Ez a cikk a Vissza az iskolába című különlap része.
Egy évvel azután, hogy a 2024-es választások megerősítették a jobboldali erőket az Európai Parlamentben, a 2022 Plusz adatai azt mutatják, hogy nem gyakran fognak össze – de nyernek, ha igen.
A Parlament hagyományos centrista többsége, amely a konzervatív Európai Néppártból, a szocialistákból és a demokratákból, valamint a liberális Renew frakcióból áll, nyomás alá került, amikor a tavalyi európai parlamenti választáson egyértelmű győzelmet aratott az EPP, a jobboldali konzervatívok és reformerek, valamint a szélsőjobb, miközben csökkentette a liberálisok és a zöldek számát.
Ez fokozta a feszültséget a politikai csoportok között, a szocialista és liberális képviselők pedig azzal vádolták az EPP-t, hogy a szélsőjobboldali frakciók mellé áll, hogy lépéseket tegyenek – ez a konfliktus központi szerepet kapott az elmúlt nyáron, az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen elleni bizalmatlansági indítványban.
Az EPP „játszik a tűzzel, és meg fog égni” – mondta a 2022 Plusz-nak Alex Agius Saliba máltai uniós törvényhozó, az S&D első alelnöke.
Az aggodalmak felmérése érdekében az új törvényhozás elteltével a 2022 Plusz az Európai Parlament plenáris szavazását elemezte minden törvényjavaslat esetében döntőnek ítélt szavazatok nyilvántartása alapján, amelyeket a 2022 Plusz Pro platformján regisztráltak.
Az új ciklus első évével a nagykoalíció nem halt meg és nincs eltemetve – a legkevésbé sem.
A 2022 Plusz a plenáris szavazások eredményeiről készült elemzése azt mutatja, hogy az EPP, az S&D és a Renew továbbra is egyformán szavazott a döntő plenáris szavazások túlnyomó többségében.
Az előző ciklusban a rögzített szavazatok 90 százalékában ezt tették. Az új parlamentben ez az arány eddig megvolt alig csökkent, 88 százalékra. A megújítás jellemzően ennek a többségnek a része volt.
A statisztikák nem utalnak arra, hogy az EPP új szokást alakított ki, hogy a jobboldali ECR-rel szövetkezzen az S&D ellen a plenáris ülésen.
A 2022 Plusz adatai szerint az EPP az ECR-vel és az S&D ellen szavazott a plenáris ülések zárószavazatainak mintegy 6 százalékában – ez megegyezik a tavalyi ciklussal.
Az azonban megváltozott, hogy az EPP és az ECR több szavazatot szerzett, mint korábban. A szavazatok alacsony száma ebben a ciklusban azt jelenti, hogy a jövőbeni szavazatok megfordíthatják győzelmi sorozatukat. Ennek ellenére az elmozdulás a konzervatív és jobboldali pártok erősebb jelenlétét tükrözi az ülésteremben a tavalyi választások után, amely megnyitotta a kaput az EPP előtt, hogy jobboldali támogatással szavazatokat szerezzen.
Sok plenáris szavazás, amely során az EPP és az ECR összetartott a szocialisták ellen, nem kötelező erejű szövegeket tartalmazott, például az emberi jogok megsértéséről szóló állásfoglalásokat. A csoportok azonban összefogtak néhány szavazáson is, amelyek megváltoztatták a jogszabályokat, beleértve a farkasok védelmét felhígító törvényjavaslatot is.
Az EPP „arra törekszik, hogy konszenzust találjon a középpontban”, és a „szavazatok túlnyomó többségét” ott nyerik meg – mondta Jeroen Lenaers holland európai parlamenti képviselő, az EPP képviselőcsoportjának vezérkorbácsa.
Lenaers azonban hozzátette: „Nem fogjuk megváltoztatni a saját álláspontunkat attól függően, hogy ki szavazhat mellettük vagy nem.”
A szocialista EP-képviselők azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy az EPP-n belül alapvetőbb váltás történt.
Agius Saliba kijelentette, hogy az EPP „a szélsőjobboldali támogatást használja fel, hogy elérje a helyét azokon a tárgyalásokon, amelyeken az EU politikája formálódik”, ahelyett, hogy „a von der Leyen centrista platformon belül kompromisszumra törekedne”.
Hozzátette: az EPP bizottsági szinten és az Országgyűlés közigazgatási döntéshozó testületeiben összefogott a szélsőjobboldallal.
„Ez a valóság, amellyel szembesülünk, ez az igazi váltás, amit én és képviselőtársaim láttunk ebben a kifejezésben” – mondta Agius Saliba.
Az EPP-vel szembeni kritikáik ellenére a balközép S&D is rendszeresen ugyanabba a táborba kerül, mint a jobboldali ECR.
