Kaltenbach Jenő bácsi, Vásárhelyi Mari néni, tessenek jól figyelni, most egy szöveges feladat következik!
„Orbánnak nem volt ereje megakadályozni, nekünk viszont volt kitartásunk és megcsináltuk” – hirdeti Dobrev Klára árnyékkormányfői entrée-ja keretében a legújabb személyes hőstettét: ötszázötödmagával megszavazta az Európai Parlamentben az európai minimálbér-szabályozás tervezetét, amely tervezet egyébként egy 2017-ben (a dékás politikus brüsszeli bevonulása előtt két évvel) elfogadott stratégia szerves része.
Micsoda nő, ez kell a magyar népnek! – éljenzi a politikust a szociológiatudomány kandidátusa,
az MTA tudományos főmunkatársa, csakúgy, mint a Pro Universitate díjas állam- és jogtudós, valamint a közgazdász és szociológus végzettséggel is rendelkező újságíró.
Az első nyolc neves támogató átlagéletkora egyébként 71,75 év – de ettől még persze simán érezhetik az átlag momentumos vibe-ját, a gond nem is ezzel van. Hanem hogy egész pontosan milyen mondatok mellé teszik le pártoló névjegyüket úgynevezett csúcsértelmiségünk tagjai. Mert amikor egy mérsékelten képzett szektás dékás alél el az efféle dobrevi megmondásoktól, az teljesen érthető; az azonban némileg meghökkentő, amikor hazánk körülrajongott szellemi elitjét kell egy magamfajta kósza bölcsésznek eligazítania a jog és a számok világában.
De ha már így alakult, essünk túl rajta.
Jenő bácsi, Mari néni, tessenek jól figyelni, kezdésnek egy szöveges feladat következik! Az Európai Parlament elsöprő többsége, egészen pontosan 505 képviselője igennel szavaz egy jelentésre, köztük a DK négy politikusa, valamint (jó, hát nem bontotta ki a valóság minden elemét) a Fidesz-KDNP 11 jelenlévő képviselője is. Számtanilag megállja-e vajon a helyét azon állítás, hogy Dobrev Klára a gonosz Fidesz ármányait s gátló cselszövéseit leküzdve, heroikus erőfeszítések árán verte keresztül a minimálbérről szóló irányelv tervezetéről szóló jelentést akkor, amikor
egy laza ujjmozdulattal ugyanúgy voksolt, mint Hidvéghi Balázs vagy Győri Enikő?
Talán megállapodhatunk abban, hogy nem egészen.
Logikus is: miért lenne baja a kormánypártnak azzal, hogy néhány éven belül „megfelelő” minimálbért kellhet bevezetni, például (lehetőség szerint) a bruttó átlagbér 50 százalékát kitevő szinten, ha egyszer pont erre haladtunk eddig is. A legelső Orbán-kormány 1998 és 2002 között az átlagbér 28,8 százalékáról annak 40,8 százalékára növelte a minimálbért – majd jött Dobrev Klára mint Medgyessy Péter kabinetfőnöke és mint Gyurcsány Ferenc felesége, és hogy, hogy nem, 2008 elejére a minimálbér már csak az eleve karcsú átlagfizetés 34,7 százalékát tette ki.
Innen kapaszkodtunk vissza 42-43 százalék környékére,
hogy most az arány még a covidos-karanténos idők után is 40 százalékon álljon. Mármint a sima minimálbér esetében, mert a garantált bérminimum jelenleg az átlagbér 52, illetve a mediánbér 64,5 százaléka, tehát lazán megfelel a valamikor majd bevezetendő kritériumoknak.
De aki érzi magában az erőt, ezen a ponton kiszámíthatja akár azt is, hogy amennyiben Magyarországon a magyar átlagbérhez közelítjük a minimálbért (emelve az 500 eurót), Belgiumban pedig a belgához (növelve az 1842 eurót), nominálisan mennyiben fogunk közelebb kerülni egymáshoz, és mennyiben nem. Egy videóban maga Dobrev Klára is kifejtette, hogy az új szabályozás mifelénk nagyjából 30 ezer forint pluszt jelentene (idén egyébként egy lépésben 32 600 forinttal nőtt a minimálbér, uniós szabályozás nélkül) – ehhez képest sikerült az Európai Parlament plenáris ülésén azt közölnie az ország népével és (22 tolmácsnak hála) Európa közvéleményével, hogy
ők ezzel a történelmi szavazással most majd „Orbán ellenében biztosítják, hogy „a magyaroknak is legyen tisztességes európai bére”.
Dr. Kaltenbach Jenő és dr. Vásárhelyi Mária szerint vajon tisztességes európai bérnek minősülne, ha 200 000 helyett 230 ezer lenne a minimálbér? Csak mert ha nem, akkor mi okból csápolnak annak az „árnyék-miniszterelnöknek”, aki pontosan ezzel kampányol?
Igaz, Vásárhelyi Mária erre már válaszolt: „torkig vagyok az önbeteljesítő ám soha nem igazolt önfelmentő és bűnbakképző gyurcsányozással” (a vesszőt biztos felháborodásában felejtette ki az MTA főmunkatársa). Meghajlok az érv előtt: valóban indokolt, hogy ebben az esetben minden erejével azt az EP-képviselőt támogassa, aki még az európai minimálbér-szabályozással kapcsolatos strasbourgi felszólalását is reflexből, minden tényalap nélkül végigorbánozza.
Francesca Rivafinoli / Mandiner
Kiemelt kép: MH/Papajcsik Péter
