Brüsszel – Még négy év van hátra európai parlamenti mandátumuk lejártáig, az olasz balközép európai parlamenti képviselők már szakítanak Brüsszellel.
Az EU-negyed kávézóiban és pizzériáiban a „szép országba” való visszatérésüket tervezik – ezt a lépést csak súlyosbította az őszi regionális választások.
A baloldali Demokrata Párt (PD) képviselőinek szinte teljes megszállottsága a helyi politikával kapcsolatban egyre irrelevánsabbá teszi őket az Európai Parlamentben, ahol úgy látják, hogy súlyuk alattiak.
Annak ellenére, hogy a PD a szocialisták és a demokraták választmányának legnagyobb nemzeti csoportja, a PD gyakran túlszárnyalja a kisebb delegációkat, akik fegyelmezettebbek és jobban ismerik a brüsszeli gépezetet. (A helyzeten az sem segít, hogy az olaszok közül kettőt eltiltottak.)
Az S&D frakcióvezetőjének – jelenleg a spanyol Iratxe García Péreznek – a 2027-es félidős tisztújítás során esedékes megválasztása egy lakmuszpapír lesz, amely a szocialista párton belül a leginkább számít.
El kell jönnie egy pillanatnak, hogy az olasz baloldal feljebb lépjen, de Brüsszelben nyílt titok, hogy a PD nehézsúlyújait jobban érdeklik az itthoni hatalmi játszmák.
2007-es megalakulása óta a PD-t – jelenleg Giorgia Meloni miniszterelnök jobboldali olasz testvéreinek legnagyobb ellenzéki pártja – törzsi hadviselés, ideológiai megosztottság és személyiségi összeütközések sújtják.
Ez komoly felelősséget jelent a brüsszeli szocialista hatalmi harcokban, ahol a belső egység gyakran többet számít, mint a méret.
„A németek és a spanyolok kevesebben vannak, de ők többet számítanak” – mondta a PD egyik képviselője, aki a történetben idézett többiekhez hasonlóan névtelenséget kapott, hogy megsértse a bizalmat.
„A spanyol és német delegációval ellentétben a PD nem egységesen szavaz. Nem világos, hogy kinek válaszolnak” – visszhangozta egy nem olasz szocialista párt bennfentese.
Az Olaszországban hírnevet szerzett parti életfogytig tartó börtönbírókat úgy tekintik, mint akik nem érintkeznek egy olyan városban, amely a műszaki szakértelemmel és a kulisszák mögötti külföldi kollégákkal való zsivajlással gazdagodik.
„A PD-nek három vagy négy mikrocsoportja van a küldöttségen belül, és azt látjuk, hogy egyeseknél feszültségek vannak (pártvezetővel) Elly Schleinnel” – mondta egy másik delegáció szocialista EP-képviselője.
A kritikusok szerint az olasz balközép európai parlamenti képviselők többsége több időt tölt a hazai választókerületekben való kereskedéssel, mint a brüsszeli hatalmi központok ritka hátsó helyiségeiben. Csak maroknyinak van állandó lakása az EU fővárosában – szögezte le egy másik PD bennfentes.
„Úgy tűnik, hogy az új európai parlamenti képviselők kölcsönadtak az Európai Parlamentnek” – mondta David Allegranti, olasz újságíró és PD-szakértő. „Egyéves kihelyezésre volt szükségük, de visszatérnek az idei regionális választásokra – és esetleg a 2027-es országos szavazásra” – tette hozzá.
Olyan mértékű politikai machinációjuk, hogy visszatérjenek a nemzeti politika frontvonalába, hogy az Il Foglio olasz napilap a PD brüsszeli alakulatát Monte Cristo grófjával, Alexandre Dumas karakterével hasonlította össze, aki éveken át tervezte szökését (és bosszúját) egy börtöncellából egy sziklás erődszigeten.
De Dumas hősével ellentétben az EP-képviselők nem bosszút állnak. Vissza akarnak vezetni a politikai relevanciához.
Az első, és eddig az egyetlen PD képviselő, aki elhagyta Brüsszelt, Matteo Ricci, aki szeptember 28-án és 29-én indul a helyi választásokon a közép-olaszországi Marche régióban.
