A mai evangélium, ha lehet így fogalmazni a kedvenceim közé tartozik. Jézus intelmekkel, vigasztalással teli példabeszéde örökös problémát feszeget: gazdagok és szegények kapcsolatát.
Kényes téma. Óvatosan kell nekilátni az üzenete kibontásához egy olyan társadalomban, amely a világ leggazdagabbjaihoz tartozik.
Igen, gazdagok vagyunk. Naponta legalább egyszer eszünk, van fedél a fejünk felett, van mit felvennünk és hozzájutunk tiszta ivóvízhez.
Ezek a feltételek a jóléti társadalmak közé sorolnak bennünket. Ha pedig tovább bontjuk a témát és az egzisztenciális kérdéseket is feszegetjük (munkahely, autó, telefon, megtakarítás stb.) már a leggazdagabb 5%-ba tartozunk.
Persze mindig jobban esik siránkozni, a nyugat életszínvonalára ácsingózni, de ha jobban megnézzük: nem élünk rosszul!
Csak az a legnagyobb baj, hogy az evangéliumi történet gazdag emberéhez hasonlítunk, aki fittyet hány a társadalmi egyenlőtlenségre, a szegények támogatására, ő akar jól élni és ennyi.
A kapuja előtt tengődő Lázár panasza, hangja pedig a ma nélkülözőinek sóhaja. Emberek százmilliói nyomorognak, hogy nekünk jó legyen. Mekkora igazságtalanság! De a rendetlenség az örökkévalóságban elrendeződik. Nem örökítjük át a szenvedést, a nyomort. Mindenki aszerint ítéltetik, ahogyan viselkedett, bánt embertársaival és élt az Istennel. Mindenről számot kell adni, és fájdalmas lesz a szembesülés azoknak, akik a gazdag ember útját járják. A pokol bugyraiban a szenvedés elviselhetetlen, ezért kiált segítségért a gazdag ember, de onnan már nincs menekülés, nincs átjárhatóság a mennyek országába. A példabeszéd végén az elkeseredett szenvedő, nekünk is üzen. Újra kell értelmezni az életünket. Még a földi létben jobb és mások bajaira érzékenyebb embernek kell lennünk!
Nem nyugodhatunk bele a társadalmi olló egyre szélesebb kinyílásába. A szűkebb környezetünkben kell tenni a rendrakást.
Átgondolni a fogyasztói szokásainkat, segíteni a település jótékonysági szervezeteit, önkéntes munkát vállalni a szegények szolgálatában. A fizikai és anyagi juttatás mellett a legfontosabb az imádság. Könyörgéseinkben is azokkal lenni, akiknek szüksége van rá. A tét óriási: a mennyország öröme vagy a pokol szenvedése! Higgyünk annak, aki a halálból tért vissza és meghív az atyai házba!
Forrás: Vasarnap.hu
Kép: Unsplash
