Gazdag családba született, de korán árva lett. Tizenöt évesen a gimnázium mellett már patikában gyakornokoskodott. Egész életében az a kérdés hajtotta, miért kellett szüleinek fiatalon olyan betegségekben meghalniuk, amelyeket megfelelő terápiával és orvossággal gyógyítani lehetett volna. Ma százötven éve született a hazai gyógyszeripar megteremtője, Richter Gedeon.

Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született a Heves megyei Ecséden földbirtokos-terménykereskedő családban. Szülei meglehetősen tehetősek voltak, hiszen az 1860-as években több mint ezerholdas nagybirtokot tudtak vásárolni a községben, kastéllyal együtt. A beérkezett zsidó családok többségéhez hasonlóan ők is a történelmi nagybirtokos nemesség életmódjához igyekeztek idomulni. A család boldogságát a szülők tragédiája törte derékba. Előbb, nem sokkal Gedeon születése után, anyja hunyt el gyermekágyi lázban, majd néhány hónappal később apja is meghalt. Az egyéves kisfiút és két bátyját anyai nagyszülei vették magukhoz Gyöngyösön, de a gyerekek nevelésében részt vett az egyik anyai unokatestvér családja is.

Hiánybetegségek gyógyítása

Gedeon a gyöngyösi ferences rendi gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. Már fiatal korában vonzódott a gyógyszerészethez. Erről tanúskodik, hogy tizenöt éves korától három esztendőt Mersits Nándor gyöngyösi patikájában töltött gyakornokként. Érdeklődését alighanem az is befolyásolta, hogy szülei olyan betegségekben hunytak el nagyon fiatalon, amelyeket megfelelő terápiával és orvosságokkal gyógyítani lehetett volna.

1893-ban a kolozsvári egyetemen gyógyszerészgyakornoki bizonyítványt, majd két évvel később a Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerészdiplomát szerzett. Vidéki gyakorlatot követően 1897-ben nyugat-európai tanulmányútra indult, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az európai gyógyszerészet és gyógyszergyártás területén. Dolgozott német, francia, svájci és angol patikákban. Itt találkozott egy új gyógymóddal, az organoterápiával, amely felcsillantotta a reményt, hogy

az emberi szervezet hiánybetegségei gyógyíthatók a belső elválasztású állati mirigyek, illetve azok hatóanyagainak adagolásával.

Felismerte az új terápia jelentőségét és élete céljául tűzte ki ennek hazai fejlesztését.

Patikagyár Kőbányán

1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út 105. szám alatti Sas patikát, amelynek alagsorát és helyiségeit átalakította kisüzemi gyógyszer-technológiai munkák végzésére. Itt állította elő első organoterápiás szereit. Mellékvesehormon-kivonatot tartalmazó készítményét, a Tonogen Suprenalét 1902-ben hozta forgalomba, és ma is használják a gyógyászatban.

A Sas patikában folyó munkával tették le a nemzetközi hírű gyógyszergyár – ahogy a helyiek nevezték: a patikagyár – alapjait.

A nagyüzemi gyártás 1907-ben Kőbányán, a Cserkesz utca 63. szám alatt kezdődött meg.

A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, míg a Hyperol nevű fertőtlenítőtabletta az első világháborúban kapott jelentős szerepet. A háború kitörésekor két tucat gyógyszerszabadalma volt. A fejlesztésük során szerzett tapasztalatok révén nemzetközi szinten is versenyképes minőségben hozták forgalomba a különböző hormonkészítményeket. Közülük kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult például a nőgyógyászatban alkalmazott oxitocintartalmú Glanduitrin injekció, vagy az 1923-ban felfedezett inzulin, amelyet a Cserkesz utcai gyárban már 1926-ban előállítottak, majd rövidesen megoldották a folyamatos termelését is. A második világháború kezdetére a gyár már öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és tíz leányvállalattal rendelkezett, miközben 34 államban bizományi raktárt is létesített.

Teleki Pál elutasította a kérelmét

Szédületes pályafutását a zsidótörvények törték derékba. 1939-ben lemondani kényszerült az igazgatóság elnöki tisztségéről, a családi igazgatóság tagjait keresztény közéleti személyiségek váltották fel, akik ezután igyekeztek lobbizni a vállalat és alapítója érdekében. A gyáralapító 1940-ben gondolt egy merészet, és kérvényezte Teleki Pál miniszterelnöknél mentesítését a zsidótörvények korlátozó rendelkezései alól, de kérelme süket fülekre talált. 1942 elején pedig a hatóságok eltiltották a vezérigazgatói tevékenységtől is. Attól kezdve otthonából illegálisan irányította a céget.

1944 őszén még Svájcba távozhatott volna, de nem akarta elhagyni szeretett gyárát.

Feleségét, Winkler Ninát és őt magát Raoul Wallenberg bújtatta több mint ezer más zsidóval együtt.

A nyilas hatalomátvétel után a házaspár egy ideig rokonoknál húzta meg magát, majd 1944. december elején az úgynevezett nemzetközi gettóba, a semleges svéd követség diplomáciai oltalma alatt álló Katona József utca 21. szám alatti sarokházba költözött. Aztán december 30-án egy nyilas osztag a ház lakóit igazoltatás ürügyével az Andrássy út 60. számú pártházba hurcolta. A csoportot kifosztották, bezárták, majd másnap hajnalban fegyveres kísérettel a Duna felé indították őket, előre a férfiakat, hátra a nőket rendelve. Rasztik Tibor kutatása szerint egy szemtanú látta, hogy Richter Gedeon ekkor átölelte feleségét, elköszönt tőle, és beállt előre a férfiak sorába. Indulás előtt mindenkit alsóneműre vetkőztettek a jéghideg, fagyos időben.

A folyónál megállították a menetoszlopot, az élen haladó férfiak közül ötven embert, köztük Richtert is elvezették, és a mai Széchenyi rakparton a Dunába lőtték. Holttestét sohasem találták meg.

„Nem tűntem el”

A második világháború után az újjáépült és államosított vállalat Kőbányai Gyógyszerárugyár néven működött. 1972-ben, Richter Gedeon születésének 100. évfordulóján Richter-emlékérmet alapítottak és az Üllői úti Sas gyógyszertárat emléktáblával jelölték meg. Ecsédi szülői házában ma iskola működik, Richter Gedeon Általános Iskola néven.

Életéről Nem tűntem el címmel Spáh Dávid készített 2014-ben dokumentum-játékfilmet, amelyben a gyáralapítót Rudolf Péter alakítja. Az alkotás itt ingyenesen megtekinthető.

Index

Kiemelt kép forrása: Nemzeti Emlékezet Bizottság