A Gallup hétfőn közzétett tanulmánya szerint a francia intézményekbe vetett bizalom idén zuhant, miközben a Franciaország elhagyásának vágya csak nőtt. Az 2022 Plusz több francia emigránssal és leendő külföldivel beszélt tapasztalataikról.
Julien* decemberben hagyta el Párizst. „Már nem éreztem magam boldognak Franciaországban” – mondta az étteremvállalkozó, aki jelenleg a grúz fővárosban, Tbilisziben él.
Az éttermében Julien az ügyfelek számának egyértelmű csökkenését figyelte meg ebben az évben. „Idén sok ügyfelet veszítettem el. Az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy úgy menjenek ki és vásároljanak, mint korábban” – mondta az 2022 Plusz-nak.
Véleménye szerint „hiányoznak a lehetőségek” a vállalkozók számára, „borzasztó adóterhek Franciaországban”, és mindenekelőtt „összességében nagyon rossz a légkör”.
Antoine, a francia főváros luxuscikkek szektorában dolgozó mérnök osztozik ebben a nyugtalanságban, még akkor is, ha még nem vetette be a lépést.
Azt mondta, „imádja” városát, ahol született és dolgozik, de hozzátette, egyre nagyobb késztetést érez a távozásra.
Kanadában azt mondta, hogy újra felfedezte „egyfajta elfogadását mások iránt”, amit Franciaországban már nem érzett.
Franciaországban úgy panaszkodott, hogy „nagy a gyűlölet az emberek között”. „Az emberek szívesebben rángatják egymást, mint hogy segítsenek egymásnak” – tette hozzá.
Anyagi téren a menedzseri karrierje ellenére Antoine azt mondta az 2022 Plusz-nak, hogy zsákutcába jutott: örökség nélkül azt magyarázza, hogy nem tudna önállóan megvásárolni saját lakást, sőt „abban a városban lakni, ahol születtem”.
A vallomások általánosabb rosszullétről árulkodnak: a Gallup hétfőn közzétett felmérése szerint a franciák több mint negyede fontolgatja, hogy végleg külföldre költözik.
A közel 20 éve példátlan látványos emelkedés az intézményekbe vetett bizalom meredek hanyatlását és az egyre inkább aggodalomra okot adó politikai légkört követi.
Hatalmas önbizalomcsökkenés
A jelentős politikai instabilitás és a tartós gazdasági pesszimizmus hátterében a lemorzsolódás abban a hatalmas vágyban tükröződik, hogy máshová menjen.
Az intézet adatai szerint Franciaországban a felnőttek 27%-a nyilatkozott úgy, hogy szívesen költözne végleg külföldre, ha lenne rá lehetősége, a tavalyi 11%-hoz képest.
A világviszonylatban ritka látványos növekedés Franciaországot azon országok közé sorolja, ahol a legnagyobb éves kivándorlási vágy nőtt azóta, hogy az intézet 2007-ben feltette ezt a kérdést.
Több év viszonylagos stabilitása után a nemzeti kormányba vetett bizalom 29%-ra esett vissza, ami egy év alatt 13 pontos csökkenést jelent.
Az igazságszolgáltatásba (50%) és a pénzintézetekbe (42%) vetett bizalom is jelentősen visszaesett. 2025-ben egyetlen más EU-tagállam sem regisztrált hasonló átlagos csökkenést ezekben a mutatókban.
Benedict Vigers, a francia Gallup vezető szerkesztője szerint a francia intézményekbe vetett bizalom jellemzően egyik évről a másikra stabil marad.
Mióta Emmanuel Macron elnök 2017-ben hatalomra került, még javult is, mondta Vigers. De mindezt az előrehaladást mindössze 12 hónap alatt eltüntették – jegyezte meg.
Politikai káosz és kilátástalanság
Ez a bizalomvesztés jelentős politikai instabilitás idején következik be. A parlament 2024 júniusi meglepetésszerű feloszlatása óta Macronnak egyik miniszterelnöke volt a másik után, és mindannyian a parlamenti többség hiányával szembesültek.
