Az európai egészségügyi munkaerő súlyos válsággal szembesül. A gyorsan öregedő EU -országok becslések szerint körülbelül 1,2 millió orvos, ápoló és szülésznő hiánya. Az ápolónők hiánya különösen jelentős. Riporterünk, Julián López Gómez Bulgáriába utazott, az egyik leginkább érintett országba.
Az uniós ápolónők jelentős száma közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, korlátozott fiatalabb pótlásokkal lép be a szakmába. Az ápolók gyakran kihívásokkal teli munkakörülményekkel szembesülnek, ideértve a hosszú órákat, a magas betegek és az alacsony fizetéseket és az érzelmi feszültséget. Sok ápoló beszámol a kiégésről, befolyásolva a visszatartási arányt és a fiatalok elriasztását.
Az EU -országok közötti verseny az egészségügyi szakemberek vonzására és megtartására tovább súlyosbítja a helyzetet. Tudatában a problémának, az EU egy 3 éves InitiativeTo új, jobb képzési programokat fejlesztett ki, hogy a fiatal hallgatókat az ápolói területre vonzza.
Bulgária egyértelmű példa a jelenlegi kihívásokra. Egy évtized alatt az ország az ápolóinak több mint 10% -át veszítette el, köztük sokan más EU -tagállamok számára távozva, hogy jobb fizetéseket és munkakörülményeket keressenek. Vegyük például az Elza -t. A Bulgária délnyugati részén, a Blagoevgrad Állami Kórház 144 ápolójának egyike. Elza az ortopédiai osztályon dolgozik.
A tavalyi javulások ellenére a kórház orvosonként legalább 2 ápoló aránya alatt működik, amelyet az egészségügyi szakemberek széles körben tekintnek a bevált gyakorlat minimális szabványának.
„Az álmom mindig az volt, hogy ápolóként dolgoztam, bár sok -sok más lehetőség volt a tanulmányaimhoz. De csak ápolónővé akartam lenni. Anyám szintén ápoló, gyermekeim is. Ez számomra jó munka” – mondja Elza. „(De) nagyon kevés pénzt kapunk, és ehhez két helyen kénytelenek vagyunk dolgozni. Kiadtam szabadnapokat, amikor látom a családomat. Nem kell 24 órát maradnunk a kórteremben, de sok órát töltünk.
Mint sok más EU -ápoló, Elzának egyértelműen nehezen tudják beszélni a kérdésről. Félnek a munkájuktól. De nem igazán tudja elrejteni azt a magas személyes árat, amelyet szeretett szakma gyakran utal.
„Talán munkánkat nem értékelik Bulgáriában” – mondja. „Nagyon sok példát, olyan helyzetet adhatnék, amelyek nem igazságosok. De valójában valahogy leértékelődöttünk, mert 12 órán át dolgozik, megfosztja magát az ünnepektől, megfosztja magát a hétköznapoktól, az estéket a családtól, igaz? Ez minden pénzügyi oldalra kerül”.
Bulgária hiányában van a becslések szerint 17 000 ápoló, hogy egészségügyi rendszere hatékonyan működjön. Tehát hogyan lehet megoldani vagy legalább javítani a helyzetet?
Milta Vassileva az Egészségügyi Szakértők 32 000 tag-strong bolgár szövetségének elnöke. 43 éve klinikai ápolóként dolgozik.
Az ápolói munkája számít – mondja -, és ezt ennek megfelelően kell elismerni – állítja.
„Számításaink szerint annak érdekében, hogy az ápolók Bulgáriában maradjanak, a kiindulási fizetésnek legalább háromszorosnak kell lennie az ország minimális fizetésének” – mondja Milta Vassileva. „Mit tehet az Európai Bizottság? Már sok nyilatkozatot tanúsítottunk, különféle pénzügyi és bármilyen dokumentumot a tagállamokhoz utaltak. Még az EU-ban Bulgáriáról szóló félévről szóló jelentésben kifejezetten meg kell írni, hogy az egészségügyi ellátásba történő beruházások növeljenek, hogy az ápolók számára lehetősége legyen arra, hogy mi ténylegesen kiképzett. És ezt csak az orvosi intézményekben, hanem a kilépő gondozásban is.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a finanszírozáson kívül az EU -szintű stratégiáknak tartalmazniuk kell olyan szempontok fejlesztését is, mint a tervezés, a toborzás, a képzés, a munkakörülmények és a szakmai fejlődés.
