A James Webb Űrteleszkóp és a NASA Chandra X-ray Obszervatóriumának adatai alapján készült kép a tudósok számára ritka, szemközti képet nyújt a galaxisok kölcsönhatásáról és egyesüléséről.
Egy lélegzetelállító új űrfelvétel két spirálgalaxist örökített meg egy lassított kozmikus ütközés kellős közepén, amelyek kék, piros és ezüst árnyalataiban világítanak.
A képen az NGC 2207 és IC 2163 galaxisok láthatók, amint egymás felé sodródnak, gravitációs táncba zárva.
Ennek létrehozásához a tudósok a James Webb Űrteleszkóp (JWST) által rögzített infravörös fényt rétegezték, amely a valaha volt legnagyobb és legerősebb űrtávcső, a NASA Chandra X-ray Obszervatóriumának röntgenmegfigyeléseiből pedig egyetlen képet készítettek.
A Földről szemből nézve a nagyobb galaxis, az NGC 2207 uralja a jelenetet, míg a kisebbik IC 2163 átfedi a külső szélét. Ahogy húzzák egymást, spirálkarjaik megcsavarodnak és megnyúlnak, és csillag- és gázáramok húzódnak ki az űrbe.
Egyes régiókban a gáz és a por összepréselődik – olyan körülmények, amelyek új csillagok születését idézhetik elő -, ami a tudósok szerint bonyolult „káoszhálót” hoz létre.
A képen a JWST középső infravörös adatai fehér, szürke és piros árnyalatokban jelennek meg, hidegebb port és anyagot követve a galaxismagokon és a spirálkarokon. Chandra kékkel látható röntgenadatai kiemelik a legenergiásabb régiókat.
A kozmikus ütközés egyike annak a négy Chandra-alapú képnek, amelyeket egy időben tettek közzé.
A többiben az NGC 6334, egy csillagkeletkezési terület, amelyet izzó gáz és por ívei jelzik, a szupernóva-maradvány G272.2-0.3, ahol a forró röntgensugárzást kibocsátó gáz egy táguló héjon keresztül terjed, és az R Aquarii, egy csillagrendszer, amelyben egy sűrű fehér törpe húzza ki a vörös anyagot a szomszédból.
A NASA szerint az ilyen összeolvadó galaxisok tanulmányozása fontos része a JWST küldetésének – hogy segítsen a tudósoknak pontosabb modelleket készíteni a galaxisok növekedéséről, fejlődéséről és végül egyesüléséről a kozmikus idő alatt.