Antonio Decaro, a PD nagyérdemű és Bari volt polgármestere, az Európai Parlament Környezetvédelmi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának elnöke bejelentette, hogy ősszel indul szülőföldje Puglia régiójának elnöki posztjáért.
Ha megnyeri a választást, párttársa, a Schlein-hű Annalisa Corrado a favorit, aki elfoglalhatja posztját az Európai Parlament nagyhatalmú környezetvédelmi bizottságának élén.
A PD több bennfentese szerint más nagyok, mint Firenze volt polgármestere, Dario Nardella és Emilia-Romagna volt kormányzója, Stefano Bonaccini a pletykák szerint megpróbálnak visszatérni Rómába nemzeti parlamenti képviselőként a 2027-ben esedékes általános választásokon.
Azt is fontos megjegyezni, hogy nem csak a szocialisták szorulnak hazájukért.
Pasquale Tridico, az EU-s törvényhozó, az intézményellenes 5Csillag Mozgalomból indul a választáson a Calabria régió élére októberben.
„Kevesen beszélnek közülük angolul, és érdeklődnek az európai témák iránt” – mondta kollégáiról a PD képviselője. „Ez rosszul tükrözi az egész delegációt.”

Az elvándorlás ellenére a PD-nek van néhány befolyásos és elismert személyisége az európai szocialistákon belül, akik jó hírnevet szereztek.
Egy harmadik szocialista EP-képviselő vitatva azt az elképzelést, hogy a PD a súlya alá üt, Camilla Laureti olasz kolléga, az S&D alelnöki pozíciójára, valamint arra, hogy Fabrizia Panzetti megszerezte a befolyásos főtitkári posztot.
A PD delegációjának elnöke, Nicola Zingaretti visszautasította, hogy interjút készítsenek ezzel a történettel.
A nagy ambíciókkal rendelkező olasz politikusok ritkán álmodoznak arról, hogy EP-képviselők legyenek.
Az általában másodrangú állásnak tekintett munka azonban biztonságos menedéket jelentett néhány olyan politikus számára, akik otthon maradtak állás nélkül – és nem voltak teljesen összhangban a PD vezetője, Schlein baloldali elmozdulásával.
A parti életfogytig tartó helyiek keverékének kiválasztásával caciques és a médiahírességek, a PD a 2024-es európai parlamenti választáson a legnagyobb szocialista delegációként került ki a Parlamentben. Ez azonban nem jelent meg valódi hatalomhoz Brüsszelben.
Mindenki meglepetésére Schlein tavaly nyáron visszautasította a szocialista vezetést, noha ezt általában a legnagyobb nemzeti delegációnak ítélik oda.
Cserébe informális megállapodást kötött a többi delegációval arról, hogy a PD vezeti a csoportot a 2027 közepétől kezdődő parlamenti mandátum második felében.
Mivel azonban az átalakításig több mint egy év van hátra, ez az ígéret valószínűleg nem valósul meg.
A spanyol delegáció alig várja, hogy megtartsa az irányítást a csoport felett, és a stabilitás biztosítása érdekében igyekszik meghosszabbítani García Pérez mandátumát. Mindeközben várhatóan a német delegáció is versenybe száll a posztért – különösen akkor, ha nem biztosítja az Európai Parlament elnöki posztját.
A jobbközép Európai Néppárttal tavaly kötött informális megállapodás értelmében 2027-ben a parlament elnöki posztját szocialista EP-képviselő tölti be. Egy ilyen eredmény azonban újra fellángolná azokat a felhívásokat, amelyek szerint az Európai Tanács hivatalban lévő szocialista elnökét, António Costát egy EPP-tag váltja fel a félidős átalakítás során.
Egy magas rangú szocialista EP-képviselő azt javasolta, hogy az olaszok valószínűleg egy spanyolnak vagy egy németnek adnák át az elnöki posztot a főtitkári poszt megőrzéséért cserébe.
„(A PD csoportjában vannak) olyan emberek, akik nagyon népszerűek Olaszországban… (de) nem sikerült tovább építkezniük (Brüsszelben), ami korlátozza a lehetőségeiket” – mondta egy negyedik szocialista EP-képviselő.






