Meghalt Nagy-Britannia uralkodója II. Erzsébet királynő 96 éves korában – jelentette be a királyi család. Az uralkodó egészségi állapotát már kora délután aggasztónak nevezték orvosai, akik felügyelet alá helyezték a skóciai kastélyban, ahol a késő délutáni órákban az uralkodó családja körében eltávozott. A tegnap este megjelent hír után nem sokkal a 70 évig uralkodó királynőt a Magyar Hírlap az alábbi cikkben méltatta.

„Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen az bár rövid vagy hosszú, az önök szolgálatának szentelem…”

A dél-afrikai Fokvárosból 1947. április 21-én élőben sugárzott, a Brit Nemzetközösség lakóihoz intézett és világszerte közvetített rádióbeszédében az akkor még „csak” trónörökösnek számító Erzsébet olyan hitvallást tett, amelyet – mondhatjuk bátran – egész életében megtartott.

Erzsébet – azaz teljes születési nevén Erzsébet Alexandra Mária – 1926. április 21-én született Londonban. Az 1953 június 2-án a westminsteri apátságban megkoronázott uralkodó az Egyesült Királyság királynője és további tizennégy nemzetközösségi állam, valamint az anglikán egyház feje.

Erzsébet nagyapja V. György uralkodása alatt harmadik helyen állt a trónöröklési rendben, nagybátyja Eduárd és apja után. Ugyan születése érdekelte a brit polgárokat, de nem úgy ünnepelték, mint egy trónörököst. Amikor 1936-ban meghalt nagyapja, a trónra VIII. Eduárd néven Dávid walesi herceg, Erzsébet édesapjának bátyja került, így apja után második helyre lépett elő a rendben. Még ugyanabban az évben VIII. Eduárd lemondott, hogy összeházasodhasson az amerikai állampolgárságú és elvált Wallis Simpsonnal.

Így Erzsébet apja lett az uralkodó, ő pedig a trónörökös.

Széchenyi Zsigmond egyik könyvében leírja, hogy utolsó afrikai utazásainak során egyszer abban a hotelben szállt meg, ahol előtte 1952 február elején Erzsébet – aki este még trónörökösként hajtotta álomra a fejét, ám reggel már egy világbirodalom uralkodójaként lépett ki előkelőnek éppen nem nevezhető szobája ajtaján.

koronázási kép

Forrás: wikipedia

Őszintén mondhatjuk, ez az egyszerűség valójában a királynő egész életét végig kísérte. Szinte bárhová is utazott, az emberek mindenütt lelkesedéssel – s ami talán még ennél is fontosabb, szemmel láthatóan őszinte szeretettel – fogadták.

Erzsébet volt az első, aki külhoni utazásai alkalmával bevezette az úgynevezett a városi sétát, amely egyben lehetőséget adott arra, hogy sokakkal találkozzon és beszélgessen. Az akkori időkben szokatlan látogatást tett a megosztott Berlinben és Nyugat-Németországban, s megtekintette a fővárost kettéosztó falat is.

Az uralkodó történelmet írt, amikor az anglikán egyház fejeként 1982-ben a Buckingham-palotában személyesen fogadta a hazájába látogató II. János Pál pápát. S ugyancsak kiemelkednek a sorból azok a látogatásai, melyek a volt keleti-blokk államaiba vezettek. Budapest (1993), Oroszország (1994), Varsó (1996) és Prága (1996) voltak ennek az állomásai.

De ugyancsak sokat jelentett kedvező megítélésében az a tény, hogy Nelson Mandela és a királynő kölcsönös látogatást tettek egymásnál 1995-ben és 1996-ban. Az akkor készült fotók az őszinte, kölcsönös és mély tisztelet jegyeit hordozzák magukon.

Nem elhallgatható, a négy gyermeknek életet adó II. Erzsébet uralkodása alatt a brit királyi család számos válságot élt át, ám a monarchia intézményének támogatottsága és személyes népszerűsége folyamatosan magas szinten maradt.

Búcsúzzunk II. Erzsébettől – aki valóban egész életével mutatott példát mindenkinek – a Fokvárosból sugárzott adás zárómondataival, legyen az az Egyesült Királyság, a Brit Nemzetközösség vagy bármelyik állam polgára. Rádióbeszédéből az alábbi mondatot is érdemes kiemelni, és ezzel búcsúzik szerkesztőségünk a brit uralkodótól:

„Van egy mottó, amelyhez számos ősöm tartotta magát, egy nemes kifejezés: „Szolgálok”. E szó adott ihletet és irányt a trón sok korábbi birtokosának. Én pedig nem tudok másként tenni, mint ők.”

Forrás: Magyar Hírlap

Kiemelt kép: Peter Nicholls / Pool / AFP