Nem csak a közvélemény-kutatások jelzik, hogy gödörben áll az ellenzék. A karakter- és témahiány mellett egymást is másolgatják, már ami a jobboldali szavazókra célzó Momentumot, Jobbikot és a Nép Pártján Mozgalmat illeti. Nézzük, hogyan!
Gödörben állnak az ellenzéki pártok, és ezt nem csak a legutóbbi, pártpreferenciákat szondázó közvélemény-kutatások jelzik.
Szakértők szerint
karakter- és témahiány is felfedezhető ezen pártoknál
az áprilisi országgyűlési választásokat követően.
Míg a kormánypártok határozott álláspontot képviselnek aktuálpolitikai, társadalmi kérdésekben, addig a jelenlegi ellenzék egyértelműen útkeresésben van.
Ez ugyan nem zárja ki a háttértárgyalások, politikai átigazolások lehetőségét. (Előbbi nyomán a fővárosban zajló, meg-megakadó egyeztetéseket érdemes említeni: a DK és a Momentum egymás között osztaná fel Budapestet, már ami a 2024-es, helyhatósági voksolásokat illeti. Utóbbi kapcsán arra érdemes kitérni: az látható, a Gyurcsány-párt elsősorban Budapesten kezdett el építkezni; politikusok, aktivisták érkeznek a DK-hoz. Hasonlóképp a Momentumnál vagy Jakab Péter mozgalmánál.)
Azonban az több ellenzéki csoportosulásnál is észrevehető, hogy a választásokat megelőző politikai aréna átrendeződés alatt van.
Jobboldalra tapogatóznak
Gelencsér Ferenccel olyan elnöke lett a Momentumnak, aki nem csupán a balliberális véleményklímának kíván megfelelni. Meg is kapja (a párton belül), kapta a magáét.
Az Amerikai Népszava szerzője például így írt arról, hogy a lilapárt egy korábbi jobbikos képviselőnek, Stummer Jánosnak ad teret: „Teljes erővel halad a Momentum »harmadik utas« kódolt fasizálódása Gelencsér vezetésével. (…) Érdekes, hogy a párt elnökét még nem láttuk a Momentum liberális demokrata, szociáldemokrata érzelmű vezetőivel közös képen, mintha azok már nem is léteznének vagy nem lennének a párt tagjai. Donáth Anna, Berg Dániel, Cseh Katalin és mások eltűntek”.
Jakab Péter távozásával megnyílt az út a Jobbiknak a konszolidáció irányába, amely minden bizonnyal a Vona Gábor által megkezdett, gyurcsánymentes „néppárti irány” folytatását jelenti.
Gyöngyösi Márton pártelnök most már nem menne az EU által el nem ismert Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokba választási megfigyelőként. „Lehet ezt sodródásként is aposztrofálni, pedig inkább szimbiózis a közösséggel. Van, aki a házassági krízisre válással reagál, én inkább próbálom megérteni a problémát, és a közösséggel együtt megfejteni. Ezek számomra a nagy utazások, ha valaha valamiről írnom kell, ezek lesznek azok. Nekem sikerült meghaladnom az akkori Jobbikot, és részben az akkori önmagamat is” – jelentette ki, majd „szerencsétlen, meggondolatlan” mondatnak nevezte a zsidólistázós parlamenti felszólalását.
A volt Jobbik-elnök Jakab nem tartja e folyamatot konszolidációnak, épp ellenkezőleg: a nagyobbik kormányerő csicskapártjának titulálta a Jobbikot. Majd A Nép Pártján Mozgalom zászlóbontásakor kifejtette: „azt kell hogy mondjam így az államalapítás ünnepén, hogy ennek a hazának nem kevesebbre lenne szüksége, mint egy új Szent Istvánra. Egy vezetőre, aki képes az egymással harcoló, egymással folyamatosan torzsalkodó törzsekből egy egységes nemzetet építeni, egy olyan államot építeni, ami megvéd, nem megfoszt”.
Vagyis
Gelencsér, Gyöngyösi és Jakab is jobbra nyit, (vagy) tér vissza,
megcélozva a kormánypártok szavazótáborát, amit a lentebb részletezett politikai akciók is bizonyítanak. Csakhogy ezekből nem pusztán a karakter- és a témahiány szűrhető le, hanem az is, hogy egy-egy kampányt bizony egymástól csennek el, másolnak le. Például, mikor belengették a kormánypártok a legújabb nemzeti konzultációt.
Plusz egymást másolják
Jakab szeptember 23-án erre reagálva azt írta: „Ha jön a Fidesz nemzeti konzultációja, tűzre vele.”
Ugyanezen a napon a Momentum: „Ha a Fidesz nemzeti konzultációt csinál, akkor mi az utcán mutatjuk meg, hogy mire is lenne valóban szükségük az embereknek! Gyújtósnak még jó lesz!”
Pár nap késéssel, szeptember 28-án befutott a Jobbik is: „Az erre szánt összegből 100.000 magyar család téli tüzelőjét lehetne fedezni. Mi pontosan ezt követeljük: gyújtós helyett tűzifát a magyar embereknek!”
Az ’56-os forradalom és szabadságharc, illetve Oroszország ukrajnai háborúja nyomán reflektorfénybe került a Szabadság téri szovjet „hősi emlékmű”. Érkeztek is akciók, de már más sorrendben.
Október 17-én a jobbikos Lukács László György sajtótájékoztatójában közölte, ez az emlékmű nem más, mint a szovjet elnyomásnak, a kéretlen országba való belépésnek az egyik szimbóluma, így szégyen, hogy ez az emlékmű a szabadságnak hívott téren állhat, megcsúfolva ezzel nemcsak 1956-ot, de a világháborút s a magyarok szabadságérzetét is. „Ezért felelős, konzervatív pártként határozati javaslatot nyújtottunk be az Országgyűlésnek, hogy távolítsák el a szovjet emlékművet a Szabadság térről!”
Október 22-én, pár nappal később a Momentum aktivistái azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy magyar szalaggal tekerték körbe az „emlékművet”. „A Momentum soha nem követelte az emlékmű lebontását. A márványoszlop nemzeti színekbe öltöztetése sem erre irányult. Azzal azonban semmiképpen sem értünk egyet, hogy a politikailag és történelmileg egyaránt rossz üzenetet hordozó alkotás a mai napig, egy a magyarság számára különösen nagy jelentőséggel bíró helyen áll. Ráadásul vörös csillaggal, sarló-kalapáccsal – tehát tiltott önkényuralmi jelképekkel – díszítve. Éppen ezért mi azt szeretnénk, hogy vagy a mostaninál kevésbé szimbolikus helyre kerüljön” – írta közösségi oldalán Berg Dániel.
És ismét csak a Momentum követte a Jobbikot akkor,
mikor a kormány bombás plakátjait kezdték el leragasztani.
Gyöngyösi Mártonék gerrilaakciója október 25-én, Gelencsérék megmozdulásai november első napjaiban startoltak.
Kiemelt kép: Bruzák Noémi