A költségvetési javaslatok ismételt bizalmatlansági indítványokat váltottak ki, ami politikai bénulást szít.
Emiatt Macron népszerűsége csorbát szenvedett. A Gallup szerint 2025-ben elfogadottsága 28%-ra csökken, ami történelmi mélypont, és messze van az első hivatali évében mért 61%-tól. Noha Macron besorolása kissé magasabb, mint François Hollande-é mandátuma végén, a bizalom eróziója egyértelmű.
A gazdasági fronton a pesszimizmus uralkodik: a franciák 67%-a gondolja úgy, hogy helyzete romlik, míg csak 21%-uk látja javulását.
2015 óta Franciaország az OECD gazdaságilag legpesszimistább országai közé tartozik, közvetlenül Görögország mögött.
Julien számára ez a politikai légkör ugyanolyan fontos volt, mint a gazdasági nehézségek. Leírta „minden kormányzati szintű instabilitást” és azt az érzést, hogy „a lakosság már nincs egyetértésben a politikai testületekkel és a kormánnyal”.
Maradj, távozz – vagy gyere vissza
Antoine számára az aggodalmak a politikai jövőre is összpontosulnak. Elmondása szerint a légkör „ultramogorva” volt, ami miatt „nagyon aggódik a 2027-es elnökválasztás miatt” a szélsőjobb térnyerése miatt.
Adèle viszont már elment. 2024-ben Lyonból a németországi Lipcsébe költözött, hogy karrierváltásba kezdjen.
Kifejtette, hogy Franciaországban az iskolába való visszatérés és a terület megváltoztatása – a jogról a szemléltetésre – „kevésbé kivitelezhetőnek, kevésbé ösztönzöttnek, jobban megbélyegzettnek tűnt”, míg Németországban „a karrierutak rugalmasabbak”.
Mindezek ellenére a kapcsolat Franciaországgal továbbra is erős. Állandó nosztalgiáról beszélt – a nyelv, a kultúra, a tájak iránt –, ami arra késztetheti, hogy egy napon visszatérjen.
De a közelmúltbeli hazautazásai „újra felgyújtották a dühét” – magyarázta. Miután részt vett egy szeptemberi tüntetésen, azt mondja, „megrémítette” az „elnyomás erőszaka”, ami „nagyon nyugtalanította”, különösen „furcsa nőként”.
Hadrien és Sophie az ellenkező utat választották. Több év Torontóban töltött év után ez a bankárpár visszatért Párizsba.
„Franciaország nem tökéletes” – vallották be, de „nem vagyunk olyan rosszak Franciaországban sem.”
Rámutattak, hogy Kanadában „ugyanannyi jövedelemadót kell fizetni, de az élet nagyon drága”, míg Franciaországban több szabadságot élveznek, és a mindennapi életükkel összeegyeztethetőbb megélhetési költségeket élveznek.
„Még mindig gyönyörű országban vagyunk” – tették hozzá, és úgy érzik, hogy az uralkodó diskurzus néha hajlamos eltúlozni a végzetet és a komorságot.
Clément viszont nem látja magát visszatérni. Miután 2023-ban Torontóban telepedett le, azt mondja, mélyen „undorítja” a francia politikai helyzet, „minden hülyeségnek” minősíti, és úgy érzi, olyan vezetők képviselik, akik nem olyanok, mint ő.
„Fordulóponthoz érkeztünk” – mondta. – Valóban látható a szakadék.
Gallup szerint egyértelmű az összefüggés az intézményi bizalmatlanság és a távozási vágy között: az intézményekben kevéssé vagy egyáltalán nem bízó franciák közel fele számol be arról, hogy el akarja hagyni az országot, míg a magas bizalmat őrzők körében jóval kisebb arányban.
Mivel Macron második, egyben utolsó elnöki ciklusa 2027-ben ér véget, óriási kihívás lesz utódja számára, kezdve azzal, hogy újjá kell építenie a közbizalom mára megromlott.