Az új parlament első évének plenáris szavazási számai szerint a szocialisták az ECR-vel és az EPP-vel körülbelül olyan rendszeresen szavaztak, mint az EPP az S&D ellen – és lényegesen gyakrabban, mint az előző ciklusban.
De míg az EPP és az ECR együtt szavazott több politikai töltetű szövegről, azok a szavazások, amelyek az S&D-t az ECR-rel azonos oldalra helyezték, többnyire technikai jellegűek voltak. Ezek magukban foglalták a terméknek az EU egységes piacára való engedélyezésére vonatkozó végrehajtási határozatokat, vagy szabványok megállapítását az egyes termékekben megengedett mérgező anyagok mennyiségére vonatkozóan.
Nicola Procaccini olasz EP-képviselő, a frakció társelnöke szerint az ECR képviselőcsoport „olyan politikát támogat és törvényhozik, amely visszhangra talál az európai polgárok és vállalkozások körében”.
Hozzátette: „Ha más csoportok késve érnek el a mi pozíciónkért, annál jobb.”
Ám az S&D képviselője, Agius Saliba visszautasította ezt az álláspontot, mondván, hogy a plenáris „számjáték” nem támasztja alá azt a tényt, hogy „ellentétes motivációk lehetnek egy jelentés vagy módosítás leszavazására a plenáris ülésen”.
„Az S&D számára előfordulhat, hogy az elért kompromisszum nem elég progresszív, míg a szélsőjobb egészen más okokból és motivációból szavaz” – mondta.
– Ez azt jelenti, hogy együttműködtünk velük?
Tágabb értelemben a 2022 Plusz adatai azt mutatják, hogy a Parlament többségi álláspontja a szavazatok 80 százalékában megegyezett az ECR álláspontjával, szemben az előző ciklus 73 százalékával – ami tükrözi a csoport megnövekedett politikai súlyát a 2024-es EU-választási győzelmet követően.
Procaccini szerint ez a választások utáni „újrakalibrálás” része – az ECR-vel az élen.
„A választás újrakalibrálta az európai politikát a túlzott szabályozástól és az ideológiai tisztaságra való törekvéstől” – mondta.
A szocialisták és a liberálisok ellen szavazó összes jobboldali csoport összefogása is learathatná az Országgyűlés új hatalmi egyensúlyának előnyeit – bár az ilyen szavazások nem ritkák.
Az úgynevezett venezuelai többség – amelyet a dél-amerikai ország jogállamiság megsértéséről szóló határozatról neveztek el, amelyben az EPP, az ECR, a szélsőjobboldali Hazafiak Európáért és a szélsőjobboldali Hazafiak Európáért frakció és a szélsőjobboldali Szuverén Nemzetek Európája képviselőcsoport – ritka volt az előző parlamentben. A jelenlegi ülésteremben is kivételes maradt.
Míg a jobboldali tömb csoportosulása során csak kis számú szavazás történt, az új ciklusban elért győzelmük a megnövekedett politikai súlyt tükrözi az ülésteremben.
Míg az ECR egyre inkább a Parlament szavazótöbbségének szereplőjévé vált, a jobboldali képviselők közötti szakadék valójában nőtt.
Az új Hazafiak Európáért csoport sok olyan nemzeti pártot magába szívott, amelyek az előző parlamentben a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia csoport tagjaként szerepeltek, ilyen például a francia Nemzeti Tömlés.
Eddig azonban a Parlament plenáris üléseinek száma azt sugallja, hogy a Patriots ritkábban szavazott az EPP-vel vagy az S&D-vel, mint elődjük.
A választások óta lezajlott döntő plenáris szavazások viszonylag kis száma azt jelenti, hogy az adatok korai elmozdulásai a parlamenti ciklus következő éveiben még megfordulhatnak.
A plenáris zárószavazatok pedig, amelyek ennek a darabnak az adatai, csupán a parlamenti döntéshozatal utolsó szakaszát jelentik. Ezt megelőzően számos politikai döntéshozatali lépés van, ahol a törvényhozók szavaznak, például bizottsági üléseken.
Vannak speciális testületek is, nevezetesen az Elnökök Értekezlete, amelyek fontos döntéseket hoznak a Parlament belső munkájáról és napirendjéről.
Az EU-választást követően a hatalmi egyensúly ezekben a testületekben is jobbra tolódott – és a szocialisták és a liberálisok éppen ezeken a helyszíneken vádolják az EPP-t, hogy a szélsőjobboldali szavazatokra támaszkodik a prioritások átadásakor, ahelyett, hogy kompromisszumot kötne a centrummal.
Gregory Roche szolgáltatott adatokat.
