A negatív hírek folyamatos olvasása komoly testi és lelki problémákhoz vezet.

Egy kicsit messzebbről kezdem. A szerencsésen túlélt infarktusom után a feleségem megkérdezte, milyen újságokat hozzon be a kórházba? Mondtam neki, hogy mindenből egyet: legyen közötte politika, üzlet, számítógépes, és színes magazin. Így is történt. Majd elkezdtem őket böngészni és azt vettem magamon észre, hogy a politikával foglalkozó újságok nyugtalanítanak, idegesítenek és eltoltam magamtól őket. Majd szóltam a páromnak, hogy vigye el azokat az ágyam melletti szekrényről.

Azóta elég sok idő eltelt, de az „élmény” belém égett és magam sem értettem. Hiszen addig naponta olvastam a politikai sajtót; hozzátartozott a hivatásomhoz, hogy képben legyek. Mással azóta sem tudom megmagyarázni, minthogy akkor alighanem olyan felfokozott lelki állapotban voltam, hogy sokkal pontosabban érzékeltem a rám ható valóságot.

Mindez három dolog miatt jutott eszembe. Részint itt van egy régi dilemma, amely nem csupán minket, újságírókat érint, hanem mindenki mást is, aki nemzeti érzelműnek vallja magát. Kell-e nekünk naponta foglalkoznunk azzal, hogy éppen miről delirál a bukott miniszterelnök, hány kiló krumplit vitt be a szóra sem érdemes képviselő a Parlamentbe, milyen nyilvánvaló hazugságokat hordott össze a magát független és objektív sajtónak nevező propagandamédia, x, y vagy z „politikus” a mindenki mindenkivel és mindenki ellen koalícióból? Kell-e naponta ezekkel szembesülniük idős szüleinknek, akik – ha véletlenül is, de – rákattintanak az RTL vagy az ATV híreire? Majd másnap nekünk mesélik el, mennyire felhergelték magukat, milyen nyugtalanul aludtak és tőlünk várják a magyarázatot mindarra, amit hallottak és láttak.

Ráadásul a jobboldali sajtóban sem sokkal jobb a helyzet. Itt is naponta jelennek meg a hazaárulók más forrásokból idézett minősíthetetlen véleményei, valószínűleg a „kiegyensúlyozottság” kedvéért. Érdemes lenne megszámolni, hogy a saját sajtónk hányszor foglalkozott a bukott miniszterelnök „Készülünk” – kampányával? Minek? Kinek? Mintha a mi dolgunk lenne, miközben Gyurcsány nyilván boldogan nyugtázta, hogy még a jobboldali sajtó is vele van tele.

Normálisak vagyunk?

Persze, jól esik szórakozni mások baromságain. A HírTV Sajtóklubja például erről szól, és ezért töretlenül sikeres. De, könyörgöm, a mi sajtónk fejezze már be az ellenfél politikusainak napi reklámozását, hiszen ezzel „emeljük meg” őket.

Legyen igaz, amit Orbán Viktor a CPAC-konferencián mondott Dallasban: „Fütyülünk a baloldali sajtóra!”.

Igen, 2026-ig, majd tovább is, fütyüljünk rájuk, hadd főjenek a saját levükben, foglalkozzanak  ők a tehetségtelen és bukott vezérükkel, és a mélyen a színvonal alatti politikusaik napi agymenéseivel. Amelyeket olykor – egy-egy alkalommal – mi is megemlíthetünk (csak a szórakoztatás kedvéért), de csakis ennyit érjenek nekünk és ne többet.

Ha másért ne, legalább a saját olvasóinkért gondoljuk ezt végig. Egy új tanulmány szerint ugyanis

a negatív hírek folyamatos olvasása komoly testi és lelki problémákhoz vezetheti őket.

A súlyosan problematikus hírfogyasztás jeleit mutatók 74 százaléka számolt be mentális és 61 százaléka testi problémákról – idézte a The Guardian, a Health Communication tudományos lapban megjelent kutatást.

Bryan McLaughlin egyetemi docens, a tanulmány vezető szerzője, a Texasi Műszaki Egyetem kutatója szerint a 24 órás hírkövetés egyes emberekben „állandó készültségi állapotot” idézhet elő, ami miatt a világ „sötét és veszélyes helynek” tűnik.

Mi viszont nem ilyen Magyarországot képzelünk el.

Kiemelt kép: Pixabay