Tamási Áron születésének 125. évfordulóját ünnepelték Farkaslakán szombaton és vasárnap. A kétnapos rendezvénysorozat gazdag programkínálattal várta az érdeklődőket: könyvbemutatók, kiállítások és előadások formájában emlékeztek a falu szülöttjére. Vasárnap az író szülőházánál zajlott a megemlékezés.

A tegnap százhuszonöt éve született az egyik legismertebb székely író, Tamási Áron, akit a magyarlakta területeken leginkább az Ábel-sorozatáról ismernek az emberek. A paraszti származású alkotó fiatal korában inkább megszabadult volna gyökereitől, urbánus, polgári életre vágyott, Amerikába vándorolt, majd testben és lélekben is megtért szűkebb hazájához, Erdélyhez. Rá talán fokozottan igaz, nagyon messzire kellett mennie ahhoz, hogy hazataláljon.

A későbbi alkotó kisbirtokos, sokgyermekes, szegény székely földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 19-én Erdélyben, a Hargita megyei Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelykujját, ezért a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják, mert nem lesz képes elvégezni a gazdasági munkát. 1904-től Farkaslakán járt elemi iskolába, 1910-től a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium tanulója, amelyet az 1989-es fordulat után róla neveztek el. 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadiérettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra került.

Életrajza szerint Tamási Áron nem akarta folytatni családja, elődei paraszti életformáját, hanem városi, polgári létre vágyott, ezért jogi tanulmányokat kezdett Kolozsváron, majd a diploma megszerzése után a kereskedelmi akadémián folytatta. Eredeti nevét, a Tamás Jánost is akkoriban változtatta meg, és banktisztviselőként kezdett el dolgozni.

Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, noha írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni,

Szász Tamás, a pogány című novellájával ekkor nyerte meg a Keleti Újság novellapályázatát.

A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent.

A műre a romániai magyar és a magyarországi irodalom is azonnal felfigyelt. 1923–1925 között New Yorkban élt, majd rövid ideig a Chicago melletti Garyben és végül a nyugat-virginiai Welchben. Onnan települt haza Kolozsvárra 1926 májusában, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, és Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljon belőle.(…)

Az 1945-ös választások után egyike lett annak a tíz, később tizenkét kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló magyar Nemzetgyűlés külön törvény alapján meghívott képviselőnek a parlamentbe. A felkérést elfogadta, egyidejűleg a Nemzeti Parasztpárt színeiben a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja is lett. Képviselősége alatt kétszer is felajánlották neki a vallás- és közoktatásügyi tárcát, de mindkét alkalommal elutasította azt.

A Hirado.hu teljes cikke itt olvasható.

Kép:Tamási Áron síremléke Farkaslakán (Wikipédia)