Duray Miklóssal készített interjúsorozatot Tóth Gábor a vasárnap.hu publicistája annak 2. részéből szemlézünk.

Duray: A felvidéki magyar közélet szétverése az 1970-es évek eleje óta zajlik. Az 1989-es rendszerváltozásnak volt három felvidéki magyar előjátéka: Az egyik a különböző nézeteket valló magyarokat összefogó Csemadok, amelynek az egységesítő erejét a magyar társadalmi összefogás teremtette meg. Ennek keretében, vagy ezzel párhuzamosan az 1960-as években szerveződő magyar klubmozgalom lett egy új mozgató erő, ami 1968–69-ben tömegszervezetté és a pluralista gondolkodás keretévé vált. Később, 1977–1978-tól erre épült a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, ami a felvidéki magyar nemzeti és politikai ellenállás sikeresen és eredményesen működő keretét teremtette meg. De itt van az ellenpólus, a Prágai Tavasz követőit 1970–71-től félreállító, kinyíró hatalmi irányzat, ami gyakorlatilag mindenkit negatívan érintett, aki az 1963 után bekövetkezett politikai lazulási folyamatban részt vett, hacsak 1971 után nem lett hatalompárti. Ez a megosztottság jelent meg 1989 őszén a felvidéki magyar közéletben, és gyűrűzik a mai napig. Aki tud nyalni, az lehet sikeres, főleg akkor, ha nem tudnak rábizonyítani közösségi elkötelezettséget.

Tóth Gábor: A felvidéki magyar pártok rossz választási eredményének nem lehet oka az, hogy a fiatalabb generációk nem érzik fontosnak a magyarságukat?

Az előbbi mondatomnak lehetne a folytatása az, hogy igen, ez is lehetséges. De kell, hogy ezt megelőzze több negatív élmény. Lehet, hogy ez az érzés is közre játszhat, de szerintem ez nem annyira korosztálybeli kérdés.

Sajnos a felvidéki magyar politika szétszakadt olyan csoportokra, amelyek esetenként már szóba sem állnak egymással.

Ez természetszerűen azt hozza magával, hogy a magyar társadalom és közgondolkodás is a darabjaira szakadt. Ezért van az, hogy a szlovákiai magyar pártok nem tudnak olyan nyelvezetet, olyan elképzeléseket megfogalmazni, amellyel meg tudnák szólítani az egész, magyar közösséget.

Ennek oka a személyes kapcsolatok és a közösségi elképzelések hiánya. A felvidéki magyarok nem ismerik azokat, akikre leadhatnák a voksukat. Amikor képviselő voltam, akkor évente 50–60 ezer kilométert vezettem le a saját autómmal azért, hogy ott legyek a magyar közösségek összejövetelein, hogy találkozhassak az emberekkel és meghallgathassam őket. Leültem velük és órákig beszélgettünk. Ez ma sajnálatosan nincs meg, holott közösségi párbeszédre lenne szükség.

Ma ez nem történik meg, ezért esik szét minden felvidéki magyar politikai szervezet, amit megpróbálnak felépíteni.

Sajnos a felvidéki magyarok úgy érzik, hogy magukra maradtak mind egyénként, mind kisközösségként.

Kivételt képeznek azok, akik valamilyen anyagi hasznot húznak a magyarországi nemzetpolitikából. Ezzel nem a magyarországi kormányt akarom bírálni, hanem csak leírom azt a sajnálatos helyzetet, ami a Felvidéken tapasztalható. Nehezíti a helyzetet, hogy a felvidéki magyar politikai szervezetekkel bonyolulttá vált az együttműködés, a magyarországiak is kevésbé igénylik a párbeszédet. Mindezek együttesen kihatnak a Felvidék egész magyarságára.

Tóth Gábor: Fontos lenne, hogy a magyar államfő, kormányfő a felvidéki magyarok között is megjelenjen, ahogy ez megtörténik minden évben Erdélyben?

Ez mindenképpen egy szimbolikus gesztus lenne, egyesek talán várnák is. Igazából azonban nem azon kellene hogy legyen a hangsúly, hogy megjelenik-e a magyarországi miniszterelnök, vagy sem. Hanem azon, hogy a szervező szervezetek hogyan tudják megszólítani az embereket. Mennyire tudják meggyőzni őket, hogy tisztességesen és hitelesen szeretnék képviselni őket. Hogy mennyire tudnák egy átfogó stratégia alapján képviselni a szlovákiai magyarokat.

Tóth Gábor: Említette, hogy a megszólítás hiánya a fő probléma. Nem lehetne az online térben egyesíteni a szlovákiai magyarokat?

Sajnos elhitették velünk, hogy a virtuális valóság, a közösségi média felületei mindenre megoldást jelentenek, holott ez nem így van. Ne higgyük el azt sem, hogy csak azért, mert a világhálón sok minden elérhető, ez elegendő ahhoz, hogy a megszólítottak működőképes közösséggé is váljanak.

A világháló az individualizmust szolgálja, és nem tud igazi közösséget teremteni.

Ott igazi párbeszéd sem tud kialakulni. A komment-háborúk a közösségeket – tartalmukban és nyelvileg – inkább szétverik, mint összekapcsolják. A felvidéki magyarság nem él olyan földrajzi egységben, mint például Székelyföldön a székelyek. Nálunk a magyarság legnagyobb tömbjei Csallóközben, Mátyusföldön, Kelet-Nógrádban, Gömörben és az Ung-vidéken találhatók. A helyi szervezetek nem kerülhetik meg az igazi közösségépítést és azt, hogy felmérjék az ott élők igazi problémáit és hogy választ találjanak rájuk.

Forrás és teljes interjú: vasarnap.hu

Kiemelt kép: felvidek.ma