Az áttörést a Szaturnusz gravitációjának a Titánra gyakorolt hatásának jobb elemzése hozta meg. Mivel a Titán árapályosan a Szaturnuszhoz van kötve – mindig ugyanazt az arcát mutatja a bolygónak –, a Szaturnusz gravitációs vonzása deformálja a Hold felszínét, és akár 30 láb magas kidudorodásokat hoz létre.
2008-ban a tudósok először azt javasolták, hogy a Titánnak hatalmas óceánnak kell lennie a felszín alatt, hogy lehetővé tegye az ilyen jelentős deformációt. Az új tanulmány azonban bevezet egy döntő részletet: az időzítést.
Petricca csapata 15 órás késést mért a gravitációs vonzás csúcsa és a Titán felszínének emelkedése között. Mint egy kanál keverő mézet, több energiára van szükség egy sűrű, viszkózus anyag mozgatásához, mint a folyékony vízhez. A folyékony óceán azonnal reagálna, magyarázta Petricca, de a késés latyakos jégbelsőt jelez folyékony vízzsákokkal.
„Senki sem számított nagyon erős energiaeloszlásra a Titán belsejében. Ez volt a füstölgő pisztoly, ami azt jelezte, hogy a Titán belseje eltér attól, amit a korábbi elemzésekből kikövetkeztettek” – mondta Petricca.
A Journaux bolygókrio-ásványfizikai laboratóriuma az UW-ben segített megalapozni az eredményeket a Titán mélyén fellelhető extrém nyomások szimulálásával.
„A Titán vizes rétege olyan vastag, a nyomás olyan hatalmas, hogy a víz fizikája megváltozik. A víz és a jég másképpen viselkedik, mint a tengervíz itt a Földön” – mondta.
A szkepticizmus megmarad
A Római Sapienza Egyetem Luciano Iesst, akinek korábbi tanulmányai a Cassini adatok felhasználásával rejtett óceánt jeleztek a Titánnál, nem győzték meg a legújabb eredmények.
Noha „bizonyára érdekes, és újabb vitákat fog ösztönözni… jelenleg a rendelkezésre álló bizonyítékok nyilvánvalóan nem elégségesek ahhoz, hogy kizárják a Titánt az óceáni világok családjából” – mondta Iess az AP-nak küldött e-mailben.
A NASA tervezett Dragonfly-küldetése – amely egy helikopter-típusú repülőgépet tartalmaz, amelyet még ebben az évtizedben indítanak el a Titánra – várhatóan pontosabb képet ad a Hold belsőségéről. Journaux ennek a csapatnak a tagja.
A küldetésnek 2034-ben kell megérkeznie a Titánhoz, és ez lesz a Földön kívül a második repülő jármű egy másik világon, az Ingenuity, a Mars-helikopter után. A Dragonfly felszíni megfigyelései azt remélik, hogy többet megtudnak arról, hol lappanghat az élet, és mennyi víz állhat rendelkezésre az élőlények számára. Journaux tagja ennek a küldetési csapatnak.
A Titán csatlakozik a többi holdhoz, amelyekről azt gyanítják, hogy víz rejtőzik a felszínük alatt. A Jupiter Ganymedes holdja valamivel nagyobb, mint a Titán, és földalatti óceánja is lehet. A Szaturnusz Enceladusa és a Jupiter Európája is vízi világnak számít, fagyott kéregükből gejzírek törnek ki.
A Szaturnusznak 274 ismert holdja van, a legtöbb a Naprendszerben.
A Cassini-misszió 1997-ben kezdődött, és csaknem 20 évig tartott, és a gyűrűs bolygó körül keringett és holdjait tanulmányozta, mielőtt 2017-ben szándékosan belemerült volna a Szaturnusz légkörébe.
